Hívás

Kínálod magadat tarkódtól bokádig fehér ágyadon, meztelen bőröd hívogató, rózsás simaságával, felém forduló, engedő mosollyal, kérdező szemeddel, mozdulatlan tested csak nekem szóló, vágyamat ébresztő száz moccanásával, kínálod magad éhes szememnek, tapintó tenyeremnek, ujjaim bögyének, kiszáradó számnak, egész testemnek, lelkemnek, új szépségedre ébredő létemnek. S én végigjárom bőröd meleg teljességét, tarkón nyírt hajadtól le nyakadon, válladon, gerinced vonalán dombjaidat, lejtőidet, simogatva kerek csípődet, combod, és itt már csókokkal. Mozog bennem a föld, olvadnak köveim, izzik a láva, kitörni készül eszét veszítve. Nyelvemmel már a boldogság forrásánál vagyok, az örök ifjúság vizénél, széthúzom várakozó combod, érzem megnyíló tested melegét, ízét, illatát, nedvét, iszom belőled és te lassan megemeled gömbölyű, szép csípőd, hallom sóhajodat, megrándulsz, készen befogadásomra és én lángolva borulok szépséges, száz mozdulatoddal, egyetlen szó nélkül szerelemnek kínált, magadba fogadó gyönyörű testedre.