|
Vászon? Selyem? Pamut? Fehér inged takar |
| rózsaszín, gömbölyded nyakadon nyitottan, |
| s lentebb csábítóan fényes gyöngyház gombok, |
| egyetlen mozdulat s megnyílnának, ha te |
| engednél sóvárgó kérésem szavának |
| s megmutatnád édesen domborodó melled, |
| mert tudom, nincsen rajtad semmi más, |
| dobd hát le azt a rongyot magadról, |
| mielőtt leszaggatom rólad, látni akarom |
| drága, barna bőröd, meztelen tested, rántsd le, |
| elegem van a könyörgésből, szédülök, a |
| testem kiugrik helyéből, elhúzódni ne |
| merj, ne tiltakozz, engedj, bújj ki már |
| ingedből, emeld a magasba, lengesd, égjen |
| arcod örömtől, fojtott vágy tüzétől, |
| s rémülten sikoltsad: jaj, megadom magam. |
|
|