Újdonság
Lassan magadhoz tértél, még pihegtél, |
de szemed már kinyílt. Mi volt ez, |
kérdezted álmélkodva, hiszen valami |
egészen más, mint korábban, egészen |
új, és így százszor jobb, mélyebben jössz |
belém, én meg, érzem, szorítlak, lüktet |
a belsőm, nyílik a méhem, sokkal szorosabb |
leszek, hüvelyem minden nedve ömlik, |
izmai rángatóznak, veszettül lökdösök, |
csiklóm minden érintésedtől megvész, |
sorban élvezek kemény döféseidtől, nem |
tudom visszafojtani sikolyaimat, és |
azt ordítom, hogy jaj, de jó, meg azt, |
teljesen részegen, hogy szeretlek, |
mi volt ez, valami új, vagy csak azon |
múlt, hogy nyakadba emelted a lábam, |
ezt eddig mért nem csináltuk, mért |
csak most jutott eszedbe, mért hagytunk |
ki ennyi örömöt? Kérdeztél tágranyílt |
szemmel, s én nem válaszoltam, hisz nem |
mondhattam el, hogy ezt az újat én is |
csak tegnap, bolond éjszaka tanultam. |
|
|