|
Keserű, gyönyörű kezed, csókjaimmal |
| takart édességes kezed, puha, fehér |
| kezed, tested ékessége, beszédes, szép |
| kezed, élő márvány kezed, hallgatag, |
| jó kezed, beszélgetni tudó, mondatokat |
| súgó, simogató kezed, mámorító kezed, |
| részegítő kezed, vadítani tudó, szorítani |
| való, marokká változó, gyönyört adó |
| kezed, testedet jelentő, combjaidat |
| jelző, öledet titkoló, melledet takaró |
| szemérmetes kezed, gyönyöröd kereső, |
| gyönyöröd találó szűzleányos kezed, |
| lágyan aláhulló, ijedten engedő, tiltón |
| emelkedő, lázban melegedő, szerelemre |
| termett, boldogságot nyújtó, számlálatlan |
| csókkal takart édes, puha, fehér kezed. |
|
|
Kiadom néked magam, életem minden |
| titka, rejtélye legyen a tiéd, csak |
| a tiéd, benned, mint távoli, mesés |
| szigeten kalózok rejtett kincse, mint |
| halálra ítélt utolsó gyónása, légy a |
| bűneim: vad vágyakozások, hazugságok, |
| gyönyörök elborzadó tudója és megbocsátó |
| értője, engedd beléd hatolni egész |
| lelkem, múltam legyen múltad, jövőm |
| legyen jövőd, éljek benned éneddel |
| vegyülten, minden sejtedben, minden |
| atomodban, így egyesüljünk, több ez |
| minden ölelésnél, testek gyönyörénél. |
| Világ leszünk együtt, fényvégtelen, |
| ragyogás tengere, izzó csillagokkal |
| teljes, gyönyörű, édes végtelenség. |
|
|
Könnyű érintéstől mellbimbód megfeszült, |
| merev lett és kemény, beszélt hozzám, szavak |
| kusza sokaságát zúdította felém, |
| idegen és mégis azonnal érthető |
| hívását gyönyörű testednek, felébredt |
| vágyadnak, válaszul ujjam simogató, |
| néma és mégis hangos üzenetére, két |
| test kezdett beszélni, kérő, parancsoló |
| igékkel, váratlan s mégis régóta várt, |
| örömmel, ölelést és csókot kívánó |
| akarattal, mintha szikra pattant volna |
| egymásba belőlünk, néztelek, lángolni |
| kezdett egész valóm, már hajoltam feléd, |
| megmarkolni egész melled, de hirtelen |
| betakartad magad, idegen lett arcod. |
|
|
Szépséged bennem születik, lelkem |
| óceánjának habjaiból emelkedsz. Fehér, |
| gyönyörű kezedből, karcsú combodból, |
| szép fenekedből, mosolygó arcodból, |
| szemed sugarából, tiltó s mégis hívő |
| mozdulataidból, szavaid ízéből, lelked |
| pompájából, szikrázó, fényes értelmedből, |
| kutató kérdéseidből, lépteid üteméből, |
| még ki nem bomlott, titkolt nőiségből, |
| mélybe nyomott vágyból, öled melegéből, |
| szíved veréséből én alkotlak széppé. |
| Édes Vénusz leszel bennem, mohó vágyam |
| gyönyörű teremtménye, minden álmomban |
| megjelenő asszony, szűz, akit nekem |
| kell énjéhez emelnem, nyiladozóból, |
| piros, szép bimbódból legyen csodás virág. |
|
|
Vászon? Selyem? Pamut? Fehér inged takar |
| rózsaszín, gömbölyded nyakadon nyitottan, |
| s lentebb csábítóan fényes gyöngyház gombok, |
| egyetlen mozdulat s megnyílnának, ha te |
| engednél sóvárgó kérésem szavának |
| s megmutatnád édesen domborodó melled, |
| mert tudom, nincsen rajtad semmi más, |
| dobd hát le azt a rongyot magadról, |
| mielőtt leszaggatom rólad, látni akarom |
| drága, barna bőröd, meztelen tested, rántsd le, |
| elegem van a könyörgésből, szédülök, a |
| testem kiugrik helyéből, elhúzódni ne |
| merj, ne tiltakozz, engedj, bújj ki már |
| ingedből, emeld a magasba, lengesd, égjen |
| arcod örömtől, fojtott vágy tüzétől, |
| s rémülten sikoltsad: jaj, megadom magam. |
|
|
Szaladsz, hátra nézel, követ-e üldöződ, |
| megállsz, csábítón megringatod csupasz |
| farod, sikoltsz, futsz… Koccintgatunk, |
| lesütöd szemed, zavartan babrálod ezüstszín |
| táskád, igazgatod ruhád vállpántjait, |
| mellbimbód megfeszül, szép arcod hirtelen |
| elpirul, odébb lépsz, ott hagysz, visszanézel, |
| követ-e üldöződ, néhány ringatózó |
| lépésed megint hív, megyek, de másokkal |
| kezdesz pletykálkodni, húznak kicsattanó |
| energiáid, már minket les az egész |
| erdő, közelre lépek, megérintem karod, |
| beleborzongsz, tudod, úgyis enyém leszel… |
| Kiáltasz, üldöződ már a nyomodban van, |
| megmarkol, leteper, harap, csókol, üvölt, |
| te meg győzelmesen széttárod combodat. |
|
|
Igen, a vércseppek a lepedőn öled |
| vérének cseppjei, beléd döftem magam, |
| egy percnyi fájdalom árán vége eddig |
| nekem őrzött, drága ártatlanságodnak, |
| most már nő vagy, azzá tettelek és |
| igazán az leszel, hogy gyönyört adj s kapjál, |
| hogy egymás szolgái legyünk, testünk, lelkünk |
| egymásért égjen, ha kell, kínozva egymást, |
| szeretni foglak és azt akarom, ölelj, |
| véred minden cseppje, egész tested, egész |
| lényed legyen enyém, vágyakozz utánam, |
| ahogy utánad én, ezek a vércseppek |
| lesznek pecsétjei szerelmünknek, közös, |
| végtelen vágyunknak, tudd, a gyönyör vár rád, |
| más vagy már, mint voltál, nyisd széjjel a combod, |
| töröld le könnyeid, add boldogan öled. |
|
|
Teremtőd leszek, éreztem, isteneddé |
| akarok válni, imádott Uraddá, így |
| fogadtam vágyamnak először megnyíló |
| öled, félő testedet, teljes egészében |
| tagommá merevültem, de vártam, csókod |
| ízleltem, kapud símogattam, felkészült-e |
| befogadásomra, elöntötték-e nedvei, |
| reszket-e a vágytól, már sóhajtoztál, |
| hívtál, de az égbe akartalak vinni, fel |
| idegek pattanásáig, lassan nyomultam |
| beléd, éreztem, ölelsz, húzol, szorítsz, |
| csípőd mozdul, lök, lábad derekamat, karod |
| nyakamat öleli, s robbantál egyetlen kemény |
| lökésemtől, azután még, még, nem tudni |
| hányszor, eszméleted sikollyal vesztéséig, |
| s robbantam én is, csillaggá robbantam veled. |
|
|
Tanítanám kebled gyönyörű pecsétjét |
| lágy simogatással, ezernyi csókkal |
