Ajándék

Meghívtad magadhoz ajándékba szép, óriásmellű, szőke barátnődet, akit annyiszor kértem már fellobbanó vággyal, hogy csak egyszer, egyetlen egyszer feküdjön velünk. Végre megadtad magad, tudom szorongással, tudom kíváncsian is, s most itt van, néz ránk, sejtelmes mosoly játszik dús ajkán és talán lent is, a combja között, de hidegnek álcázza magát. Mi vetkőzni kezdünk, erre sem mozdul, leül ágyunk mellé, figyeli játékainkat, egymás meztelen testét elborító csókjainkat, ügyes, tapasztalt kezeink táncát egymás ölében, néz és amikor felsikoltasz a gyönyörtől és benned én is meghalok, megszólal, szépek vagytok mondja s dobálja le magáról ruháit. Óh, milyen gyönyörű duzzadó melle, válla gömbölyűsége, domború ölében a szőke prém, nézem, igen, erre vágytam, és nézitek ti is egymást örömmel és szó nélkül ölelkezni kezdtek, simogatjátok, csókoljátok a másik ölét, sikoltoztok és engem csak utána engedtek magatokba, én meg egyiken kezdem és a másik ölben fejezem be, aztán fordítva, két remek testet ölelhetek így, ölelek is, ti meg egyszerre vagytok velem, az egyik csókol, a másik befogad, és egymást is újra és újra szeretitek. Múlik az éjszaka, futnak az órák, mi meg szeretkezünk boldogan és elégedetten, és én magamban megköszönöm neked, Drága, hogy nekem adtad óriásmellű, szép, szőke barátnődet s ezzel, tudod, vagy nem, most lelkedet adtad nekem, lobbanó pillanatnyi vágyamat kioltva, s megtartva örökös, mindig megújuló vágyamat utánad.