Művelődés

Vérzésem van, mondtad, egész ölemből, szívemből sajnálom, de nem jöhetsz belém, ott nem nyúlhatsz hozzám, nem csókolhatod nyitott ajkamat, nem játszadozhatsz gyors ujjaiddal rajtam, nem vihetsz az égbe, öleléssel, csókkal, pedig kezem érzi vágyad melegét, tüzét, látom csalódástól elboruló szemed, kemény vagy, tudom, duzzadnak drága heréid, érlelik, szeretnék sugárban méhembe lőni sűrű nedvedet, hogy teljek meg veled egész bensőmben, szívemig. Ne aggódj, drágám, ne félj, megkapod, amit kívánsz, mert így is tiéd leszek, hallgatva Theodóra császárnő igaz szavára, példát mutató tetteire, hiszen kacagva mondta, hogy a nő minden nyílása szerelemre való, s én is teljes nő vagyok. Mondd hát, mit kívánsz, nyújtsam, nyissam számat, nedves ajkam melegét, szoros szívását, simogató nyelvem, vagy hátul, ahol sokat dicsértél, szép fenekemben akarnál mennyei gyönyört? Válassz, édesem, ne habozz, mindenem tiéd, mindent megteszek örömödre, válassz. S én választottam, először az egyik, aztán hátul a másik csodásan szoros, meleg nyílást, s közben hálásan gondoltam a hetérának mondott okos császárnőre, a szép Theodórára.