Emlékezés

Csókodban teljes tested ezer ízét kaptam, nyáladban minden atomjának remegő vágyát, élő reszketést, gömbölyű, szép melled, vállad, karod, kezed, tíz ujjad melegét, s azt is, ami a bőröd alatt moccant, lüktetett, áradt, véred szív hajtotta áramát, mirigyek sűrű, ízes cseppjeit, velőd nedvének mozgató erejét. Éreztem, ittam a teljes asszonyt, úgy adtad magad, kutató nyelved nyelvem simogatta, parázna száj voltál, két duzzadó ajak, ruganyos, forró és sima, s az lettem én is, így lettünk eggyé lüktető ölelésben, kaptunk és adtunk, részem lettél és én beléd lövelltem magam, hogy időtlen egymásban, sejtjeinkben és idegeinkben, akarjuk, vagy nem akarjuk ott legyünk, még akkor is, ha elfelednénk a sodró percet, amelyben kiáltva találtunk immáron közös lényünkre. Értsd meg, akkor is, ha elhamvadunk tűzben, vagy nedves földben, akkor is egyek maradunk, egymásban leszünk, mert porainkban, ha nem több, csak egy atom marad a másikból, az őrizni fogja csókunknak, ölünknek, egyesülésünknek, nyáladnak, nyálamnak emlékét örökre.