Tudás

Szűzességemet neked adtam, szóltál, s milyen nehezen, hány kudarc után lettem a tiéd. Kegyetlen voltál, fájt a keménységed, el kellett fojtanom erőszakos döféseidtől hangos jajomat, durva idegennek éreztem magamban a tested, méhembe lövellő nedveidet rossznak. Oly tudatlan voltam, csak izmos szád szerettem, finom ölelésed. Gyengédségre vágytam, nem megnyitott testem fájdalmára, csitítottalak, szeress szelíden, lágyan, könyörögtem, de te, azt hitted, csak így juthatunk közös örömhöz, így vagy, így leszel igazi férfi s egyre vadabb lettél, én meg színészkedtem. Aztán barátnőmtől hallottam az igazi gyönyörről, csak dadogni tudott róla mámorosan és olvadozva még emlékétől is. Irigyen, kíváncsian hallgattam, kérdeztem tőle, hogy kell mozogni, mit kell mondani, bizonyítva, hogy csodálatos. Most már tudom. Lefeküdtem volt pajtásommal, kamasz, ártatlan szerelemmel és ő megértett, szeretett, forró mennybe vitt, igazi nő lettem tőle. Gyere, kedvesem, ne fordulj el, ölelj, izzik az ölem, légy erőszakos, döfj, hatolj belém, egészen méhemig. Az életem te vagy.