Ajándék
| Meghívtad magadhoz ajándékba szép, |
| óriásmellű, szőke barátnődet, akit |
| annyiszor kértem már fellobbanó vággyal, |
| hogy csak egyszer, egyetlen egyszer |
| feküdjön velünk. Végre megadtad magad, |
| tudom szorongással, tudom kíváncsian is, |
| s most itt van, néz ránk, sejtelmes |
| mosoly játszik dús ajkán és talán |
| lent is, a combja között, de hidegnek |
| álcázza magát. Mi vetkőzni kezdünk, erre |
| sem mozdul, leül ágyunk mellé, figyeli |
| játékainkat, egymás meztelen testét elborító |
| csókjainkat, ügyes, tapasztalt kezeink |
| táncát egymás ölében, néz és amikor |
| felsikoltasz a gyönyörtől és benned |
| én is meghalok, megszólal, szépek vagytok |
| mondja s dobálja le magáról ruháit. |
| Óh, milyen gyönyörű duzzadó melle, válla |
| gömbölyűsége, domború ölében a szőke prém, |
| nézem, igen, erre vágytam, és nézitek ti is |
| egymást örömmel és szó nélkül ölelkezni |
| kezdtek, simogatjátok, csókoljátok a |
| másik ölét, sikoltoztok és engem csak |
| utána engedtek magatokba, én meg egyiken |
| kezdem és a másik ölben fejezem be, aztán |
| fordítva, két remek testet ölelhetek így, |
| ölelek is, ti meg egyszerre vagytok velem, |
| az egyik csókol, a másik befogad, és |
| egymást is újra és újra szeretitek. |
| Múlik az éjszaka, futnak az órák, mi meg |
| szeretkezünk boldogan és elégedetten, |
| és én magamban megköszönöm neked, Drága, |
| hogy nekem adtad óriásmellű, szép, szőke |
| barátnődet s ezzel, tudod, vagy nem, most |
| lelkedet adtad nekem, lobbanó pillanatnyi |
| vágyamat kioltva, s megtartva örökös, |
| mindig megújuló vágyamat utánad. |
|
Ábrándozás
| Fehér blúzok, fekete szoknyák, sok virág, |
| ballagás, csicsergő lánycsapat, büszkeség |
| és öröm az arcokon, feketék, barnák közt |
| egy aranyszőke fej, három pirosra festett |
| száj, aláhúzott szempár, melltartóval |
| emelt, szorított keblek és ringatózó lágyak, |
| duzzadt édesek és kicsi, kemény almák, |
| bimbójuk málna, ribizliszem, eper, karcsú |
| derekak, szépen formált csípők, gömbölyű |
| fenekek, selyembe bújtatott, ívelten |
| izmos lábikrák, finom bokák, ölelni vágyó |
| karok, gyönyörű, csókolni való fehér és |
| barnára sült kezek, hívogatóan pisze és |
| görög orrok, vallomásokra, suttogásra |
| szomjazó fülek, és ott, combjaitok között, |
| a már megnyitott, vagy még zárt titok, a |
| már mindent tudó, s a semmit sem értő, a |
| simogató ujjakkal ismerős, de igazi csókra, |
| férfiak testére vágyó drága öl. Táncos |
| lidércfények együttese vagytok, szépeim, |
| hajósokat szigetre csábító szirének, nehéz, |
| gyilkos rejtvényre választ kérdő, váró |
| szfinkszek. Mit tudnék velük tenni?! Bolond |
| vágyam sorra vetkőzteti őket, csókolja |
| szájuk, meztelen hasuk, mellük, combjuk, |
| mindet magáévá teszi és meghal forró ölükben. |
|
Buzgóság
| Fúj! Ezt fogjam meg, kérdezted, ezt a nedves, |
| puffadó, zömök kolbászt, ezt a vörösfejű törpét, |
| rövidke botot, hogy dagadjon, nőjjön, duzzadjon, |
| domborodjon? Megmarkoljam ápolt, illatos, fehér |
| kezemmel? Jobb volna talán felhúzni kesztyűm, |
| vagy zsebkendőmbe göngyölni az egészet. És |
| még, hogy kinyissam néki perzselő, szép számat, |
| és nyalogassam rózsás nyelvem sebes csapásaival? |
| Szorongassam, simogassam, hogy kőkemény legyen, |
| és, tudom, ezt akarod, lökdösve kifúrja gyenge |
| combom között drága, féltett kincsem, és döfjön, |
| semmit sem törődve ájulásba hulló, kitárulkozó |
| ölemmel, mert neked csak az kell, hogy megnyíljak, |
| kitáruljak, befogadjalak és mint egy megveszett, |
| sikoltozzak karóba húzottan, által döfve ölelésed |
| minden percében. Kacagtunk mámorosan |
| és már szádba vettél, csókoltál, nyalogattál, |
| fürge nyelved sebes csapásaival ébresztetted a |
| nedves, vörösfejű törpét, a testem kőkeményre, |
| hogy kifúrjalak, felnyársaljalak, tövig legyek |
| perzselő kincsedben, izmos és serény combjaid között, |
| és döftelek már, nyargaltam rajtad, mohó, sikamlós |
| öledben, és sikoltoztál minden mozdulattól, |
| és velem együtt repült magasba parázna lelked. |
|
Bűbájos
| Tested csábító ékessége, melled |
| két gyönyörű dombja feszül trikód |
| alatt, megigéz, hívja szemem, szám, |
| kezem, simogatásra, markolásra, már |
| nem is vagyok más, csak reménykedő |
| vágy, hogy számba szívjam érett, málnát |
| formáló bimbóidat, még harapnálak is, |
| nem bánnám, örüljön, fájjon, fusson |
| rajta keresztül üzenetem, legyen |
| villámló fény, megrázó sugár okos |
| agyadban, csak őt érezd, tűnjön el |
| belőled minden, emlékek, gondok |
| vesszenek sötétbe, csak a szerelem |
| napjának izzó fénye maradjon, lángja, |
| tüze égjen s küldje tovább üzenetem |
| gerinced távíróján öledig, méhed |
| nedves melegéig, szorító izmokig, |
| mozgósítsa mirigyek dolgos sejtjeit, |
| tegye szemérmetlenné megnyíló, drága |
| szemérmed, csókoljon, harapjon éhes, |
| mohó szája, velem csillapítsa éhét. |
|
Csábítás
| Te lennél az? Te keresgélsz a lábam |
| között, hozzám szorulva, mintha egymást |
| ölelnénk a tömött buszban, emberi |
| testek morgó sűrűjében? Te kotorászol |
| meleg kezeddel ölemben, te markolod meg |
| hirtelen izgalomtól felmeredő testem? |
| Hiszen kislány vagy még, hátadon tömött |
| iskolatáska, lobonc a hajad, igaz, hogy |
| hozzám tapasztott melled már érett, |
| felnőtt nőt jelez. Simogatsz, közben |
| elfordított arcod azt hazudja, hogy nem |
| én vagyok, nem én, másnak pajzán keze |
| játszik idegen ölben, férfi ölében, míg |
| lent, a drágám, némán sikolt. Hagytam, |
| tanulj, csak mikor gombolni kezdtél, |
| nyúltam kezedhez, közben egy pillanatra |
| megfogtam kemény melled s láttam, nyílik |
| ajkad mohón, nedvesen. Eltoltalak lentről, |
| magamtól, lenyeltem ostoba, hirtelen |
| feltámadó vágyamat, búcsúzóul még |
| megszorítottam kezed, aztán leszálltam, |
| hogy órákig, napokig keresselek és |
| eszeveszetten vágyakozzam utánad. |
|
Csodatétel
| Tiktakolj, óra, fuss, fényes ingáddal |
| szeld a perceket, forogjatok sebesen |
| mutatók, menj gyorsabban idő, gördülj |
| utadon, Föld, sötét éjszakából fényes |
| hajnalba, délbe, estébe s megint éjszakába, |
| hajtalak benneteket szívemmel, vágyammal, |
| gyerünk, gyerünk, csapnék lovaitok közé, |
| mert őt várom, szerelmem, drágakövemet, |
