Kérés

Térdelj, told magasra farod, lehet, hogy kicsit fájni fog, de ha nagyon fájna, akkor is el kell fogadnod, mert én akarom. Élveztem öledet, szádat, voltam melled között, kezedben, de ott még nem, ahová most menni akarok. Széthúzom gömbölyű feneked két dombját, megnedvesítem puha öledben merev, vágyamtól forró testem, megkönnyíteni a behatolást, elveszem ott is szűzességedet. Önző a célom, tudom, de kellesz ott is, akkor is, ha néked nem ad gyönyört belédnyomuló keménységem, mikor engem, akár kínlódva, akár fájva is befogadsz szűk, kéjesen szorító, beléd vezető nyílásodon. Térdelj, hajolj hát, szorítsd fejed a párnára, rám ne nézz, tudom, megváltozik az arcom, kegyetlen vonások merevülnek rá, fájdalmadért és tűrésedért erőszakkal megszerzett gyönyöröm rajzolja át. Döfök, jajdulni ne merj, már benned vagyok és úgy tudlak magaménak, mint még soha, megtiporlak, mint még soha. Megszálló sereg harcosa vagyok, te meg legyőzött, s háláld meg, hogy mikor benned a kéj csúcsára érek, nem szúrom beléd, hátulról szívedbe, élesre kifent késemet.