Méretek

Nem vagyok óriás, nem ér térdemig, nem kocsirúd és nem szalámirúd a testem, olyan átlagos, amilyenről a szakkönyvek azt írják, hogy megfelel, nézd meg jól, most löttyedt és puha, de szeresd így is, fogd meg, simogasd, a végén, az a piros a makkja, lágyan bőr fedi, húzd le róla, csókold meleg száddal, érezd, hogy lüktet benne vérem, s hogy egyre nő, keményedik, lassan egész merev, lásd, méretre ennyi, ez hatol tövig édes öled mélyébe, ezzel döflek, kényszerítlek táncra, és hogy szívj, szoríts teljes öleddel és kívánd forrón lüktetését, ez visz lépcsőről lépcsőre, egyre magasabbra a gyönyör templomában, ez csúszkál, gyorsul, döfköd nedveidtől síkos hüvelyedben, ez fröccsenti beléd herém sűrű levét, dermeszt sikoltásba, megöl, meghal. Gyere, már eleget beszéltem, gyere édes, feküdj, csókolj, nyílj meg, nyílj szét, hadd haljak öledbe.