|
Tudd meg, hiába minden, az enyém |
| vagy és örökké az enyém leszel, |
| nem szabadulhatsz tőlem, nincs erő, |
| nincs akarat, mely elvehetne, mert |
| lelkedben vagyok és ott voltam mindig, |
| gyermekként én vezettem öledhez |
| ujjadat, így adtam néked az első |
| sikolyt, én hevítettem később |
| vágyaid, másnak képében mégis én |
| vettem szüzességed vérét, becsukott |
| szemed engem látott és nem azt a |
| másikat, hozzám kiáltottad, hogy |
| szeretsz, és álmaidban mindig ott |
| éltem ezer és ezer éve, bárki voltál, |
| vagy voltam, mi öleltük egymást száz |
| és száz gyönyörben, életben, halálban. |
|
|