Könnyek

Gyönyörünk egéből ereszkedtünk alá egymásban a végtelenből, összefont karokkal, combokkal, nem engedtél ki drága öledből, szánkkal ittuk egymást, lassan kinyílt szemem s láttam, a tiédből könnyek csorognak, sírsz, olvadt arcod remeg, csókoltalak, ittam, szép Tisztám, sós édességed zavart örömben és súgva kérdeztem: sírsz? miért? mi történt? Rám néztél, szemedben ott kéklett az ég tágan, felhőtlenül, simogatni kezdtél, öled ölelt, karoddal átkaroltál és sírok, mondtad, sírok, mert boldoggá tettél, nem voltam ilyen boldog még soha.