Nász

Innád a vérem? Innám, válaszoltam s te már lerántottad magadról ruhád, felkaptál egy fényes ollót, a hegyét duzzadt melledbe szúrtad, a bal melledbe, a szíved fölött. Piros cseppek buggyantak elő fehér bőrödön, szép arcod görcs markolta torzzá, mint öngyilkosét a halál előtt, oda rántottad fejemet, igyál, sikoltottad, én meg ittam, szívtam véred, őrülten nekem adott életed, s éreztem: az egész kellene, az utolsó cseppig, és húsod is, megennélek elevenen, ahogyan te is kívánod, felfalnám őrületben édes mindened, szívtalak, így zuhantunk az ágyra rángatózva és marcangolva egymás élő testét és szeretkeztünk másnap reggelig.