Harag

Arcodba vágtam durván, nyers szavakkal, hogy kellesz, akarlak, erőszakkal is a magamévá teszlek. Elmondtam, mit fogok csinálni veled, leírtam minden részletét, hogyan foglak csókolni az ágyban, kapuk alatt, bokrok között a sáros földön, és meddig és hányszor. Nem ölelést mondtam, nem is szeretkezést, utcasarki szavak tódultak belőlem egyesülésünkről, öled kapujáról, a magam testéről, s hogy döföm beléd. Sorra vettem a változatokat, vad gyönyörrel szép tested minden porcikáját, minden nyílását meggyaláztam, téptelek, haraptalak, szavaimmal öledbe nyúltam, tajtékzó dühvel, talán csak azért, mert mindig kihívásnak éreztem nyakig gombolt, lábadat, combodat, fenekedet rejtő, bezárt ruháid, halk szavaidat, lesütött szemed, s ahogyan minden csiklandósabb szótól elvörösödtél. Mintha nem is ölelésre, gyönyörre termett és gyönyörre vágyó asszony volnál, nem is Éva lánya, hanem nemed nélküli szűz. Már ordítottam, hogy mit teszek veled, mikor te, lágyan, finom mozdulattal a számra tetted szép, puha kezed, s csillapodj, mondtad, gyere este a lakásomra, akarlak én is. A tied leszek.