| ragyogó szemét, görög orrát, hangját, |
| ruhákból kibomló testét, melle bimbóit, |
| gömbölyű, erős karját, barna bőrének |
| erdei illatát, simogatásom, csókom fogadó |
| hasát, ölelő combjait, meleg, nedves |
| ölét, szétnyíló ajkait. Rohanj, idő, |
| rohanj, engedj kérésemnek most, és akkor |
| állj meg, fagyj meg, mikor itt lesz velem. |
|
Dac
| Értsd meg, nélkülem nem vagy nő, csak |
| fogalom, elvont nőnemű lény, fele |
| valaminek, én teszlek egésszé ágyban, |
| erdőben, tó vizében, keréknyomos úton, |
| kastélyban, dinnyecsősz putrijában, |
| ledöntve, falhoz szorítva, elölről, |
| hátulról, öledben, szádban, feneked |
| nyílásában, melled között, akarhatom |
| enyémnek egész lényedet, nyálad, véred, |
| öled nedveit, beléd nyomhatom testem, |
| nyelvem, ujjam, akár egész kezem, ha |
| vércsatakos vagy, akkor is, mindig |
| én teszlek nővé, asszonnyá térben és |
| időben, agyadban, lelkedben, fehér |
| csontjaidban, piros húsodban, tőlem |
| lepi veríték rózsás bőrödet, nedveid |
| tőlem élnek, tőlem sikoltasz, hörögsz, |
| mosolyogsz gyönyörtől, veréstől, én |
| vések arcodra ráncokat, én simítom |
| homlokod simára, adom tudásod, lelked |
| örömeit, fájdalmait, egésszé teszlek |
| magányos félből, így vagyok halálodig |
| legnagyobb kincsed. És ha női társaid, |
| kurtizánok, lotyók pénzt kérnek egy |
| óra gyönyörért, ha ékszert, gyöngyöt, |
| aranyat, rubint kaptok, fogadtok |
| az ölelésért, akkor az én húsom, erős |
| és teremtő testem mennyit ér? Szedd |
| hát fiókod mélyéből elő, ide a pénzed. |
|
Dadogás
| Eljöttél, drága Lápiszlazuli, arcod |
| keretbe fogta röppenő hajad imádott |
| tarkódra hulló függönye, hívta kezemet, |
| számat simogatásra szépséged, barna, |
| görög bőröd, nedvesen csillanó ajkad a |
| mosolyodtól sugárzó szobádban. Néztem, |
| bámultam, láttam, hogy szemed befogad |
| s magamba fogadtam én is teljes, imádott |
| testedet, megteltem veled, ahogy mindig |
| az első közös mosolytól, olvadástól, |
| mióta szeretlek. Ittam hangodat, úgy |
| éreztem, kitharát pengetsz lágy mollban, |
| könnyű léptekkel tánc nélkül táncolsz. |
| Aztán szavak, szavak, egyre melegebb és |
| bánatomat, félelmeimet elűző csókod, |
| nyálad édessége, feszes ruhádból kibújó |
| melled, számtalan csókom, végül az ágy, |
| merevedő, kemény mellbimbóid, kezem futása |
| alélt testeden. Eltűnt már minden, eltűnt |
| a szoba, a ház, a város, semmivé lettek |
| hegyek, tengerek, lelkem világgá tágult, |
| ágyunk lett a Föld, szerelmemtől fényes |
| ezer csillagával jó takarónk az Ég. |
|
Emlékezés
| Csókodban teljes tested ezer ízét |
| kaptam, nyáladban minden atomjának |
| remegő vágyát, élő reszketést, |
| gömbölyű, szép melled, vállad, karod, |
| kezed, tíz ujjad melegét, s azt is, ami |
| a bőröd alatt moccant, lüktetett, áradt, |
| véred szív hajtotta áramát, mirigyek |
| sűrű, ízes cseppjeit, velőd nedvének |
| mozgató erejét. Éreztem, ittam a teljes |
| asszonyt, úgy adtad magad, kutató nyelved |
| nyelvem simogatta, parázna száj voltál, |
| két duzzadó ajak, ruganyos, forró és sima, |
| s az lettem én is, így lettünk eggyé |
| lüktető ölelésben, kaptunk és adtunk, |
| részem lettél és én beléd lövelltem magam, |
| hogy időtlen egymásban, sejtjeinkben és |
| idegeinkben, akarjuk, vagy nem akarjuk |
| ott legyünk, még akkor is, ha elfelednénk |
| a sodró percet, amelyben kiáltva találtunk |
| immáron közös lényünkre. Értsd meg, akkor is, |
| ha elhamvadunk tűzben, vagy nedves földben, |
| akkor is egyek maradunk, egymásban leszünk, |
| mert porainkban, ha nem több, csak egy atom |
| marad a másikból, az őrizni fogja |
| csókunknak, ölünknek, egyesülésünknek, |
| nyáladnak, nyálamnak emlékét örökre. |
|
Engesztelés
| Már lefeküdtem. Vártalak. Végre jöttél, |
| megálltál az ágy mellett meztelen |
| s táncolni kezdtél, mint keleti hárem |
| tanult táncosa. Ringott szép melled, |
| lengett nyújtott karod, csípőd mozgása |
| szeretkezéseink ütemét idézte, én meg |
| csak néztem áthevült, sima arcod, félig |
| lehunyt szemed, nedvesen csillanó |
| ajkad, néztem táncodat, a nekem szóló |
| hívó, bűvös testet, megtapsoltalak és |
| magam mellé húztalak az ágyra. Te sértve |
| hátat fordítottál, eltoltad a kezem, |
| aztán hirtelen, dühödten ledobtad magadról |
| a takarót. Itt vagyok, kiáltottad, észre |
| sem vetted, mert nem figyelsz rám, mit tettem |
| érted és öledre mutattál. Meztelenre |
| borotváltam magam, látod, mert sokszor, |
| fojtott vággyal beszéltél kisleányok |
| szőrtelen, szűzi testéről, finom ölük |
| nyílásáról, csókkal, simogatásokkal |
| felkelthető veszett vágyukról, a te |
| veszett vágyadról. Hát itt van, tessék, |
| ajándéknak szántam. Értettelek, öledbe |
| borultam, nyaltalak őrült vággyal. Lassan |
| izzani kezdtél, múlott haragod, még, még, |
| kiáltottad s én beléd hatoltam olyan |
| érzéssel, hogy két gyönyörű testet ölelek, |
| egy eszement nőt s egy eszes szüzet. |
|
Erkölcsök
| Nem, ezt így nem, mondtad, ezt nem akarod, |
| arcod elsápadt a tiltakozástól, elhúzódtál, |
| így erkölcstelen, mert a szerelemben mindig |
| látni kell egymás megolvadó arcát, párásodó |
| szemét, kinyíló ajkát, szép látványát a |
| másik örömének, látni, akár tükörbe néznénk, |
| egymásban egymást, de mit láthatunk, ha |
| hátulról bújunk össze, én a párnát, te lélek |
| nélkül a húst, ez így állatias és nem |
| emberi. Engedtem tiltakozásodnak, aztán |
| egyszer elfáradtan szunnyadtál éppen, |
| háttal nekem. Csókolni kezdtem felém |
| fordított nyakad, a vállad, a hátad, a |
| gerincedet, míg eljutottam csípődig és |
| ott, hátulról kezdtem simogatni öled. |
| Hallottam, sóhajtottál, halkan, fojtottan |
| felnyögtél, akkor felbátorodva ujjammal |
| beléd nyúltam, megkerestem legmelegebb |
| pontját szép ölednek. Éreztem, ébredsz, |
| mocorogtál vágyón, s tudtam, adod magad |
| már így is. Beléd hatoltam hát, édesem, |
| gyönyörűm, eltelve örömmel és diadallal. |
| Így léptünk gyönyöreink új magasára, |
| aztán még újra és újra, feledve ízlést, |
| erkölcsöt, megunt szabályt, állatiasan, |
| testünk, lelkünk, ölünk szabad örömére. |
|
Esztelenség
| Megölsz, kiáltottad, megölsz, ha folytatod. |
| Hörgésbe fulladt a hangod, le akartál szállni |
| merev énemről, a lovagló ülésből, de nem |
