Hazugság

Légy őszinte, kérted, most az egyszer, tudni szeretném hányadik vagyok az életedben, hány nőt öleltél, csaltál, csókoltál, kínoztál, hánynak hazudtad, csak őt szereted s közben már egy másik arca, öle, melle járt fejedben. Édes, jó szeretkezésünk után kérdezted s közben lágyan simogattál, s vallató szemed is kérdezett, kezed is, erős, szép melled cirógatott, mindent megtettél, tudni akartad, milyen életet éltem előtted. Hallgattalak. Eszembe villant, hogy délelőtt másnál voltam, őt öleltem futó kalandban. És jöttek, jöttek a többiek is, ki nevével, ki névtelenül csak, egész testével, vagy arcával, szép kezével. Egyiknek búgó hangja jött, másiknak combja, térde, nedvének íze, követték egymást, egymásba folytak, reszkettek, hevertek, haraptak, sírtak, becéztek, ölükbe fogadtak egyszer, vagy hónapokig, hetekig, pénzt adtak, igaz segítséget, részeg mámort, felejtést, bűnt, bánatot lelkifurdalást, így tolongtak emlékeimben s én már megmerevedtem emléküktől, szádba csókoltam mélyen, szorítottalak, föléd feküdtem és mindegyikükbe hatoltam benned, kérdező, szívó, ölelő, forró öledben, s azt mondtam: az első te vagy.