| asszonyi örömökre, testben futkározó |
| kéjes borzongásra, torkot megszorító, |
| sikoltást kiváltó gyönyörök ízére, |
| tapadó, mégis lágy ajkamra, nyálam |
| nedvére, nyelvemnek simogatására. |
| Tanítanám édes, piciny mellbimbóid |
| duzzadásra, büszke megmerevedés |
| jóságára, hogy feledtesse minden |
| gondod, titkos fájdalmad, ébressze |
| mennyei és pokoli tüzes vágyaidat, |
| hogy szabad légy, ne gátolja semmi |
| benned az igazi nőt, a vágyakozó |
| húst, mindeddig szemérmes, szép tested |
| boldog megnyílását a teljes örömnek. |
|
|
Édes, tanulékony tested vágtat, feszül, |
| mint versenyfutóé gyorsuló ütemben, |
| gömbölyű feneked lök, visszahúzódik, |
| magába szív, testem követi parancsát, |
| tanítvány így leszek tanítóból, karod |
| ölel, arcod görcsbe merevül, szép szemed |
| fehérbe fordul, szád, sűrű nyálad íze |
| részegítő, combod átöleli vállam, |
| szorít, mellbimbóid mereven feszülnek. |
| Hol van az egykori szűz, aki hét napja |
| csókolni sem hagyta magát és aki most |
| mindent tud s akiből asszony robban elő, |
| gyönyörért lihegő, sikoltozó asszony? |
| Hol őrizted eddig szerelmi tudásod, |
| táncoló ölednek drága forróságát, |
| hol hallgatott benned a végső sikoltás? |
|
|
Hagynád csak egyszer megcsókolni ajkad |
| nemcsak szememmel, hanem édes nyálad |
| ízére, nedveidre szomjas, vágyaimtól |
| égő, kiszáradó számmal. Hagynád csak |
| egyszer drága melegségét, magadba engedő |
| boldog megnyílását, izmos puhaságát, |
| tapadó gyönyörét érzékelni számmal. |
| Megéreznéd akkor, hogy nemcsak ajkad |
| kapja csókomat, hanem egész valód, a |
| ruhád alá rejtett gyönyörű, kis melled |
| szép bimbói, vállad, hasad drága dombja, |
| bokád, térded, combod, megnyíló ölednek |
| nedves ékessége, gyönyörök kapuja, |
| egyesülés kútja, lényed középpontja, |
| égő vágyam célja kapná lázas számat, |
| ha hagynád egyszer megcsókolni ajkad. |
|
|
Azt szeretem benned, hogy most érlelődő |
| kisleánynak mutat édes, apró melled. |
| Vesd el zavarodat, ne gátoljon semmi, |
| pont így kellesz nekem, így tekintlek szépnek, |
| éretlen kislányra éhes, buja vágyam |
| így lát gyönyörűnek, így kérhetem tőled: |
| mutass, játssz ártatlan szüzet, tiltakozva |
| sikoltozz és közben ölelj, szeress vadul, |
| akár elszabadult őrjöngő hetéra, akár |
| kiéhezett, férfitestre vágyó szemérmetlen |
| asszony. Lökjed izmos farod, nedveidtől |
| tocsogj, hörögj, harapj, engedd szabadjára |
| titkolt vágyaidat, minden nyílásodat |
| nyisd széjjel a kéjnek, dobd oda testemnek. |
| Légy egyszerre kettő, forrjon tőled vérem, |
| tudd meg, mit gyengédnek tartasz, az az erőd. |
|
|
Mint nehéz rögre fehér lepke száll, |
| megpihent kezed könnyen az enyémen |
| lágy simogatással és érintésedtől |
| rohanvást vitték bennem az erek, fel, |
| szívemig, mozdulatod némán is beszélő |
| drága üzenetét, dobbanó morzejeleit, |
| s futott széjjel a hír testem minden |
| részéhez, atomok, sejtek, izmok, csontok |
| teljes rendszerén, futott, vitte boldog |
| mámorban s egekig röppentette lelkem, |
| s felgyújtotta gyönyörű testedért forró |
| vágyam, melled, öled csókolni kívánó |
| izzó mindenem, óhajtását a hirtelen |
| sikolyba, eszünk vesztésébe, mámoros |
| halálba zuhanó teljes ölelésért, mert |
| fehér kezed azt súgta: szeretlek. |
|
|
Ő volt, aki… mondtad, ujjaid táncosan |
| játszottak ölemben, kacarásztál, szemed |
| csillogott. Ő volt az, aki belém nyomult, |
| elvette huszonegy évig híven őrzött |
| gyötrő lányságomat. Szeretném a nevét |
| kimondani. Lehet? Bólintottam. Igen. |
| Jöttek a főnevek, becéző, nagyító, |
| kicsinyítő jelzők. Közben meleg combod |
| közé húztad kezem s mondtad annak nevét, |
| s hogy örökké enyém, az enyém meg tiéd, |
| s hogy a kettő együtt jól egymásra talált. |
| Suttogtál, fogdostál, én meg kővé váltam. |
| Már nemcsak szép kezed táncolt, hanem egész |
| forró tested rángott. Szeretnék mondani |
| még valamit, súgtad. Bólintottam. Igen. |
| Még egyet kívánok… S kimondtad az igét. |
|
|
Tudd meg, hiába minden, az enyém |
| vagy és örökké az enyém leszel, |
| nem szabadulhatsz tőlem, nincs erő, |
| nincs akarat, mely elvehetne, mert |
| lelkedben vagyok és ott voltam mindig, |
| gyermekként én vezettem öledhez |
| ujjadat, így adtam néked az első |
| sikolyt, én hevítettem később |
| vágyaid, másnak képében mégis én |
| vettem szüzességed vérét, becsukott |
| szemed engem látott és nem azt a |
| másikat, hozzám kiáltottad, hogy |
| szeretsz, és álmaidban mindig ott |
| éltem ezer és ezer éve, bárki voltál, |
| vagy voltam, mi öleltük egymást száz |
| és száz gyönyörben, életben, halálban. |
|
|
Agyad már enyém, gondolataidban, |
| munkádban, terveidben ott vagyok |
| és ott maradok végig, elmúlásom után |
| emléknek, ha porrá válok, akkor is, |
| de ez nem elég nekem, kell teljes |
| egészed, lelked, s vele minden érzelem, |
| égig csapongó vidámság, alaktalan |
| borzongás, színek, érzések szép |
| keveredése, sikerek édes öröme, száz |
| és százfelé forduló szeretet, nyers |
| elutasítás, minden, ami benned forr, |
| hideg és meleg, és kell a hirtelen, |
| hormonok parancsolta ölelési vágy, |
| az éjszakában utánam kiáltó hívás, |
| öled befogadást sóhajtó szomjúsága |
| s a tőlem kapott sikoltó gyönyör. |
|
|
Akarlak! Ne félj, engedj már könyörgő |
| vágyamnak, engedd látni ajkad gyönyörű, |
| édes testvérét, göndör, barna prémmel |
| fedett szép öled, combod között a lágyan |
| domború, drága húst, asszonyi lényed |
| pompás kapuját, engedd széjjel nyílni |
| csókomtól, nyelvem simogatásától, szám |