| engedtelek, magamhoz szorítottam mellemre bukó |
| verítékes tested, döftelek vad ütemben, még |
| erősebben, kéjtől visszatartva magam, agyam |
| parancsával tiltva lelkem vágyott gyönyörét, |
| mert téged akartalak vinni ájulásig, eszed |
| vesztéséig, kifáradó öled haláláig, tested |
| reszkető, vonagló, vágy nélküli hússá, süket, |
| vak tömeggé alakításáig, azt akartam, folyjon |
| el minden nedved, merevüljenek meg hüvelyed |
| rángó izmai, számoltam minden hörrenésedet, |
| egyre nehezebben elért, kéjedet már kínnal |
| vegyítő gyönyöreidet, és hiába könyörögtél, |
| kértél fulladozva, nem engedtem vágyamból, |
| mert azt mondtad egyszer, hogy nem volt elég, |
| nem jutottál a csúcsra, hogy ujjaiddal |
| kellett kielégíteni magad. Éreztem, csupa |
| tocsogás az ölem, belőled folyó nedvesség, |
| és mikor arcodba nézve láttam levegőért |
| kapkodó szádat, fehérjére forduló szemed, |
| hallottam torkod rekedt hörrenését, akkor |
| engedtem, befejeztem, fáradt testedbe, halott |
| öledbe lövelltem egyetlen lökéssel magam. |
|
Érettség
| Ilyenné lettem, ti gyúrtatok testem |
| agyagából, ti formáltatok tetszéstek |
| szerint, kentetek rám színes zománcot, |
| kiégettetek kemencéitek lángoló, tüzes |
| mélyében. Kezdte a Nagymellű, ágyának |
| melegébe húzott, magába szívta kamasz |
| testemet és adott fájdalomig emelkedő |
| gyönyört. S folytattátok, ti, kezdők és |
| ártatlanok, és mindennek tudói, ezer |
| ismeret boszorkányai, könnyen engedők és |
| könyörgést, esküt, örök szerelmet kérők. |
| Tanítottatok, megmutattátok nekem |
| magam és magatokat, minden részetekben, |
| vezettétek ölelésre karom, kutatásra |
| ujjaim, kezem, ízleléstekre számat, |
| nyelvemet. Kitártátok forró öletek, |
| befogadtatok, vagy semmibe véve vágyam |
| űztetek egymáshoz. Táncoló csípővel, |
| simogató kézzel, szorongató combbal, |
| kinyíló lágyékkal, dús, édes nedvekkel, |
| hörgésbe fúló sikollyal, testemnek |
| megnyíló szátokkal, termő méhetekkel, |
| szerelmes szavakkal adtátok tudtomra |
| tanultságomat. Így tettetek királlyá |
| rabszolgából. Köszönöm, mélyen meghajlok |
| előttetek, még a fájdalmakért, bánatokért |
| is fogadjátok hálám. Gályarabból lettem |
| uralkodóvá, engedelmességet kérek és |
| akarok. Testben, lélekben uratok vagyok. |
|
Feketeség
| Már a temetőben, jóságos, öreg férjed |
| temetésén tudtam, megláttam szemedben, hogy |
| vársz, menjek el hozzád, lefekszel velem, |
| enyém leszel, most nincsen akadálya. Ölelj, |
| csókolj hát, itt vagyok, erre vártunk évekig, |
| kellettél volna mindig, első találkozásunk |
| óta, add a melled, hagyd szorítanom egyszerre |
| kemény és lágy húsodat, szép vagy, tömött |
| combjaid között domború, élő öled, száz csókom |
| csókolom rá, felkutatlak nyelvemmel egészen |
| izzó mélyedig, kutass fel te is, vegyél |
| duzzadó, piros ajkad közé, ott akarom az |
| első örömöt megkapni tőled, te is ott kapod |
| tőlem az elsőt. Hagyd magadon fekete, selyem |
| ingedet, majd letépem, ha kell, de így |
| még fehérebbé varázsolja karodat, válladat, |
| gyere, feküdj alám, nyílj szét egészen, |
| kiéhezett öled kapja meg, amire évekig |
| hiába vágyott, kapjon férfitestet, hiszen |
| csak ujjaiddal oltottad az éhét, oltsuk |
| most együtt az ablakon besütő holdfényben, |
| téplek, karmolj, harapj, inni akarok a |
| véredből, kék jeleket akarok hagyni rajtad, |
| fájó gyönyörökre emlékeztető betűket, |
| fogaim jeleit sima, szép bőrödön, közel |
| a figyelmeztető halálhoz, a megnyílt |
| sír mélyéhez, éljünk, szeressünk, ne legyen |
| más, csak összeolvadó testünk gyönyöre, |
| közös buja táncunk, győzelmünk a halálon. |
|
Felidézés
| Emlékszel? Anyádat szerettem akkor, nagyszájú, |
| erőszakos, követelő anyádat. Melle már lógott, |
| de szívének kapuja szűk volt, forró és |
| szoros, s csodásan táncolt alattam, rajtam. |
| Este átmentem szobádba, homlokodra csókkal |
| kívánni jó éjt, te meg átölelted nyakamat és |
| tizenkétéves, nedves, kinyílott ajkadra |
| húztad a számat. Nehezen tudtam elszakadni |
| tőled, már merev testtel vetettem magam |
| anyádra. Nem tudod, milyen ajándékot küldtél |
| néki, micsoda éjszakát, zuhant, egyre zuhant |
| egészen ájulásig a gyönyörtől. Most, évek |
| múlva is borzongató. Anyádat szerettem |
| akkor, most téged szeretlek, kamaszos és |
| mégis érett szépségedet, melled ízes almáit, |
| izmos combodat, két kézzel átölelhető |
| derekadat, lapos hasadat, fenekedig hulló |
| hajadat, szemérmetlen vetkőzésedet s ahogy |
| nadrágocskád átnedvesedik barna öledben, |
| s ahogy kutatva futkos rajtam két kezed, és |
| ahogy megmarkolsz, és ahogyan csókolsz, és |
| ahogy málnapiros mellbimbóid előre ugranak. |
| Várj, ne siessünk, tapintani, csókolni kívánlak |
| mindenütt, simogatlak, beszélj, mondd el |
| mit érzel, öröm, ha elakad szavad, mert |
| tudom, készül benned a gyönyör, ujjaim, szám |
| érzik öled forróságát, nedveid ömlését, |
| mindened készen vár, tedd vállamra a |
| lábad, tudom, látom, elalélsz, s most |
| látom, hogy szemed, szád mennyire anyádé, úgy |
| fogadod döféseimet, ahogyan ő, feneked táncol, |
| készülj, beléd robbanok, ahogyan belé talán |
| soha, fröccsenő nedvességgé váltam, sikolts, |
| édesem, sikolts, emlékezz arra az első |
| csókra, csókodra, éji ajándékodra anyádnak. |
|
Felszólítás
| Szép vagyok? Szeretsz? Kérdezted és láttam |
| szomjazod, vágyod a dicséretet melleddel |
| kezemben, lázunk csillapodtán, ágyadon |
| lustán heverészve mélyen, igazán jó, édes |
| ölelkezés után. Válaszolnom illett, kellett |
| is. Hogyan dícsérjelek, kérdeztem magamtól, |
| hazudjak, ne hazudjak, halmozzalak el üres |
| szavakkal, vagy legyek őszinte s mondjam, hogy |
| melled puha már, combod is, hasad meg nagyobb, |
| érződik rajta az idő, de hiszen láttam, tudtam |
| ezt mielőtt ágyadba bújtam és élveztelek |
| egész testedben, egész valómmal, mert olyan |
| szenvedéllyel adtad magadat, gyújtottál lángra, |
| és olyan örömmel fogadtad sikoltva minden |
| mozdulatom, úgy tettél a szerelem büszke |
| hercegévé, gyönyöröd bajnokává, tested igazi |
| urává, úgy halmoztál el szeretlek, szeretlek |
| kiáltásaiddal, úgy suttogtad, hogy eddig |
| senkivel nem volt ilyen jó, hogy mást nem |
| mondhattam, csak azt, hogy a legszebb vagy nekem. |
