|
Az a mondatod vissza-visszatér, bárhol |
| vagyok, bármit csinálok, megállít, mosolyt |
| bűvöl arcomra, fel-felugrik, mint patak csillogó |
| vizében sziporkázó pisztráng, fölemelkedik |
| s repül szitakötőként egy pillanatig, |
| törött üvegcserépen hirtelen megvillanó |
| fénypötty lesz, zsúfolt utcai forgalomban |
| áteresztő lámpa, felnyíló könyvben pont a keresett |
| idézet, feneketlen mélybe tuszkolt test neve |
| tér vissza s vele hangod halk s mégis kihívó |
| duruzsolása, s látlak, előttem állsz tengerzöld, |
| frissen vásárolt selyemruhádban, kezed a |
| vállamon, arcodon feszülő, ígéretes mosoly, |
| szemed belém kutat, könnyű simogatást |
| érzek s hallom, hallom hívó csodás mondatodat: |
| nyúlj a szoknyám alá, nincsen rajtam bugyi. |
|
|