| érintésétől, engedd külső, belső testét, |
| csókoljon vissza, égjen, gyúljon lángra, |
| ontsa illatos, ízes nedveit, csábítson, |
| szívjon, hisz húsevő virág, bíborszínű |
| kehely, méhedhez nyíló, élő alagút, |
| életed, lényed tökéletessége, eszeveszett |
| vágyam egyetlen célja, engedj, nyílj szét, |
| add igazi lelked mézét, hadd ízleljelek, |
| s elérve vágyam, hadd haljak beléd. |
|
|
Szétnyitnám ujjaimmal drága szemérmed, |
| pompás ajkaid, a védő, védekező nagyot, |
| az édesen izmos, nedvesen önmagát kínáló, |
| csókra, szerelemre, kéjre vágyó kicsit, |
| illatozó virágát ifjú, szép testednek |
| érintéseimtől meleg nedvet ontó gyönyörű |
| száját, éned lényegét, a némán is kiáltót, |
| amely magába hív, s ígér paradicsomi |
| gyönyört, őrült mámort, várja nyelvemet, |
| adja nedvessége fűszeres, jó ízét, s vezet |
| fentebbre, húzza éhes számat öled féltett |
| kincsére, rügyként illatozó, szépen merevedő |
| csiklódra, izzó húsod, egész tested eleven, |
| részegítő üzenetére, az elmúlás ellen |
| tiltakozó, a gyönyör örök pillanatára vágyó, |
| halált elűző, életet adó, édes, jó öledre. |
|
|
Őt szolgálja mindened, lebbenő hajad |
| minden szála, liliomfehér bőröd, ajkad |
| csillanó pirosa, táncos ujjaival simogató |
| kezed, szemed hívása, nyálad édessége, |
| hangod lágy mollja, kihívó kacagásod, |
| melled rózsaszín bimbója, körmöd éle, |
| tüdőd, gyomrod, májad, tested egésze, |
| agyad elektromos töltése, villámló vágyak, |
| verítéked vonzó illata, hasad lapos dombja, |
| térded, libbenő karod, szádat simogató, |
| csalogató nyelved, minden reá mutat, |
| a combjaid között parancsoló öled |
| mélyében, meleg húsodban rejtező igazi |
| énedre, havonként pirosan újuló, örök |
| vágyban égő, időket túllépni, végtelen |
| életet újra szülni vágyó asszonyi méhedre. |
|
|
Itt vagy! Lehunyom szemem s látlak, látlak, |
| mosolyogsz, s tudom, azt jelenti, hogy |
| szeretsz, enyém vagy és enyém leszel, |
| szemed csukódik, puha ajkad nyílik, |
| nyelved is csókol, isszuk egymás édes |
| nyálát, karod vállamon, arcod mellemre |
| bújik, kigombollak, ajkam meztelen, forró |
| melled bimbóját simogatja, merevüljenek, |
| sóhajtasz, megrándul egész gyönyörű |
| tested, már nincs rajtunk ruha, csak |
| bőrünk takar és az sem soká, teljesen |
| csupaszok vagyunk, mellém fekszel, ölelsz, |
| fut rajtam kezed, s rajtad az enyém, és |
| már érzem, ó Hymen, ó Hymenaios, |
| csókolsz, megnyílik meleg, szép öled… |
| Megrázkódom. Hol vagy? Mért nem vagy velem? |
|
|
Beléd hatolnék, forrón felmeredő testem |
| megnyitná édes öled kapuját, lehunyt szemed, |
| félig nyílt nedves, szép szád hörgésbe fúló |
| sóhajjal, vágytól sikamlós ajkad szemérmetlenül, |
| szívó örömmel fogadna, markolnál, szorítanál, |
| lüktetve ölelnél magadba, teljes mélyedbe, |
| méhedig, szívedig, vállamra vetnéd karcsú |
| lábad, táncra perdülne velem egy ütemben |
| izmos, gömbölyű csípőd, egész, lángokba |
| robbanó, gyönyörű tested, egy felejthetetlen |
| percbe villámlana egész életünk, amikor |
| beléd lövellném sűrű, millió élettel teljes |
| nedvemet… Ezt tenném. Könnyekkel szememben |
| könyörgök istenhez, sátánhoz, hogy csak egy |
| napra adja vissza elveszett, másokra pazarolt, |
| neked minden gyönyört megadni tudó, régi erőmet. |
|
|
Átöleltél két gyönge, szép karoddal az |
| éjszakában, engedtél sajgó kérésemnek, |
| mellemhez szorított arcod elpirult, de édes |
| tested, szép melled, hasad hozzám tapadt, |
| s kívántad, hogy kezem derekad simogassa |
| s markolja drága, domború csípőd, és lábam |
| egy pillanatra oda szorítsam combjaid közé. |
| Úgy éreztem, hogy levegővé válnak rajtunk |
| a vastag és meleg ruhák, kabátok, blúzok |
| tűntek semmivé s meztelen testünk fénybe |
| borította körül a sötétet. Összetapadtunk és |
| sugárzott belőlünk a szerelem. Vándorok, |
| ha ezentúl arra jártok, láthatjátok ott ködből |
| szobrunkat, villanó, örök fényünket és elönt |
| benneteket is, ahogy bennünket elöntött a vágy |
| egymás testére, végtelen csókra, ölelésre. |
|
|
Alaktalan, szerelmet kereső, ködfelhő vágyam |
| lényedre talált, gyorsan körül vett, megsimogatta |
| fehér arcodat, szép, piros szádat, a hajadba |
| túrt, könnyű szellőként végig futott egész |
| testeden, hallgatta hangod, nevetésed, kérdő, |
| kíváncsi mondataidat, figyelte fiatal elméd |
| villámló kapcsolásait, érintés nélkül simogatni |
| kezdte egész testedet, karcsú lábad, sima combod, |
| hátad, nyakad, izmos, szép feneked, és egyre |
| közelebb kívánt jutni hozzád és már beléd is. |
| Könnyű felhőből gyorsan egész lelkemmé, egész |
| testemmé változott, kezem keze lett és az |
| arca arcom, a szeme szemem, s már látta: gyönyörű |
| vagy, már nyúlt volna feléd, hogy igazán és |
| nemcsak képzeletben csókoljon, simogasson és a |
| ködfelhő eltűnt s testi vágyammal én maradtam ott. |
|
|
Az a mondatod vissza-visszatér, bárhol |
| vagyok, bármit csinálok, megállít, mosolyt |
| bűvöl arcomra, fel-felugrik, mint patak csillogó |
| vizében sziporkázó pisztráng, fölemelkedik |
| s repül szitakötőként egy pillanatig, |
| törött üvegcserépen hirtelen megvillanó |
| fénypötty lesz, zsúfolt utcai forgalomban |
| áteresztő lámpa, felnyíló könyvben pont a keresett |
| idézet, feneketlen mélybe tuszkolt test neve |
| tér vissza s vele hangod halk s mégis kihívó |
| duruzsolása, s látlak, előttem állsz tengerzöld, |
| frissen vásárolt selyemruhádban, kezed a |
| vállamon, arcodon feszülő, ígéretes mosoly, |
| szemed belém kutat, könnyű simogatást |
| érzek s hallom, hallom hívó csodás mondatodat: |