|
Gondoskodás
| Jó szerető vagy, súgtad csendesen, boldog |
| szeretkezésünk után a szoba homályában, |
| míg a cigarettámat szívtam ernyedten, |
| jólesően kiürült aggyal, te meg ismételted, |
| jó szerető vagy, aztán könnyű csókot adtál |
| arcomra, számra. Felkeltél mellőlem, azt |
| hittem búcsúztatsz, de belebújtál selyem |
| köpenyedbe, intettél, s azt mondtad: gyere. |
| Mentem utánad a sötét folyosón, nem tudtam, |
| mit akarsz, s akkor kinyitottál egy ajtót. |
| Nézd, egy ágyra és benne fekete hajú, |
| mélyen álmodó alakra mutattál. Nézd, még |
| szűz, tizenhét éves, a lányom, azt szeretném, |
| ha te lennél néki az első, százszor inkább |
| te, mint valami ostoba, tudatlan kamasz. |
| Feküdj mellé, légy hozzá kedves, légy finom, |
| vagy erős, erőszakos ha kell, biztosan megérzed, |
| mit kíván, feküdj hát, mondtad és becsuktad |
| ránk az ajtót. Kedves voltam a lányodhoz, |
| soha, senkivel ennyire kedves. Félig |
| még aludt, álmában megölelt, megöleltem, így |
| lett enyém, így kaptam meg szűzi csókjait, |
| ölének vérét, első sikolyát, utána már ébren |
| forró ölelését, suttogását, feltámadó, érett |
| igazi vágyát, ujjongó ismerkedését testemmel, |
| tagjaimmal, s mikor megmondtam neki, hogy az |
| anyja küldött, hálásan mondta ki a nevedet. |
| Aztán búcsúztam tőle. Visszamentem hozzád. |
| Ültél a sötétben ágyad szélén összekuporodva, |
| tenyeredbe hajtott arccal, lassan felnéztél |
| könnyektől maszatosan, s azt mondtad, takarodj, |
| nem akarlak látni, menj innen, zokogtad, |
| tolvaj, megraboltál. Én meg értetlenül |
| álltam, végül felöltöztem és ott hagytalak. |
| Csak évek múlva láttalak benneteket egyszer, |
| karonfogva, nevetve sétáltatok a napos utcán. |
|
Hallgatás
| Némán görgeti felhőit fölöttünk az ég, |
| körülöttünk szótlan kövek, hallgat a |
| folyó, csak hömpölyög, nézzük örökös, |
| egyforma vizét, ülünk egymás mellett, |
| szótlanul, nem ér össze simogatni |
| kezünk, bánatos sóhajjá lettél, bennem |
| közös múltunk forr, vetít, emlékezik. |
| Én vittelek bűnbe, vagy te vittél? Az |
| első kézfogás, megremegő kezed, lehunyt |
| szemed, tétova, gyáva, kereső csókom a |
| ligeti padon, gyorsan felizzó szád, |
| kívánlak sóhajod, válaszomra lángoló |
| tied-vagyok szavad, közös futásunk ölelés |
| után új ölelésért, hántolt fűzfavessző |
| tested gyönyöre, nekem adott melled, |
| combod, hátad, hasad, az összeolvadás |
| édes, tántorgó részegsége, a vallomás, |
| hogy férjed a barátom, s a válasz, hogy |
| tudom, a füzetedbe rajzolt, orgazmusod |
| jelző jelek, féltékeny pofonod, sírásod, |
| hogy levágnám érted a kisujjamat, ajkad |
| rúzsos lenyomata egy levélben, édes |
| nyálad, sikoltozó öled. Ki vitte a |
| másikat bűnbe? Szép szerelmünk után |
| ki vált idegenné? Ülünk a parton némán, |
| szótlan köveken, közönyös ég alatt, |
| nem remeg a kezed, nem ér össze vállunk, |
| viszi örök vizét előttünk a folyó. |
|
Harag
| Arcodba vágtam durván, nyers szavakkal, |
| hogy kellesz, akarlak, erőszakkal is a |
| magamévá teszlek. Elmondtam, mit fogok |
| csinálni veled, leírtam minden részletét, |
| hogyan foglak csókolni az ágyban, kapuk |
| alatt, bokrok között a sáros földön, és |
| meddig és hányszor. Nem ölelést mondtam, |
| nem is szeretkezést, utcasarki szavak |
| tódultak belőlem egyesülésünkről, öled |
| kapujáról, a magam testéről, s hogy döföm |
| beléd. Sorra vettem a változatokat, vad |
| gyönyörrel szép tested minden porcikáját, |
| minden nyílását meggyaláztam, téptelek, |
| haraptalak, szavaimmal öledbe nyúltam, |
| tajtékzó dühvel, talán csak azért, mert |
| mindig kihívásnak éreztem nyakig gombolt, |
| lábadat, combodat, fenekedet rejtő, bezárt |
| ruháid, halk szavaidat, lesütött szemed, |
| s ahogyan minden csiklandósabb szótól |
| elvörösödtél. Mintha nem is ölelésre, |
| gyönyörre termett és gyönyörre vágyó |
| asszony volnál, nem is Éva lánya, hanem |
| nemed nélküli szűz. Már ordítottam, hogy |
| mit teszek veled, mikor te, lágyan, finom |
| mozdulattal a számra tetted szép, puha |
| kezed, s csillapodj, mondtad, gyere este |
| a lakásomra, akarlak én is. A tied leszek. |
|
Hazugság
| Légy őszinte, kérted, most az egyszer, |
| tudni szeretném hányadik vagyok az |
| életedben, hány nőt öleltél, csaltál, |
| csókoltál, kínoztál, hánynak hazudtad, |
| csak őt szereted s közben már egy másik |
| arca, öle, melle járt fejedben. Édes, jó |
| szeretkezésünk után kérdezted s közben |
| lágyan simogattál, s vallató szemed is |
| kérdezett, kezed is, erős, szép melled |
| cirógatott, mindent megtettél, tudni |
| akartad, milyen életet éltem előtted. |
| Hallgattalak. Eszembe villant, hogy |
| délelőtt másnál voltam, őt öleltem |
| futó kalandban. És jöttek, jöttek a |
| többiek is, ki nevével, ki névtelenül |
| csak, egész testével, vagy arcával, |
| szép kezével. Egyiknek búgó hangja jött, |
| másiknak combja, térde, nedvének íze, |
| követték egymást, egymásba folytak, |
| reszkettek, hevertek, haraptak, sírtak, |
| becéztek, ölükbe fogadtak egyszer, vagy |
| hónapokig, hetekig, pénzt adtak, igaz |
| segítséget, részeg mámort, felejtést, |
| bűnt, bánatot lelkifurdalást, így |
| tolongtak emlékeimben s én már |
| megmerevedtem emléküktől, szádba |
| csókoltam mélyen, szorítottalak, föléd |
| feküdtem és mindegyikükbe hatoltam |
| benned, kérdező, szívó, ölelő, forró |
| öledben, s azt mondtam: az első te vagy. |
|
Hívás
| Kínálod magadat tarkódtól bokádig fehér |
| ágyadon, meztelen bőröd hívogató, rózsás |
| simaságával, felém forduló, engedő mosollyal, |
| kérdező szemeddel, mozdulatlan tested |
| csak nekem szóló, vágyamat ébresztő |
| száz moccanásával, kínálod magad éhes |
| szememnek, tapintó tenyeremnek, ujjaim |
| bögyének, kiszáradó számnak, egész |
| testemnek, lelkemnek, új szépségedre |
| ébredő létemnek. S én végigjárom bőröd |
| meleg teljességét, tarkón nyírt hajadtól |
| le nyakadon, válladon, gerinced vonalán |
| dombjaidat, lejtőidet, simogatva kerek |
| csípődet, combod, és itt már csókokkal. |
| Mozog bennem a föld, olvadnak köveim, |
| izzik a láva, kitörni készül eszét |
| veszítve. Nyelvemmel már a boldogság |
| forrásánál vagyok, az örök ifjúság |
| vizénél, széthúzom várakozó combod, |
| érzem megnyíló tested melegét, ízét, |
