Kezdet

Ha nem dobod a földre könnyedén nyakadból tarka sálad, tán soha nem léptem volna melléd, nem fogtam, öleltem volna derekad, nem kértem volna, hogy szorítsd hozzám melled, öled, nem markoltam volna gömbölyű, dús farod, nem kezdtem volna csókolni arcod, szemed, füled, nyitott számmal nem nyeltem volna szádat, nem kutattam volna síkos nyelved után, kemény kebledet nem haraptam, bimbóit nem szoptam, nyalogattam volna éhesen, nem markoltam volna csatakos öledbe, nem nyomtam volna kezedbe merev, égő testemet, nem nyúltam volna ujjaimmal beléd, nyitogatni már kitárt kapud, nem dőltünk volna rángatózva földre, nem nyöszörögtél volna boldogan, szoros, meleg öled nem rángatózott volna részegen, nem emelted volna lábaid nyakamba, hogy ölelj velük, sikoltva: nem halunk meg együtt nedveink édes egyesülésétől, nem leszünk szeretők soha, ha nem dobod a földre sáladat.