Vallomás

Nézd a hasikám, mondtad kacarászva, nézd, milyen rózsás, szépen domborul, csókold, szeresd, még mielőtt undok tested alá döföd és sárga, ragacsos nedved belém fröccsen, és mint egy hulla, mellemre zuhansz és majdnem eltöröd gyenge bordám. Nézd, ugye szép, gyere, csúszkálj gyöngéden bennem, most nagyon, nagyon szeretnék végenincs gyönyört. Inkább mellemet harapd, ne nyakam, mert ott kilátszik a blúzom alól, és ne siess, el ne kapkodd, szeretnék többször elégni, akár tízszer is, vagy százszor. Tudod, ugye, hogy nagyon szeretlek ott lent, eszed is imádom, mikor magadhoz ölelsz, forr a vérem, és amikor szagod érzem, akkor is. Gyere, ugye milyen finom vagyok bent, rögtön sikoltok, döféseidtől még megőrülök, bár örökre bennem lennél, édesem. Figyelj csak, elárulok valamit, de közben abba ne hagyd, tudd meg, két hónapja nincsen vérzésem. Igen, picinyke másunk, másod, vagy az enyém hordom magamban áldottan. Találkozz vele ott, szívem alatt, hiszen te lennél apja, ha kihordanám. Jaj, most ölelj nagyon, szúrj föl testedre, robbanj, robbanok. De nem szülöm meg a gyerekedet.