| nyúlj a szoknyám alá, nincsen rajtam bugyi. |
|
|
Elveszítettem józanságomat, feltámadt bennem |
| szövetségesed, lelkem ördöge, s mondja megállás |
| nélkül a szerelem és a fékezetlen vágy tízezer |
| szavát, biztat, öleljenek meg, te is akarod, ha |
| közben hangosan tiltakozol is, mert lelkedben már |
| magadba fogadtál, egészen enyém vagy, hiszen |
| minden mozdulatod, kívánságomra megmutatott melled, |
| elfojtott sóhajtásod, félig érthető szavad, |
| felcsillanó, vagy lesütött szemed, ajkaid közül |
| kibúvó, simogató nyelved, lágyan felém induló |
| s visszahúzott kezed, mellbimbóid trikódon |
| átütő keménysége, egymásra kulcsolt két combod |
| vágyakozó, szemérmedre hívó, szorító, szétnyíló, |
| táncoló játéka, félénk ölelésed, hátra vetett |
| hajad, szíved dobbanása, arcod pirulása, mind |
| azt mondják, kívánsz, egyesülni vágyol. |
|
|
Csordultig töltelek, te leszek húsodban, |
| rángatózó öled nedveivel sűrű |
| nedvem összevegyül, eggyé válik forró |
| méhedben. Millió s millió sperma fut, |
| csúszik, kúszik benned, űzi egyesülés |
| vágya, gyilkos hajsza, s míg eszméletlenül |
| ölelkezünk, elszánt akarat. Gyönyörünk |
| így lesz ismeretlen erők szándékának |
| tetté változása, hatalmi erőszak |
| tudatlan rokona. Ne engedj ki combod |
| közül, kívánj újra s újra, lucskosan és |
| szédülten maradjunk együtt, suttogj, ölelj, |
| sikolts, egész tested járjon nászi táncot |
| ész nélkül, részegen, aztán menj, mosakodj, |
| öblíts, csorgasd közös nedvünk fürdőkádad |
| szappanos habjával le, a csatornába. |
|
|
Mit akarsz, ostoba, kérdezem magam, |
| mért hiszel elszabadult képzeleted |
| eszelős játékának, agyad mélységéből, |
| feneketlen kútjából előmerészkedő |
| szörnyeidnek, csalfa reménynek, ostoba |
| hitnek, életed zabáló szerelmednek? |
| Nem látod mekkora s milyen szakadék |
| nyílik közted s közte, reménytelen, |
| tátongó távolság, s nincsen híd, amely |
| átvezetne rajta. Meg kéne vakulnia |
| néki, hogy ne lássa rajtad az elmúlt |
| időt, az elporlasztó éveket, eszét |
| kellene vesztenie, hogy szeressen és |
| ifjú testével, a tiéd legyen. Igen? |
| Akkor kívánom, vakuljon belé, s akarom, |
| úgy szeressen, hogy veszítse eszét. |
|
|
Szaladtál, nem raktál rendet, az ágyadon |
| gyűrt párna őrzi még tested lenyomatát, |
| nedves, odavetett kendő éjszakai |
| ölelésünk nyomát, ott hever kék, selyem, |
| tenyérnyi nadrágod, öled göndör prémjét, |
| domború szépségét mutogató reklám, |
| s úgy, ahogy magadról lerántottad piros |
| kombinéd, ráncokat vet lágyan, oda omlik, |
| mintha magad volnál, s hirtelen megtelik |
| éhes szemem előtt napsütéstől barnult |
| gyönyörű testeddel, már feszíti melled, |
| hasad, izmos farod, kilátszik alóla |
| édes, szép ágyékod, érzem jó illatát, |
| féktelen melegét, nyílását nedveid, |
| s már vágytól, emléktől reszketve borítom |
| arcomra, s eszemet veszítve csókolom. |
|
|
Fogadd el, Kedvesem, nemcsak az Univerzum |
| első három perce marad örök titok, az lesz |
| a miénk is, hiába kutatok, mi volt, ahogyan |
| történt, csak vakító robbanást találok |
| agyam mélyében, bénító sugárzást, néma, |
| hangtalan bámulatot, fénylő látványodat. |
| Becsukott szemmel idézem, lépegetsz felém, |
| mintha táncolnál, karcsú, könnyű tested |
| muzsikál, régen felejtett szavakat súg, |
| tüzes tűket szúr lelkem alvó mélyébe, ébreszt |
| vágyat és csodálatot, dermeszt, süketít, vakít, |
| és nem látok mást, csak bokád, lábadat, |
| térded és feljebb, csípődön megfeszült, |
| rövid szoknyád alatt a csodát, gyönyörű, |
| gömbölyűn karcsú, drága, mámorítóan |
| vonzó, öledbe mutató combjaid varázsát. |
|
|
Száz nőt szerettem, hajtottam őket, mint éhes |
| farkas a bárányokat, haraptam édes testüket, |
| ittam fűszeres ízű nyálukat, faltam puha, drága, |
| megadó testüket, mellüket, combjukat, fogaim |
| nyomát ott hagytam csípőjükön, nyakukon, nem |
| futhattak el, nem is futottak, adták magukat és |
| végül ők ettek engem, magukba szívtak, öleltek, |
| szeretlek, suttogták, nyeltek, csókolták egész |
| mindenem, lelkemen hagyták körmeik nyomát, s így |
| nem tudni, hogy ki kit, miért és hogyan evett, |
| mivel és miért szeretett. Nézlek, érezlek egész |
| lelkemmel és most már tudom, farkasénemet az |
| éhség hajtotta, vakon a női hús utáni vágy, a |
| menekülés egy részeg pillanatba. Utánad nyúlok |
| gyengéden, ámuló, tiszta lélekkel, s tudom, hogy ami |
| nem voltam soha, tudom, most beléd szerelmes vagyok. |
|
|
Futnak, szaladnak, rohannak, elmúlik tíz év, |
| húsz év, harminc, rég por leszek már, pulvis |
| et umbra, ülsz majd egyedül, árnyék villan a |
| falon, elhomályosul könnyedtől szemed, fájdalom |
| villan válladba, tükör mutatja karod, lelked |
| mély homályában hirtelen apró fény csillan, |
| nevem emléke, tétován az arcom, ámuló, tested |
| simogató, esztelenül vágyakozó szám, sóhajom, |
| kérlelésem: légy enyém, hisz minden elrepül, |
| és értelmetlen a tartózkodásod, így bukkan fel |
| benned a múlt, s nem emlékszel, hogy enyém |
| lettél-e, és talán össze is keversz másokkal, |
| volt szeretőkkel, de hallod hangomat, tétován |
| összeálló szavaim, vagy csupán egyetlen egyet, |
| sóhajba fulladót, könyörgéssel kevertet, azt |
| az egyet, mit innen üzenek: szeretlek. |
|
|
Nézem asztalodra halmozott tárgyaid |
| értelmes, jó rendjét: jegyzetek, cédulák, |
| dobozban kartonok, színes, aláhúzó |
| filctollak, órarend, naptáron pirossal |
| megjelölt napjaink, ölelkező, veszett, |
| torkos éjszakáink, s hogy hányszor sikerült |
| nagy keresztjelekkel beróva s másféle |