| illatát, nedvét, iszom belőled és te |
| lassan megemeled gömbölyű, szép csípőd, |
| hallom sóhajodat, megrándulsz, készen |
| befogadásomra és én lángolva borulok |
| szépséges, száz mozdulatoddal, |
| egyetlen szó nélkül szerelemnek kínált, |
| magadba fogadó gyönyörű testedre. |
|
Indulat
| Megnyitottál, ömlenek belőlem a szavak, |
| áradnak, kiáltanak, dadognak, rendetlen |
| mondatokká rendeződnek, lekötözik józan |
| érveim, zúdulnak rohamozó, vad seregben, |
| ostromgyűrűbe fognak, ágyúkkal lövik szét |
| omló bástyáimat, tornyaim. Felnyitottad a |
| mélyembe vezető csapóajtót, titkos pincéim, |
| barlangjaim kiengedik a beléjük zárt |
| borzalmat, már nem is meztelen vagyok, |
| hanem nyúzott kentaur, keverék lóból, |
| emberből, mindig változó, százarcú, száztestű |
| Próteusz, barbár török, csak gyönyörödre |
| éhes, csak testedre vágyó, szádat, húsod, |
| öled kívánó ordító szörnyeteg. Nem félsz? |
| Én már félek, visszakergetném, hajtanám |
| a veszett csordát, vissza a mélybe, de |
| nem engednek és a te parancsoló szádnak |
| sem engednének, ott tombolnak már győztesen, |
| énemmé váltan. Mondd, mit tennél, éreznél, |
| ha én is megnyitnám sötét pincéidet és |
| azt akarnám, hogy légy szörny s úgy szeress? |
|
Jelbeszéd
| Hímeztél valami tarkaságot, tűzdelted |
| a tűt az anyagba lassú ritmusban szép |
| kezeddel, nem néztél rám, csak pihentető |
| munkádat nézted. Úgy ültünk ott, akár egy |
| múlt századi szalonban, csevegtünk, néha |
| bólintottál, mosolyogtál. Valamiért egy |
| percre megálltál, letetted a tűt, látni |
| engedted kíváncsi szemed, beharaptad |
| pirosló ajkad. Ekkor, magamnak is váratlanul |
| megkérdeztem: szeretkeztél már? Arcod |
| piros lett, nyakad is, megremegtél és |
| riadtan gyűszűdért nyúltál, lesütve |
| megint szép szemed. Zavartan játszadozni |
| kezdtél, ezüstös gyűszűdbe dugtad ujjadat, |
| ki-be húzgáltad, körbe simogattad, szinte |
| csiklandoztad az ártatlan fémet. Mit is |
| tehettem, megértettem a tudattalanul |
| küldött jelzést, a kérdésemre némán is |
| kiáltó választ. Felkeltem, hozzád hajoltam, |
| csókoltam hunyt szemed, arcod, kinyíló |
| ajkad, széjjel nyitottam remegő kézzel |
| melleden ruhád, kibontottalak, duzzadó, |
| kemény mellbimbóidat simogattam, nyaltam. |
| Felsóhajtottál. Először így lettél enyém. |
|
Kandallónál
| Ülnék kandalló előtt, bámulnám ropogó |
| hasábok lángját, táncos fényeit, mélán, |
| ábrándosan, üzengetve, hogy ti, asszonyok, |
| nők, csak verseimben maradtok fiatalok, |
| szépek, csak tőlem lesztek a végtelen |
| időben halhatatlanok, neveteket csak én |
| őrzöm meg, mert lógómellű, vén banyák |
| lesztek, így merengenék, fenyegetőznék, |
| akár a régi költők, világ megszállt butái, |
| ha volna kandallóm, ha ropognának benne |
| égő hasábok. De nincs, az üres falakat |
| bámulom, oda vetítem arcotok, s kérdem, |
| hol vagytok, mit csináltok? Sétáltok |
| az utcán, piacra mentek, főztök otthon |
| a konyhában, heverésztek fáradtan és |
| unatkozva, éppen új szeretőt kerestek, |
| gyereket szoptattok, tányért vágtok földhöz, |
| hazudoztok, orvostoknak mesélitek |
| panaszaitok, virágot téptek, kacagtok, |
| ültök irodában, moziban, földalattin, |
| börtönben, sírtok kórházi ágyon a vad |
| fájdalomtól, ölelkeztek sikoltozva, |
| fáradtan várjátok a buszt? Hol vagytok, |
| kérdem, jutok-e eszébe közületek egynek |
| is, villanásra csak, álomban, vagy |
| mással szeretkezve? S jutok-e, drága, |
| eszedbe neked, míg azt képzelem, hogy |
| az őszi parkban sétálsz szomorúan |
| és morzsolgatsz egy száraz levelet? |
|
Kezdet
| Ha nem dobod a földre könnyedén |
| nyakadból tarka sálad, tán soha |
| nem léptem volna melléd, nem fogtam, |
| öleltem volna derekad, nem kértem |
| volna, hogy szorítsd hozzám melled, |
| öled, nem markoltam volna gömbölyű, |
| dús farod, nem kezdtem volna csókolni |
| arcod, szemed, füled, nyitott számmal |
| nem nyeltem volna szádat, nem kutattam |
| volna síkos nyelved után, kemény |
| kebledet nem haraptam, bimbóit nem |
| szoptam, nyalogattam volna éhesen, |
| nem markoltam volna csatakos öledbe, |
| nem nyomtam volna kezedbe merev, égő |
| testemet, nem nyúltam volna ujjaimmal |
| beléd, nyitogatni már kitárt kapud, |
| nem dőltünk volna rángatózva földre, |
| nem nyöszörögtél volna boldogan, szoros, |
| meleg öled nem rángatózott volna |
| részegen, nem emelted volna lábaid |
| nyakamba, hogy ölelj velük, sikoltva: |
| nem halunk meg együtt nedveink édes |
| egyesülésétől, nem leszünk szeretők |
| soha, ha nem dobod a földre sáladat. |
|
Kérés
| Térdelj, told magasra farod, lehet, hogy |
| kicsit fájni fog, de ha nagyon fájna, |
| akkor is el kell fogadnod, mert én akarom. |
| Élveztem öledet, szádat, voltam melled |
| között, kezedben, de ott még nem, ahová |
| most menni akarok. Széthúzom gömbölyű |
| feneked két dombját, megnedvesítem puha |
| öledben merev, vágyamtól forró testem, |
| megkönnyíteni a behatolást, elveszem |
| ott is szűzességedet. Önző a célom, tudom, |
| de kellesz ott is, akkor is, ha néked |
| nem ad gyönyört belédnyomuló keménységem, |
| mikor engem, akár kínlódva, akár fájva is |
| befogadsz szűk, kéjesen szorító, beléd |
| vezető nyílásodon. Térdelj, hajolj hát, |
| szorítsd fejed a párnára, rám ne nézz, |
| tudom, megváltozik az arcom, kegyetlen |
| vonások merevülnek rá, fájdalmadért és |
| tűrésedért erőszakkal megszerzett |
| gyönyöröm rajzolja át. Döfök, jajdulni ne merj, |
| már benned vagyok és úgy tudlak magaménak, |
| mint még soha, megtiporlak, mint még soha. |
| Megszálló sereg harcosa vagyok, te meg |
| legyőzött, s háláld meg, hogy mikor benned |
| a kéj csúcsára érek, nem szúrom beléd, |
| hátulról szívedbe, élesre kifent késemet. |
|
Kívánság
| Pompás, rubensi méretű farod vonzott |
| igazán, gömbölyű szépsége, ringatózása, |
| dús arányaidat, derekad karcsúságát, combod |
| teltségét megszabó kemény, gyönyörű formája. |
| Ölelni akartam, vágytam, hogy nekem add, |
| felém told, emeld, onnan hatolhassak öled |
| mélyébe, onnan fogadj örömünkre szívedig. |
| Már húztalak is magam felé, de váratlanul |
| elhúzódtál. A mellemet akard, súgtad, a |
| mellemet szorítsd, imádd, csókold, harapd |
| és tépd, ha kívánod. Odanyúltam s csak akkor |
| vettem észre, csak kezemben éreztem, hogy |
