|
Ő volt, aki… mondtad, ujjaid táncosan |
| játszottak ölemben, kacarásztál, szemed |
| csillogott. Ő volt az, aki belém nyomult, |
| elvette huszonegy évig híven őrzött |
| gyötrő lányságomat. Szeretném a nevét |
| kimondani. Lehet? Bólintottam. Igen. |
| Jöttek a főnevek, becéző, nagyító, |
| kicsinyítő jelzők. Közben meleg combod |
| közé húztad kezem s mondtad annak nevét, |
| s hogy örökké enyém, az enyém meg tiéd, |
| s hogy a kettő együtt jól egymásra talált. |
| Suttogtál, fogdostál, én meg kővé váltam. |
| Már nemcsak szép kezed táncolt, hanem egész |
| forró tested rángott. Szeretnék mondani |
| még valamit, súgtad. Bólintottam. Igen. |
| Még egyet kívánok… S kimondtad az igét. |
|
|