Kivégzés

Egy pillanat alatt, hirtelen fáradtságtól, vagy ízedtől, illatodtól, testedtől, úgy halt meg bennem az élő kívánság, mintha levágták volna a fejét nyaktilóval. Közben te égtél. Kezemet öledbe húztad, csókoltál, haraptál, rángott a csípőd, tocsogó nedveid jelezték, egyre éhesebb vagy, csókoló szád íze, kimeredő mellbimbóid, izgatott táncod testemen, torkodból feltörő, szaggatott hörgésbe fúló kiáltásaid, kezed markoló szorításai azt ordították, akarsz, akarnál vadul. Akartam volna én is, ha nem másért, érted, hogy csillapulva juss a gyönyörig, küldtem is parancsaimat ölembe, küldtem hasztalan, semmi eredmény. S ekkor a szégyen is elöntött és buta jégtuskóvá lettem. Te meg martad egész testem, de hiába. Forró szádba fogtál, semmi sem történt. Őrjöngtél már, izzottál, forrtál, s egyre hidegebb lettem én. Hánykolódtál, kiáltoztál, szidtál, érzékeny pontjaim kerested s nem tudtál felolvasztani. Láttam, iszonyú harag torzítja arcod, és hiába kívántam volna csillapítani szerelmi lázad, a penge lesújtott, s az ismeretlen hóhér magasra emelte vágyam véres fejét.