| mellecskéd, akár egy kisleányé, annyira |
| kicsiny, csókolni lehet, de megmarkolni nem. |
| Közben te már hívtál, könyörögtél, tépjem, |
| markoljam, szorítsam erővel, harapjam, |
| szívjam akár véresre is. Szorongattalak hát, |
| s közben öledre vágyva haraptalak vadul, |
| kemény mellbimbóid duzzadtak a számban, már |
| rángatóztál, dobáltad izmos, gömbölyű farod, |
| s egy végső sikollyal a semmibe zuhantál, így |
| kaptalak meg, hogy utána beléd lövelljek és |
| magányos örömre találjak közönyös öledben. |
|
Kivégzés
| Egy pillanat alatt, hirtelen fáradtságtól, |
| vagy ízedtől, illatodtól, testedtől, úgy |
| halt meg bennem az élő kívánság, mintha |
| levágták volna a fejét nyaktilóval. Közben |
| te égtél. Kezemet öledbe húztad, csókoltál, |
| haraptál, rángott a csípőd, tocsogó nedveid |
| jelezték, egyre éhesebb vagy, csókoló szád |
| íze, kimeredő mellbimbóid, izgatott táncod |
| testemen, torkodból feltörő, szaggatott |
| hörgésbe fúló kiáltásaid, kezed markoló |
| szorításai azt ordították, akarsz, akarnál |
| vadul. Akartam volna én is, ha nem másért, |
| érted, hogy csillapulva juss a gyönyörig, |
| küldtem is parancsaimat ölembe, küldtem |
| hasztalan, semmi eredmény. S ekkor a |
| szégyen is elöntött és buta jégtuskóvá |
| lettem. Te meg martad egész testem, de |
| hiába. Forró szádba fogtál, semmi sem |
| történt. Őrjöngtél már, izzottál, forrtál, |
| s egyre hidegebb lettem én. Hánykolódtál, |
| kiáltoztál, szidtál, érzékeny pontjaim |
| kerested s nem tudtál felolvasztani. Láttam, |
| iszonyú harag torzítja arcod, és hiába |
| kívántam volna csillapítani szerelmi lázad, |
| a penge lesújtott, s az ismeretlen hóhér |
| magasra emelte vágyam véres fejét. |
|
Könyörgés
| Ha Isten, vagy a Sátán egyetlen paranccsal, |
| szóval, mozdulattal megállítaná az egész |
| mindenséget, a bolygókat, holdakat, a nagy |
| világűr minden csillagát, atomokat, fák, |
| füvek növését, tenger hullámait, lüktető |
| életet, én azt kérném tőle, azért imádkoznék, |
| vagy kötnék véremmel aláírt szerződést, |
| hogy akkor tegye, amikor veled, benned |
| vagyok, öledben szívedig nyomulva, és te |
| már sikoltasz, mert lüktető testem felvitt, |
| a gyönyörbe emelt, beteltél magommal, méhed |
| is kinyílott, én meg, boldog győztes, úgy |
| ölellek szerelmünk egében, ahogy még soha. |
|
Könnyek
| Gyönyörünk egéből ereszkedtünk alá |
| egymásban a végtelenből, összefont |
| karokkal, combokkal, nem engedtél ki |
| drága öledből, szánkkal ittuk egymást, |
| lassan kinyílt szemem s láttam, a tiédből |
| könnyek csorognak, sírsz, olvadt arcod |
| remeg, csókoltalak, ittam, szép Tisztám, |
| sós édességed zavart örömben és súgva |
| kérdeztem: sírsz? miért? mi történt? |
| Rám néztél, szemedben ott kéklett az ég |
| tágan, felhőtlenül, simogatni kezdtél, |
| öled ölelt, karoddal átkaroltál és |
| sírok, mondtad, sírok, mert boldoggá |
| tettél, nem voltam ilyen boldog még soha. |
|
Kötél
| Nem nyújtottad csókra arcodat, nem fogadtad el |
| kezemben feléd nyújtott vágyam, arcod kemény |
| volt, szádat vékonyra szorítottad, szemedben |
| Grönland és Alaszka jege fénylett, egész tested |
| kővé merevült, mikor azt mondtad: nem, nem, vége, |
| soha többé, és ne is találkozzunk, kerüljelek |
| el, s már fordultál is, hátadat mutattad, és |
| mentél merev léptekkel, nem ringott csípőd, |
| vállad megfeszült. Néztem utánad, egy, kettő, |
| három, számoltam lépteid, talán visszafordulsz, |
| vártam, búcsút intesz, de csak mentél, hét, nyolc, |
| kilenc, tíz, vitted tőlem drága, meztelen |
| testedet, százszor befogadó, százszor hívogató |
| öled, melled két gyönyörű dombját, szeretlek |
| kiáltásaid, örökre tiéd vagyok suttogásod, |
| mentél, s a bennünket egybetartó kötél feszült, |
| húzódott, mentél, tizenegy, tizenkettő, tizen…, |
| és már nem számoltam, kötelékünk pattant, szakadt, |
| és utánad bámuló megdermedt arcomba, ordítani vágyó |
| széjjelnyitott számba és szemembe vágott. |
|
Lábad
| Imádom izmos, gyönyörű lábad, karcsú, |
| feszes bokád, ahogy izmaid megfeszülnek, |
| emelnek minden lépésnél, megszabják egész |
| nagyszerű tested táncát, ringatják combjaid, |
| telt, gömbölyű csípőd, mozdítják karcsú, |
| ölelésre teremtett derekad, fel válladig, |
| nyakad, karod, melled mozgásának csodás, |
| hívást, játékot, örömöt sugárzó ritmusát, |
| rejtve és mégis megmutatva női mivoltod |
| szépséges, meleg, drága központját, öled. |
| Csókjaimmal én is bokádon kezdeném, lassan |
| kúszva fel, fel, lábikrád gyönyörén, fel, fel, |
| gömbölyű, feszes combodon, mindent feledtető |
| izzó, reménykedő, remegő vágyban, könyörgő és |
| követelő csókokkal, hogy eljussak asszonyi |
| lényed közepéig, lassan forrósodó, tiltó |
| s mégis hívó, számnak kinyíló, mennyei öledig. |
|
Lovaglás
| Nyargaltál rajtam férfi nyeregben, az |
| ölemben, árkokat ugrattál, akadályokon |
| repültél át s elérted célod, a verseny célját, |
| s én is, paripád. Finom veríték borította |
| meztelenségedet, aléltan rámborultál. |
| Azt mondtad, szeretsz. Feküdtünk egymáson, |
| míg ki nem csusszantam öled jó mézéből, |
| s akkor combom közé kúsztál, oda hajtottad |
| fejed, és azt mondtad, hogy megtanítasz |
| a testemre. Már szádba is vettél mélyen, |
| puhán és simogatóan s egyre mélyebbre, |
| egészen torkodig. Puhaságom szívó ajkadtól, |
| nyelved őrjítő nyalogatásától, csókjaid |
| ütemes lüktetésétől eltűnt. Merev vagy, |
| szóltál büszkén és elégedetten, merev vagy, |
| mint a kő és most mindent megkapsz tőlem, |
| amit számtól, szerelmemtől, tudásomtól |
| kaphatsz. Kaptam is. Mindent. Forró nyelved |
| csapkodott és simogatott, nyáladdal bőröm |
| minden porcikáját megnedvesítetted. |
| Csiklandós és kínzó gyönyör futkosott bennem, |
| ölemtől agyamig, gerincemen végig, oda és |
| vissza. Művésze lettél, mestere, formálója |
| egész testemnek, kócos, vad boszorkány |
| szépséges nőből. Aztán egyszerre te sem |
| bírtad tovább, testemmel szádban hörögni |
| kezdtél, szoptál vadul s ez már nem tanítás |
| volt, hanem szédület. Mindenem megfeszült, |
| beléd fröccsentem, lüktettem, ahogy még soha, |
| és szívtál, nyeltél, haraptál, szerettél, |
| s kérdezted, te mikor tanítsz meg engem. |
|
Lüktetés
| Jó a testednek, szájamba lövellt |