| ismeretlen ábrák, vizsgák jelzései, |
| havi vérzéseid, nézem az egészet |
| s mint épülő város terve bontakozik |
| ki a képből jövőd, előre megrajzolt |
| pályád, doktorátus, egyetem, tanárság, |
| idegen ösztöndíj, szerkesztés, könyvírás, |
| gyönyörű kártyavár. Édesem, hol leszek? |
| Eljössz-e halottak napján megköszönni, |
| hogy én voltam, aki asszonnyá tettelek? |
|
|
Száz nőt szerettem? Nézlek, mint óceáni, kis |
| sziget hajladozó, karcsú pálmáját, mint erdei, |
| éppen virágba boruló, lombosodó, szép fát, és csak |
| játéknak tekintem a hasonlatot, mert lélek vagy, |
| hús vagy, eleven asszony vagy, nézem ölelésre |
| termett tested friss szépségét és nézem arcod |
| és megújul tőle énem, elönt eleven vágy, ne |
| riasszon el eszeveszett és zavaros múltam száz |
| nője, nem látom őket másnak, csak szeretkezni |
| vágyó, bódult testek kavarodásának, lüktető vérem |
| kívánságának, futásnak mámor, felejtés után, mert |
| nem találtam igazi szerelmet náluk, nem kaptam |
| azt, amit irántad érzek, a mindent elöntő |
| fájdalmat és boldogságot, az életedben magamra |
| találó embert, az elmémet kitöltő robbanó érzést, |
| újjá változó énem teljességét, az igaz szerelmet. |
|
|
Mexikó napja tűz, ég, izzik fölöttem, |
| állok a romtemplom kövein, hiányzol, |
| idegenvezetőm hadar áldozatról, |
| vérről, hova lettél, kivel ölelkezel, |
| kinek nyitod édes öled, alig értem, |
| csak minden második szavát vezetőmnek, |
| porque no tiene, porque no tiene, |
| itt ölték meg őket, kőkéssel, kortyolták |
| vérüket, lángol a nap, tudom, hogy lefekszel |
| az első suhanccal, engedsz vágyaidnak, |
| hiányzom, hiányzol, kivel szeretkezel? |
| kinek nyílsz meg? kinek veszed szádba testét? |
| ha volna hatalmam, ide hozhatnálak, |
| s mint egyszer a papok, meztelen melledbe |
| éles pengét döfnék s kitépném szívedet. |
|
|
Rábámultam, vonzott az érzékien dús |
| virág, megállított, bámuljam szépségét, |
| kérdezzem, mit akar tőlem bibéivel, |
| szétnyíló ajkával, ezer finom érrel |
| hálózott hüvelye mézes illatával, |
| szirmainak lassú széttárulásával, |
| mit akar, nem vagyok bogár, sárgacsíkos |
| darázs, nem repülök kábult zümmögéssel, |
| hogy beléje haljak s megtermékenyítsem, |
| néztem gyilkos nászát, ahogy nyílásába |
| vonzotta, szívta és lassú rángásokkal |
| magába zárta a szerelemtől részeg |
| mámoros állatkát Tabasco piacán. |
| Néztem s te lebegtél ott, pucér kísértet, |
| táncoltál, combod közt szétnyílott mézízű, |
| virágpiros öled s hívott, fussak feléd. |
|
|
Miféle kábítószer bódít, részegít és |
| vetít elém vágyammal teljes, valóságnak |
| tűnő látomásokat, miféle varázslat árad |
| szépséges lényedből, karcsú testedből, |
| meleg pillantásodból, hogy egyszerre |
| látlak fényben lebegő angyalnak és |
| ágyadon karod kitáró, meztelen öledbe |
| hívó, gyönyört kínáló és gyönyörre szomjas |
| nőnek, kitárulkozó szemérmetlennek és |
| szemed lehunyó szűzi ártatlannak? Egyedül |
| makacs vágyam bódítana, vérem és agyam |
| lüktetésének tudjam, hogy téged érezlek, |
| látlak, kívánlak látni minden percemben, |
| hogy nyúlnék érted és fájón tudom, az |
| üres levegőt simogatom, csókolom részeg |
| kábulatban. Miféle kokain és ópium bódít? |
|
|
Beborítanám lágy, hóvirág-fehér, drága |
| bőrödet százezer gyengéden éhes, reszkető |
| csókkal, megsimogatnám egész testedet |
| meleg nyelvemmel, kezdeném homlokoddal |
| és lassan, arcod szépségein át, eljutnék a |
| nyakadig, válladig, s végig karodon ujjaid |
| hegyéig, s vissza, hónodalja édes ízéig, |
| ujjongva felfedezném melledet, számba |
| fognám, nyalnám, szorítanám kimerevedő, |
| örömre vágyó, szép bimbóidat, tested két |
| csillagát, s egyre hevesebb, szomjazó |
| szájjal megtalálnám hasad, köldököd és |
| rejtőzködő combjaid közét, és megnyíló |
| pompás, illatos ajkad, falnám piros húsod, |
| elveszítve már egész eszemet ennélek és |
| innálak és beléd halnák örökkön örökké. |
|
|
Hátulról bújtam beléd, sikongó öled |
| szorított, robbantam egyszer, kétszer, |
| nem engedtél ki nedves mélyedből, így |
| szunnyadtunk el benned, átöleltem |
| verítékező tested, csókoltam, nyaltam |
| hátadat, nyakad s már álmodtam is, keskeny |
| csónakban ültünk végtelen vizen, vidám |
| delfinek ugráltak körülöttünk s azt mondtad, |
| minden delfin én vagyok, aztán egy dombról |
| néztünk virágos völgyet, én lehajoltam és |
| megsimogattam, aztán asztalnál ültem |
| egyedül, előttem tál, te feküdtél benne |
| csupaszon, én meg kést, villát emeltem, |
| erre ébredtem fel és arra, rázkódik |
| egész tested, sírsz, ki akartam húzódni |
| belőled, de nem engedtél, véget ért az álom. |
|
|
Szalmaszálam vagy, nyúlnék, kapaszkodnék |
| beléd, ne engedj önnön mélyeimbe vesznem, |
| segíts, nyújtsd felém egész magadat, ifjú, |
| szép tested, űzd messze lelkem bujkáló, |
| titkos félelmét, a minden percben támadó |
| árnyat, a pusztulás könyörtelenül közelgő |
| rémét, nélküled nem tudok szabadulni tőle, |
| hallom, vonít bennem, nyúlkál szerveim |
| után, homályosítja elmém, emlékeim kitörli |
| s visszakergetne gyermekkoromba, gyere hát, |
| ments meg, ments meg magamtól, ölelj át, |
| szoríts, engedd édes ajkad inni, csókolni, |
| add nekem tiszta, ártatlan lelked is, ne |
| félj tőlem, legyél menedékem, hadd fussak |
| el magamtól, feledtesd félelmeimet, kérlek, |
| engedj kapaszkodnom beléd, halni jó öledbe. |
|
|
Ne, ne, súgtad, hangod remegett, lágy, |
| drága ajkad reszketett, szétnyílt lassan |
| és sóhajjá lett szava, hívón tiltakozó jel, |
| míg csókoltam nyakad, arcod, lehunyt szemed, |
