Felidézés

Emlékszel? Anyádat szerettem akkor, nagyszájú, erőszakos, követelő anyádat. Melle már lógott, de szívének kapuja szűk volt, forró és szoros, s csodásan táncolt alattam, rajtam. Este átmentem szobádba, homlokodra csókkal kívánni jó éjt, te meg átölelted nyakamat és tizenkétéves, nedves, kinyílott ajkadra húztad a számat. Nehezen tudtam elszakadni tőled, már merev testtel vetettem magam anyádra. Nem tudod, milyen ajándékot küldtél néki, micsoda éjszakát, zuhant, egyre zuhant egészen ájulásig a gyönyörtől. Most, évek múlva is borzongató. Anyádat szerettem akkor, most téged szeretlek, kamaszos és mégis érett szépségedet, melled ízes almáit, izmos combodat, két kézzel átölelhető derekadat, lapos hasadat, fenekedig hulló hajadat, szemérmetlen vetkőzésedet s ahogy nadrágocskád átnedvesedik barna öledben, s ahogy kutatva futkos rajtam két kezed, és ahogy megmarkolsz, és ahogyan csókolsz, és ahogy málnapiros mellbimbóid előre ugranak. Várj, ne siessünk, tapintani, csókolni kívánlak mindenütt, simogatlak, beszélj, mondd el mit érzel, öröm, ha elakad szavad, mert tudom, készül benned a gyönyör, ujjaim, szám érzik öled forróságát, nedveid ömlését, mindened készen vár, tedd vállamra a lábad, tudom, látom, elalélsz, s most látom, hogy szemed, szád mennyire anyádé, úgy fogadod döféseimet, ahogyan ő, feneked táncol, készülj, beléd robbanok, ahogyan belé talán soha, fröccsenő nedvességgé váltam, sikolts, édesem, sikolts, emlékezz arra az első csókra, csókodra, éji ajándékodra anyádnak.