| nedvednek íze, mondtad, szeretem, |
| nyelvem ízlelőbimbói boldogan |
| fogadják, amikor tele lesz tőled a |
| szám, nem is nyelem le, nyalogatom, |
| bárcsak maradna bennem, míg hívó |
| szopásomnak engedsz és ömlik is a |
| második és harmadik, lüktet a tested |
| mereven, keményen, imádom ütemét, |
| majdnem meghalok s tudom, ha ölem |
| fogadná sósan is édes, sűrű nedvedet, |
| akkor millió és millió része közül |
| egyik, a legfürgébb, találkozna a |
| méhemben velem és befúrná magát, mert |
| erőszakosan élni akar, magzattá lenni, |
| férfivá nőni bennem, hogy évek után |
| egy másik nő kaphassa meg, azt, amit |
| én kapok tőled. Forgatom, ízlelem |
| mohó számban, minden cseppjét imádom, |
| aztán gyomromba nyelem, hadd csússzon |
| belém, legyen részemmé, vigyék az |
| erek széjjel, teljék tőle mellem, |
| combom, húsom, sikoltson ölem, így |
| nem hagyhatsz el, nem csorogsz ki |
| belőlem, ahogy ölemből, így leszel |
| enyém, testem részeként igazán örökre. |
|
Megértés
| Kopogtattam. Éhező vándor, már napok óta |
| vágyakoztam rád, szád meleg húsára, melled |
| cipóira, fahéjillatú öled kalácsára, forró, |
| jóllakató szerelmedre. Vendéged volt, szép, |
| barna idegenre mutattál, keble feszítette |
| fehér blúzát, rövid szoknyáját közepéig izmos, |
| gömbölyű combja. Mosolygott, nyújtotta kezét, |
| kíváncsi testtel végigmért, szinte tapintott, |
| végül megállt szememen. Nem tudom, mit talált |
| benne, de fényeink váratlanul és ismerősen |
| összevegyültek. Te kávéért mentél, mi maradtunk, |
| szótlanul eggyé váltan, aztán fényes villám |
| csapott belénk, kettérepedt az ég, nyúltam |
| blúza alá, markoltam tömör mellét, sóhajtott, |
| bimbói megmerevedtek, szemét lehunyta, felém |
| hajolt kinyíló szájával, összetapadtunk és |
| már egymás foglyai voltunk. Hoztad a kávét, láttad, |
| mi történt, ránk mosolyogtál, megvetem az |
| ágyatokat, súgtad, lepedőt terítettél, paplant, |
| párnákat dobáltál, mint aki mindent megad a |
| boldog, ölelésre kész, bolond szerelmeseknek. |
| Aztán felém fordultál. Értelek, mondtad, |
| értelek benneteket, öleljétek egymást, jó |
| látni hirtelen vágyatokat, én megyek, fürdöm, |
| aztán ágyamban leszek, ha végeztetek, jöhetsz, |
| jöhettek mind a ketten, gyere, gyertek, várlak. |
|
Megint
| Emléked csupa törmelék, képek, hangok, szavak, |
| kibuggyanó igen, tenyerem alatt vadul megdobbanó |
| szíved, melled hirtelen kimerevedő bimbói, füled |
| harapni való édes cimpái, mókuskereket hajtó |
| nevetésed, sóhajod könnyű fátylába takarózó |
| lángoló vágyad, kebled kihívó keménysége, számban |
| kutakodó piros, buja nyelved, részegítő nyálad, |
| és megint mellbimbóid kihívó keménye, és megint |
| szádnak lelkemet szívó két piócája, és becéző |
| suttogásaid, ölembe nyúló kíváncsi kezed, és már |
| markoló kezed, dadogó félszavaid, forró szád mohó |
| szívása, testem szorító kezedben, nyári, barna |
| bőröd és a combod között fehéren maradt delta, |
| hirtelen melledre röppenő szúnyog, arcod függöny |
| nélkül, ujjaimat síkos nedvekkel köszöntő öled, |
| és váratlan sikoltásod, édes, nyitottan perzselő |
| szemérmed, izmosan lágy, lázasan befogadó barlang, |
| elharapott szavak, nyöszörgő, jajgató örömöd, és |
| szorító combjaid, karod, és add, add kiáltásod, |
| és lassan megint kinyíló szemed, és első ölelésed |
| története, és életvonalad a tenyeredben, és a |
| szerelem dombja a tenyeredben, hálás csókjaid, és |
| megint függöny az arcod előtt, és melleden megint |
| lecsapott szúnyog, emlékszem minden percünkre és |
| csak azt keresem, hogy is hívtalak, mi volt a neved. |
|
Menekülés
| Drágám, értsd, nincs bűnöm, de száműzött vagyok, |
| védtelen menekülő, törvénytől, jogoktól régen |
| megfosztott ember, nincs sehol erdő, nincsen |
| barlang, amely elrejthetne, a zsarnok hatalom |
| utánam küldi üvöltő vérebeit, nagy markába |
| szorítja egész életem, tudja, hogy gyűlölöm |
| s ellensége vagyok. Ezért futok, bújok hozzátok, |
| forró öletekbe, drága, gyönyörű combjaitok közé, |
| édeseim, nők, nők, papnők, boszorkányok, szűzek, |
| feledtetői, messzire űzői a kinti, kemény világ |
| borzalmainak, édes csókokkal, izgató, meleg, |
| szerelmes simogatással, anyai melletek puha |
| dombjával, mézízű nyállal, testetek ízével, |
| karotok, combotok hívó, szoros ölelésével, néma |
| pillantással, szemérmetlen és ártatlan mosollyal, |
| gyönyört sikoltó hangotokkal. Mert ha vagytok, |
| akkor nincs világ, csak mi, összeolvadó testünk |
| határát nem törhetik át, így adtok ölelésben |
| feledést, tisztulást mocsoktól, szenvedéstől, |
| sebeknek gyógyulást, léleknek szabadságot, és ha |
| csak néhány percre, azt, hogy emelt fővel éljünk. |
|
Mesterfogás
| Úgy untam már az ostoba előadót, hogy |
| felmordultam, erre, te, mellettem ülő |
| ismeretlen nő visszafojtottan felnevettél. |
| Akkor néztelek meg, kurta, szűk szoknyád |
| sokat engedett látni, melled szépen |
| duzzadt, sima, fehér volt kezed, arcod |
| vonzott pirosló, húsos száddal, kék |
| szemeddel. Feléd fordultam, azt súgtam, |
| hagyjuk itt, menjünk, meneküljünk. Te |
| jól megnéztél, aztán bólintottál és már |
| mentünk is, ki az éjszakába, a nyári |
| melegbe. Beszélgettünk. Miről is, nem |
| tudom, de nagyokat nevettünk, élveztük |
| a sétát. Megbotlottál, erre védelmezően |
| átöleltelek, te meg váratlanul csókra |
| nyújtottad a szád. Micsoda csók volt! |
| Enni kezdtük egymást, melled fogdostam, |
| szorítottam, engedékeny öledbe nyúltam, |
| te az enyémbe, könnyen megtaláltuk egymást. |
| Sóhajtottál. Ott volt Vajdahunyad vára |
| üresen, sehol egy lélek. Már futottunk, |
| hogy elbújjunk benne, ott, a nedves füvön |
| egymásé lettünk a Névtelen Jegyző vak |
| szobránál először, később ledobáltuk |
| ruháinkat, úgy ölelkeztünk részegen a |
| fellobbanó, hihetetlen boldogságtól. |
| Aztán mentünk. Emlékszel-e még rám? |
| Csókkal búcsúztunk, te taxiba ültél, |
| én a villamosra. Integettünk, szeretők, |
| akik egymás nevét sem kérdezték soha. |
|
Méretek
| Nem vagyok óriás, nem ér térdemig, |
| nem kocsirúd és nem szalámirúd a |
| testem, olyan átlagos, amilyenről a |
| szakkönyvek azt írják, hogy megfelel, |
| nézd meg jól, most löttyedt és puha, |
| de szeresd így is, fogd meg, simogasd, |