| kagylós szép füled, simogattam leomló, puha |
| fürtjeid s elindult hozzám ölelt testeden, |
| válladon, végig gerinceden kezem, hogy |
| karcsú, meleg derekadról engedelmesen |
| meg-megvonagló csípődre leljen, így |
| találtam végre éhes számmal szádra, csapkodó |
| nyelvedre, szívtam jóízű nyálad és te |
| is szívtad az enyémet, karod forrón ölelte |
| vállam, nyakam, tested mindent elfelejtett |
| már, ellenállása megtört, megadta magát mert |
| minden sejtjével, minden idegével szeretni |
| akart és némán kiáltotta: igen, igen, igen. |
|
|
Hason feküdtem, egyetlen mozdulattal |
| hátamra fordítottál, néhány csók és már |
| kőkeményen álltam, széttárt combokkal |
| ugrottál ölembe, magadba nyomtad testem, |
| nyers szavakkal kimondtad, mit akarsz, |
| lökni, lökni kezdtél, hátra vetetted szép |
| hajad, pupilláid tágultak, már nem engem |
| néztél, valami mást láttál, be kellett |
| hunynod a szemed, lökéseid gyorsultak, halk |
| sóhajaid egyre hangosabb jajokká váltak, |
| tested megfeszült, szád kinyílt, arcod |
| görcs rántotta össze, löktél, vágtattál, |
| én is löktelek, nem tudtam nyitva tartani |
| szemem, melledhez kaptam, feszesen síkos |
| öledhez feszültem, te húsomba téptél és |
| betöltötte szobád üvöltő jajgatásunk. |
|
|
Most ne, mondtad könyveddel kezedben, most ne, |
| tanulnom kell, meg a szakdolgozat. Csókoltam füled, |
| de te mondtad, mondtad az intenzionális szigorú |
| kontextusait, az episztemikus kvantifikációt és, |
| hogy bizonyos harcias nők a férfiakat disznóknak |
| bélyegzik s a prezentálás formáját a beágyazott |
| mondatnak. Ettől a szótól veszetten ágyadra |
| nyomtalak, kapálózó combod vállamra vettem, az |
| apró selymet lehúztam öledről és már benned is |
| voltam tövemig, mélyen, haraptam blúzodon át |
| melled kirobbanó bimbóit, úgy éreztem, ilyen jó, |
| ilyen veszedelmes, veszett nem volt még soha, te |
| is löktél már, kiáltoztál, nyögtél, számtalan, |
| lüktető orgazmusodat sikolyokkal kísérted, végül |
| rád zuhantam. Lassan, bágyadt mosollyal magadhoz |
| tértél, vizsgáztam, mondtad és könyvedért nyúltál. |
|
|
Milyen fűszerek, milyen édességek, |
| kábítószerek milyen párlata, távoli |
| világok milyen fűszerszámai keveredtek |
| hormonjaid laboratóriumában nyálad |
| ízévé, hogyan lehet, hogy tested minden |
| nedvének, verítékednek, könnyeidnek, |
| öled síkosságának, sós vérednek, melled |
| jövendő tejének ezer zamatát érzem, ha |
| igazán engedsz csókomnak, ha teljes |
| lényed megnyílik s átadja magát és kér |
| és követel és kibújik minden jólnevelt |
| ruhából, felejti felvett szokásait és |
| sikoltozik eszét vesztett meztelenségben, |
| vonaglik őrülten a vágytól és szét is |
| tépne, mint egykor thrák leányok, asszonyok |
| Orheuszt tépték széjjel vad orgiájukon. |
|
|
Te is akartad, szemed párája, tested |
| moccanásai, táncos vetkőzésed, suttogó |
| vágyad, számban kutató nyelved, félig |
| kimondott szavaid, mindened vágyadról |
| beszélt, elkezdted csókolgatni meztelen |
| mellemet, kíváncsi, szerelmes kislány |
| lettél, szűz feleség a nászéjszakáján, |
| megnéztél, becéztél, simogattál, aztán |
| megkérdezted, szádba vehetsz-e és már |
| szádba is vettél, lágyan, kedvesen, egyre |
| mélyebbre és egyre mohóbban, én drága |
| öledet simogattam, már futottam a gyönyör |
| pillanatához s futottál te is, mintha |
| versenyben rohannánk, aztán hördülés, |
| szádból öled lett, nyelted magomat, |
| magadba fogadtál én meg mélységbe zuhantam. |
|
|
Mindent kívánok, mondtad, mindent, amit |
| eddig másoktól meg nem kaptam, tedd hát |
| magadévá egész testem, hátam, hasam, |
| bőröm minden centijét, simogass végig |
| meztelen tagoddal, combom közé szorítlak, |
| vagy hónom alá, ott kapj örömet, vagy |
| mellem között, számat már ismered, szám |
| nagyon szeret, ölelj, csókolj, nyúlj |
| ujjaddal ölembe, akarj elölről, hátulról, |
| kezeddel, száddal, bújj belém, várj, lüktet |
| a méhem, nem bánom azt se, zúzz szét, |
| harapj, ha akarsz, ha kell a vérem, legyen |
| a tiéd, néha azt kívánom, hogy szaggass, |
| tépj, eszemet vesztve meghalni vágyom |
| ölelésedtől, gyere, hatolj belém keményen, |
| kíméletlenül, döfj, haljunk meg együtt. |
|
|
Már nem reméltem, megnyúzott állatként |
| véreztem, elhagytak szavaim, elutasított |
| követőd lettem kínzottan, némán, lelkem |
| legmélyebb mélye sajgott, kopár, szomorú, |
| lombját hullató őszi fa álltam magányom |
| dombján, szürke felhők alatt, és akkor |
| könnyedén, arcodon édes, megadó mosollyal |
| úgy lettél enyém, oly egyszerűen, olyan |
| tiszta s önzetlen szerelemmel, ahogy egy |
| virág kinyílik, ahogyan a Nap süt, úgy adtad |
| magad, mint pohár vizet a szomjanhalónak, |
| feltámasztottál, mint kriptából Lázárt, |
| szelíden megöleltél, eltűntek kínjaim, így |
| lettem újra férfi, erőm lett erődből, test |
| és forró vér, fellobbanó vágy, életre kelő |
| boldog magamra ébredtem virágos öledben. |
|
|
Simogattam öled japán kertecskéjét, |
| szeretlek, súgtam, s te hirtelen eltoltál |
| magadtól, felültél, feszülő melledet |
| messze húztad. Hazudsz, mondtad, hazudozó, |
| légy legalább egyszer őszinte és valld be, |
| becsaptál, hozzám írt verseid hazudtak. |
| Nem akartál semmi mást, csak megszerezni, |
| megenni ártatlan testem, hazug, hazug |
| minden szavad. Szemed szikrákat szórt, |
| haragtól remegett hangod, megborzongott |
| tested, elhúzódtál ölelésem elől. |
| Sírni kezdtél. Ettől lángba robbant agyam, |
| testem megmerevült, ütni támadt kedvem, |
| de kezed ölembe tévedt. Megmarkoltál, |
