Számlálás

Kuncogni kezdtél. Számoljuk meg, mondtad, hányszor szerettük egymást egy hét alatt, míg házaspárt játszottunk vendéglátó gazdáink előtt, számoljuk meg, hányszor jutottál égi gyönyörhöz te, és hányszor repültem égbe tőled én. Nevettél, csókoltál és kezdted. Az első rögtön vacsora után, mikor eléd térdeltem és megittalak, a második már ruhátlanul az ágyban, és ott volt a harmadik és negyedik. Az ötödikkel reggel ébresztettél, jaj, az nagyon jó és erős volt, isteni, nem is tudom, hogy hányszor égtem el, a hatodik, amikor közben ránk kopogtak és azt mondták, hogy kész a reggeli, s te kiszóltál, hogy azonnal megyünk, a következő a fürdőkádban, este, lubickolva a meleg vízben, aztán megint az ágyban és megint, megint, későn ébredtünk, összebújva, álmunkban is bennem voltál, nem engedtelek ki szoros, elkábult ölemből, ott merevedtél meg újra, s lőtted belém ragadós nedveid, és a számba is. Hánynál is tartunk? Várj, hányadik volt, mikor az asztalra nyomtál és hátulról robbantál belém, és amikor kimentünk éjszaka az almafák alá, rózsák mellé és odajött a kutya és szagolgatott, és amikor a mellembe haraptál, és amikor a falhoz szorítottál és én felhúzódzkodtam rád, de jó volt, ittalak, ettelek, és amikor fejed az én ölemben és az enyém a tiédben, és az a hosszú, amikor ezer lökéssel vittél ájulásig, és amikor már nem akartál, de akartalak én és marokra fogtalak erőszakosan, hogy fájt neked, de végül megkaptalak, és amikor a mellem közé szorítottam tested és onnan fröccsentél arcomba, nyakamba. Hányszor öleltünk? Ne számoljuk, mondtad és vágyva néztél rám, s én beléd hatoltam, ott, az erdő zöld füvén.