|
Átöleltél két gyönge, szép karoddal az |
| éjszakában, engedtél sajgó kérésemnek, |
| mellemhez szorított arcod elpirult, de édes |
| tested, szép melled, hasad hozzám tapadt, |
| s kívántad, hogy kezem derekad simogassa |
| s markolja drága, domború csípőd, és lábam |
| egy pillanatra oda szorítsam combjaid közé. |
| Úgy éreztem, hogy levegővé válnak rajtunk |
| a vastag és meleg ruhák, kabátok, blúzok |
| tűntek semmivé s meztelen testünk fénybe |
| borította körül a sötétet. Összetapadtunk és |
| sugárzott belőlünk a szerelem. Vándorok, |
| ha ezentúl arra jártok, láthatjátok ott ködből |
| szobrunkat, villanó, örök fényünket és elönt |
| benneteket is, ahogy bennünket elöntött a vágy |
| egymás testére, végtelen csókra, ölelésre. |
|
|