| néztél csodálkozva, s látom, kívánsz, mondtad, |
| hát mégsem hazudtál, hát igazán szeretsz? |
|
|
Édesem lassan, lassan, ne siessünk, megáll az |
| óra ketyegése, nem is hallunk mást, csak körül a |
| csendet. Szelíden simogattam öled háromszögű |
| bozótját, gyengéd ujjaimmal lüktetőn nyitom szét |
| nagyajkadat, aztán a kicsi nedveset, megkeresem |
| lüktető, kibúvó csiklódat, érzem, nyílik öled |
| piros kapuja, előbb nyelvemmel hatolok beléd, |
| aztán megránduló combjaid köze nyomulok, de |
| lassan, lassan, hosszú szerpentinen kívánok |
| veled együtt feljutni a hegyre, a fényes ég alá, |
| nem vágtató perceket, órákat szeretnék tölteni |
| benned, ernyedten érezni lágyan szorongató öled, |
| hunyt szemmel nézni arcod, hunyt szemed, inni |
| szomjasan fahéjízű nyálad, szívni kimeredő, barna |
| mellbimbódat, bárcsak megállna az idő, az óra |
| ketyegése. Édesem, lassan, lassan, ne siessünk. |
|
|
Meghitten ölembe nyomakodtál izmos, szép |
| faroddal, álmodban melegedni takarónk |
| alatt testem melegétől. Szám a nyakadon, |
| kezem a melleden, aludtunk összebújva szobád |
| feneketlen sötétjében, szuszogtál halkan |
| s egyszercsak felriadtam. Jaj, meghalok, |
| futott át agyamon a villám. Ki mondhatta |
| bennem, ki, miért kiáltott? Nem mozdultam, |
| néztem a nagy, fekete semmit, az ablakban az éj |
| ismeretlenségét, néztem riadtan, moccanás |
| nélkül, csak lélegzésed halk hangja tudatta |
| velem, hogy élek, hogy vagyok, csak tested |
| melege fojtotta vissza kiáltozásomat. |
| Így feküdtem ott, sötét riadalomban, néztem |
| a semmit. Odakint, az ablak előtt, szürkülni |
| kezdett, felfénylett az ég és megjött a hajnal. |
|
|
Búcsúzásnál lágyan tenyerembe adta |
| puha, meleg kezét Anyád s úgy éreztem |
| egész teste, erős, domborodó melle, |
| széles, szép csípője, hasa, izmos combja, |
| combja között öle keresi moccanva |
| helyét a kezemben, egy pillanat alatt |
| ölelkezést ígért, teljes odaadást, |
| hozzám bújt, felmérte egész testem, egész |
| lényem és azt súgta, kellek neki, adná |
| rögtön teljes magát, beszélt hangtalanul, |
| néztem, arca hívott, ajkai szétnyíltak, |
| felcsillogott szeme, akár sziklás tenger |
| hullámai fölött égő, világító |
| fáklya, gyere hajós, itt örömre találsz, |
| ölelésre, csókra, jobbra, mint lányomnál, |
| kóstolj belém, hajós, forrón vár az ölem. |
|
|
Ha vágyaimra vagy kíváncsi, tudd meg, neked, |
| izzó szerelmednek, befogadó végzetes ölednek, |
| szívó csókjaidnak, szorító combjaidnak, mély, |
| nedveim nyelő torkodnak, hörgő jajongásodnak, |
| véges gyönyöreid végtelenjeinek, lágy, kemény, |
| apró mellednek, simogatásomtól málnává meredő |
| bimbóidnak, neked, neked, neked köszönhetem, |
| mert erdőtüzet lobbantottál bennem és mikor |
| veled égbe robbanok, száz nőt kívánok, vágyom |
| húgodra, teljes, szűzi testére, tiednél dúsabb |
| mellére, öleléstől torzuló arcára, sikolyára, |
| s arra, hogy lásd, jó vagyok neki, hogy akar és |
| szereti, ha belényomulok, és vágyom barátnődre is, |
| és benne rád, s a szőke barnaszeműre, őt verném, úgy |
| szeretném, de mindenkinél jobban vágyom anyád dús, |
| befogadó méhére, ahonnan téged nekem világra hozott. |
|
|
Bomlottam szűzlányos, rejtőző melledért, |
| csókoltam, szoptam, haraptam volna két |
| almádat s a rajtuk feszülő, kibúvó, barna |
| bimbókat, nőiességed, érésed rügyeit, százszor |
| és százszor ettem képzeletben őket, százszor |
| és százszor faragtam róluk szobrot, festettem |
| izgató képet, szavakért kapkodtam, tudjam |
| kimondani milyen gyönyörűek a blúzod alatt, |
| hogyan merevülnek kiáltozva forró kezem |
| markolása után, hangtalan jajdulnak nyelvem |
| simogatásáért, fogaim éléért, adnák vérüket |
| is. Enyém lettél, meztelen emlőid enyémek, |
| markolásomtól tüzelni kezd öled, alélsz, |
| befogadsz, lángolsz, szeretlek, kiáltod. |
| Én meg azt kérdezem, mért nem örökölted |
| Anyád észveszejtő csöcsét, tejmelegű tőgyét. |
|
|
Őrült örömmel nyomultam anyád özvegy |
| combja közé, megmondtam neki, szeretőd |
| vagyok s már vetkőzött, nyitotta blúzát, |
| dobta szoknyáját, feküdt, magára engedett, |
| ölelt húsos karjával, fekete bozonttal |
| takart mohó barlangjába húzott, és már |
| hüvelyében voltam, még párnát csúsztatott |
| feneke alá, felhúzta lábát és lökött, lökött |
| velem egy ütemben, csókolta arcom, szám, |
| halk nyögései gyorsan jajduló kiáltások |
| lettek, farkaséhesen minden sejtjét |
| megtömni akarta testemmel, minden sejtje |
| falt, habzsolta méhébe lövellt nedvem és |
| ki nem engedett magából, újra s újra akart, |
| s megkapta táplálékát, tudd meg, kedvesem, |
| ha anyád öcsikét szül, az apja én leszek. |
|
|
Ostoba a húgod. Durván és goromba |
| szavakkal elküldött. Magyarázd el neki, |
| mit kaphatna tőlem tudatlan öléért, |
| domború melléért, mondd el, hogy, miért |
| lettél enyém, hogyan öleltelek szűzi |
| magadból asszonnyá, hús-vér nővé, teljes |
| gyönyört hogyan kaptál tőlem, számtól, |
| kezemtől, testemtől eszed megvonagló |
| vesztéséig, egyre növekedő vágyad |
| öröméig, mondd meg, legyen velünk, hárman |
| szerethetjük egymást. Ha kell, parancsold meg, |
| kérje bocsánatom sóvárgó szavakkal, |
| mondja, kellek neki, vetkőzzön, mutassa |
| meztelenül testét, nyújtsa mellét, tárja |
| széjjel szép combjait. Mondd meg, parancsolom, |
| légy a kerítője, szolgáló leányom. |
|
|
Ha pénz kell édes ölelésedért, ne légy |
| szemérmes, ne titkold, mondd meg nyíltan |
| simogatásod, csókod, melled, öled árát, |
| bárkinél többet kínálok értük, mert azt |
| akarom, már eszemet vesztve, légy teljesen |
