|
Mint nehéz rögre fehér lepke száll, |
| megpihent kezed könnyen az enyémen |
| lágy simogatással és érintésedtől |
| rohanvást vitték bennem az erek, fel, |
| szívemig, mozdulatod némán is beszélő |
| drága üzenetét, dobbanó morzejeleit, |
| s futott széjjel a hír testem minden |
| részéhez, atomok, sejtek, izmok, csontok |
| teljes rendszerén, futott, vitte boldog |
| mámorban s egekig röppentette lelkem, |
| s felgyújtotta gyönyörű testedért forró |
| vágyam, melled, öled csókolni kívánó |
| izzó mindenem, óhajtását a hirtelen |
| sikolyba, eszünk vesztésébe, mámoros |
| halálba zuhanó teljes ölelésért, mert |
| fehér kezed azt súgta: szeretlek. |
|
|