Parancs

Vetkőzz! Parancsolom! Ne a ruháid dobáld magadról, ne tarka rongyaid, azokat letéphetem rólad, ha akarom, s ha ellenkezni próbálsz, meg is ütlek, hogy értsd meg, korlátlan urad vagyok. Tested meztelen. De tudom arcodról és öleléseinkből, hogy az a valami, vagy valaki, az éned, csuklyás köpenyekbe burkolózik, azokat kell letépned, még ha vérzel tőle, akkor is, mert olyannak akarlak tudni, látni, ölelni, amilyen elbújtatottan a bensődben vagy, nem a lelkedben, hanem nedves, mély, lüktető öledben, ott a combod között. Tépj le neveltetést, szokást, erkölcsöt, tanult szavakat, mutasd meg kimondhatatlan vágyaid. Ott vannak, tudom. Mondd el nekem minden álmod, bűnöd, a kamaszlányt akarom. Hogyan találtad meg önmagad férfiak után sóvárgó, sikamlós öledben, hogyan álmodtál goromba, véres szeretkezésekről, mindenkit mélyen szívedbe engedni vágyó órákban. Vetkőzz! Téged akarlak! Az igazit, akinek nyitott az ajka, aki a méhedben van, az ősasszonyt akarom, barlangok asszonyát, aki nem akart és nem is tudott mást, csak ölelni, ölelni, ölelni.