| enyém, de követelem, hogy szolgálj, ha |
| kívánom, borulj előttem térdre meztelen, |
| kínáld magadat, öled forró Édenét, csókold |
| egész testemet, sóhajts, dadogj szerelmes |
| szavakat, vegyél szorosan szádba, szívj, |
| ölelj, kérd könyörögve, hatoljak beléd |
| gyengéden, vagy erőszakosan, sikoltozz, |
| jajgass, kívánj újra s újra, játszd el, hogy |
| eszméleted veszted a gyönyörtől, kiáltsd: |
| senkivel nem volt jó soha, egyedül velem. |
| Hazudj. Ez a parancsom. Kifizettelek. |
|
|
Barátom rád nézett, villanó szemével |
| végig tapogatott, piros ruhád alá |
| túrt, tépte, szaggatta rólad, nyalta melled |
| málnaszín bimbóját, szétnyíló combodat. |
| Belevörösödtél, öledtől lucskossá |
| nedvesedett bugyid, zavartan fordultál, |
| ne lássam hirtelen feltámadt vágyadat. |
| Nyugodj meg, Picikém, tudom, megkívántad |
| merev testét, legyél övé, neki adlak, |
| mutasd, mit tud farod, járjon táncot csípőd, |
| nyisd szét öled, szívd be, harapjon hüvelyed, |
| gyorsulj ütemesen, sikoltozz, vedd szádba, |
| szopd, tudja meg, milyen szerető vagy, mivé |
| idomítottalak, légy égő bujaság, |
| hazudd, hogy senkitől nem kaptál így gyönyört. |
| Amit érted kértem, megkaptam pénzemet. |
|
|
Kurvát csinálsz belőlem, kiáltottad, kínálgatsz |
| barátaidnak, dícséred rugalmas csípőm és |
| kétértelműen a tudásomat. Számolgatod, hogyan |
| jutsz feljebb, ha testemre hágsz s rám lépve |
| emelkedsz? Mindegy neked, mekkora undor |
| fog el magamba engedni, szívni idegent? És |
| közben mennyire utálnálak, míg vizsgázva |
| táncolok fenekemmel? És mivel tudnál erre |
| kényszeríteni? Rendben van, megbeszélhetjük. |
| Mit kapok tőled, ha mint hentesnél kiárusítom, |
| kilóra adom combom, mellem, ölem, nedveim és |
| felejtem őszintének hitt szavaid? Hát hogyan |
| szeretsz te? Csupa hazugság, képmutatás vagy? |
| Nézd, folyik a könnyem. Jól van, kurvád leszek, |
| használsz, kihasználsz úgyis, aztán eldobsz. |
| Legyen. Megteszem érted. Gyűlöllek. Imádlak. |
|
|
Eltoltál magadtól. Nem kívánom, mondtad, |
| fáradt, ernyedt vagyok. Ne tekints gumiból |
| felpumpált babának, ne bánj úgy velem, mint |
| bábúddal, akit, ha kívánsz, magad alá |
| fektetsz és gyömöszölsz. Vannak idegeim, |
| nem lángolok mindig, fáradt is lehetek, |
| rosszkedvű, vagy beteg, vérzésem is lehet, |
| idegenné válhatsz egy pillanat alatt. |
| Rosszakat hallottam rólad, kinevetett |
| az anyám, vagy húgom, azt hiszed, csak ölem |
| létezik és tocsog s mindig vágyakozom? |
| Ne nézz rám könyörgő szemmel, ne nyúlj felém. |
| Miért sóhajtozol, játszod a szomorút, |
| mért nem tudsz kihagyni egyetlenegy napot? |
| Annyira tele vagy? Látom, görcsbe torzul |
| arcod, feszül rajtad nadrágod. Na, gyere. |
|
|
Ne vetkőzz, kérlek. Értsd meg, hogy nem kellesz. |
| Hiába dobálnád szoknyád, inged, bugyid, |
| hiába kínálnád előre hajolva izmosan |
| gömbölyű, szép combjaid között hívogató, |
| göndör, puha prémmel fedett szemérmedet. |
| Idegen lettél már, nem is tudom, miért |
| s hogyan történt, hideg jéggé fagyott bennem |
| hirtelen a vágyam, mikor kötelesség |
| lett az ölelkezés s nálad is megszokás. |
| Elveszett belőled s belőlem valami, |
| úgy hiszem, jobb lesz, ha szépen elbúcsúzunk, |
| ne melegítsük fel azt, ami már kihűlt. |
| Megvádolni egymást? Minek? Ki hibázott, |
| ne keressük. Csukjuk emlékeink ékszer- |
| dobozába egymást s ki ne nyissuk. Tudom, |
| ércfedele egyszer magától felpattan. |
|
|
Nemi szervek vagyunk csupán, azzá lettünk, |
| vagy mindig csak azok voltunk, érzelmek ködébe |
| burkoltuk vágyaink nyers valóságát, szép |
| szavak mögé rejtve húsunk gyönyörvágyát? |
| Hol van egünk fénye, hazug volt az egész, |
| két egymást megkapni kívánó akarat |
| hamis játéka és csaló önbecsapás, |
| amelyből már semmi igaznak nem maradt? |
| Hiszen mikor ölelsz és átadod magad |
| csak vágyódó öled parancsának engedsz, |
| forró nedveidnek, kinyíló méhednek, |
| csak beléd nyomuló testemet kívánod, |
| szép szavaink helyett jajdulást és sikolyt, |
| s így vagyok magam is, kiröppen a lélek |
| belőlem s fröccsenő magommá változom, |
| üzekvő állattá, puszta földi sárrá. |
|
|
Itt a tükör, nézd meg, tudd meg, hogy mi lettél, |
| lásd karikás szemed, sápadt, nyúzott arcod. |
| Ezt láttam én szépnek? Őrjítő vággyal ezt |
| akartam magamnak, gondoltam végtelen |
| mélységnek, mennyekbe vezető boldogságnak, |
| ezt a kiürített testet, nyafka lelket? |
| Minden szavad, minden mozdulatod kopott, |
| ölelésünk szokás, nincs benned semmi új, |
| ismerem és unom melledet, combodat, |
| széjjelnyíló öled. Bár maradtál volna |
| elutasító szűz, vad vágyam szítója, |
| mint üres megszokás, bár ne adtad volna |
| magad, tested, lelked, mert olyan kevés vagy, |
| mint egy cigaretta. Értsd meg, unlak, unlak, |
| menj már, menj magadtól, hátha betanított |
| tested felébreszti valakinek vágyát. |
|
|
Elfeketül minden, összezsugorodik a tér, |
| szétesnek az idő mozaikszemcséi, |
| megáll, megmerevül mozgásod emléke, |
| táncos, határozott lépted, emelt karod, |
| hívó mosolygásod, nyers elutasító |
| legyintésed, minden, minden sötétbe hull, |
| arcod fakul, ajkad, öled szép pirosa |
| árnyékká halványul, temetői homály |
| fellege borul rád, csillagtalan az ég, |
| nincs hang, némaságba hördül suttogásod, |
| korom rakódik rád, szénné égett emlék |
| lettél, pedig élő élet voltál, mindent |
| sötét felhő borít, nem találok semmit, |
| csak tapogatózom, feledlek, léteztél, |
| vagy csak múló, színes káprázatban hittem, |
| hogy életed nekem halálig világít. |
|
|