| a végén, az a piros a makkja, lágyan |
| bőr fedi, húzd le róla, csókold meleg |
| száddal, érezd, hogy lüktet benne |
| vérem, s hogy egyre nő, keményedik, |
| lassan egész merev, lásd, méretre |
| ennyi, ez hatol tövig édes öled |
| mélyébe, ezzel döflek, kényszerítlek |
| táncra, és hogy szívj, szoríts teljes |
| öleddel és kívánd forrón lüktetését, |
| ez visz lépcsőről lépcsőre, egyre |
| magasabbra a gyönyör templomában, ez |
| csúszkál, gyorsul, döfköd nedveidtől |
| síkos hüvelyedben, ez fröccsenti beléd |
| herém sűrű levét, dermeszt sikoltásba, |
| megöl, meghal. Gyere, már eleget |
| beszéltem, gyere édes, feküdj, csókolj, |
| nyílj meg, nyílj szét, hadd haljak öledbe. |
|
Művelődés
| Vérzésem van, mondtad, egész ölemből, |
| szívemből sajnálom, de nem jöhetsz belém, |
| ott nem nyúlhatsz hozzám, nem csókolhatod |
| nyitott ajkamat, nem játszadozhatsz gyors |
| ujjaiddal rajtam, nem vihetsz az égbe, |
| öleléssel, csókkal, pedig kezem érzi |
| vágyad melegét, tüzét, látom csalódástól |
| elboruló szemed, kemény vagy, tudom, duzzadnak |
| drága heréid, érlelik, szeretnék sugárban |
| méhembe lőni sűrű nedvedet, hogy teljek |
| meg veled egész bensőmben, szívemig. |
| Ne aggódj, drágám, ne félj, megkapod, amit |
| kívánsz, mert így is tiéd leszek, hallgatva |
| Theodóra császárnő igaz szavára, példát |
| mutató tetteire, hiszen kacagva mondta, |
| hogy a nő minden nyílása szerelemre való, |
| s én is teljes nő vagyok. Mondd hát, mit |
| kívánsz, nyújtsam, nyissam számat, nedves |
| ajkam melegét, szoros szívását, simogató |
| nyelvem, vagy hátul, ahol sokat dicsértél, |
| szép fenekemben akarnál mennyei gyönyört? |
| Válassz, édesem, ne habozz, mindenem |
| tiéd, mindent megteszek örömödre, válassz. |
| S én választottam, először az egyik, aztán |
| hátul a másik csodásan szoros, meleg nyílást, |
| s közben hálásan gondoltam a hetérának |
| mondott okos császárnőre, a szép Theodórára. |
|
Nász
| Innád a vérem? Innám, válaszoltam s te már |
| lerántottad magadról ruhád, felkaptál egy |
| fényes ollót, a hegyét duzzadt melledbe szúrtad, |
| a bal melledbe, a szíved fölött. Piros cseppek |
| buggyantak elő fehér bőrödön, szép arcod görcs |
| markolta torzzá, mint öngyilkosét a halál előtt, |
| oda rántottad fejemet, igyál, sikoltottad, én meg |
| ittam, szívtam véred, őrülten nekem adott |
| életed, s éreztem: az egész kellene, az utolsó |
| cseppig, és húsod is, megennélek elevenen, |
| ahogyan te is kívánod, felfalnám őrületben |
| édes mindened, szívtalak, így zuhantunk az |
| ágyra rángatózva és marcangolva egymás élő |
| testét és szeretkeztünk másnap reggelig. |
|
Nőiesség
| Könnyű mozdulattal vetkőztetni kezdtél, |
| mozdulnom se kellett, úgy szedted le ruhám, |
| mint egy kisbabáról, anyás mosollyal súgtad: |
| megfürdetlek, s már vezettél is, engedted |
| a vizet, vigyáztál hőfokára, illatos sót |
| kevertél hozzá. Belé feküdtem, élveztem |
| melegét, hagytam, csinálj velem, amit csak |
| akarsz, zsibbadtan átadtam magam simogató |
| kezednek, néztem ellágyuló édes arcodat, |
| szinte sugározott, s nem földi, hanem égi |
| szeretet fénye áradt belőle, a szenteket |
| és angyalokat festik így, közben mostad |
| gyengéd mozdulatokkal végig a testem, a |
| vállam, mellem, hasam olyan puhán, annyira |
| lágyan, hogy bőröm bizsergett, idegeim |
| ugrándozni kezdtek, agyam kidobott mindent |
| magából, csak az egyre forróbb szerelmet |
| érezte, egyre hevesebben a vágyat, és |
| amikor ölemig értél, már merev voltam és |
| robbanni kész, megváltozó kezed inkább |
| szorított, markolt, nem becézett, az |
| arcod égi fénye eltűnt, nő lettél hirtelen, |
| ledobtad köntösöd, nyíló számba csókoltál, |
| szemed lehunytad, bent voltál a kádban, |
| fölöttem, rajtam s kezed egyetlen biztos |
| fogásával magadba nyomtad kemény testemet. |
|
Okosság
| Láng vagy? Vulkán tüze ég benned? Mit fecsegsz |
| örökké tartó szerelemről, fényes csillaggá változó |
| énedről, nők mámorító szépségéről, őrjítő vágyról, |
| végtelen gyönyörről, halálos szomorúságról? |
| Össze-vissza beszélsz, puffasztott szavakkal |
| hazudsz, tudod, hogy hazudsz és mégis hazudsz, |
| s tudod, hogy a másik is hazudik, mikor csókol, |
| ölel, melléd fekszik és játszik részeg gyönyört, |
| s játszol te is, egy másodperc a kéj, ennyit |
| adsz és kapsz, de ezt se mindig és post coitum |
| jön a fáradtság, meglátod hölgyed ráncait, látod |
| elpuhuló testét, lógó mellét, hallod kellemetlen |
| hangját, ostoba nevetését. Lángolsz, izzik tested? |
| Mérd meg hőmérsékleted, harminchét fokot találsz, |
| még szívverésed is alig gyorsult, s az is csak |
| a kényszerű munkától, nézz magadba, tekints |
| tükörbe, azt hiszed képes lennél megújulni, |
| s úgy érezni, mint kamaszfővel, mikor azt remélted, |
| hogy egyetlen boldogság a nők öle, melle, szája, |
| s igazán életedet adtad volna ölelésükért, most |
| körmöd se vágnád rövidebbre értük, s azt mondod |
| mindnek, nem felejted őket, és másnap már a nevük |
| sem tudod és örülsz, hogyha nem keresnek újra. |
|
Ölelés
| Öleljünk ájulásig, gyere, Drága, |
| benned vagyok, magadba hívtál elő, |
| reszkető öled mélyébe, nincs hangja, |
| de tudom, minden sejtemmel érezem, |
| hogy sikoltozol ott bent is, markolsz, |
| húzol, nedveidet ontod, csípőd táncol, |
| derekamon átvetett vadul szorító, izmos, |
| szép combjaid megfeszülnek, arcod |
| szétomlik döféseimtől, erős, dallamos |
| lökéseink ütemétől, érzem, szívedig |
| hatol a testem, dobogó szívedig, |
| még, még, kiáltod, még, még, akarom, |
| vágtatunk eszünk elvesztése felé, |
| falakat ugrunk át, eltűnik körülöttünk |
| minden, a világ millió csillaga, tér, |
| idő széjjel foszlik, csak mi vagyunk már, |
| ketten teljesen összeforrva vad |
| gyönyörben, repülésben, zuhanásban, |
| közös megsemmisülésre, egymás teljes |
| befogadására vágyó meztelen testek |
| és lelkek, átváltozunk, már te vagy én, |
| én vagyok te, még, még, kiáltod, még, még |
| rekedt sikoly tör elő ajkadon, ölelsz, |
| ölellek, rögtön meghalunk boldog |
| halálban, még egyetlen közös, bódult, |
| eszeveszett lökés, jaj, jaj, átjárja |
| robbanó testünket, eszméletünket az |
| elrabló gyönyörű halál, s utána csönd, |
| fekszünk egymáson s lassan simogatjuk |
| fényben feltámadó kettévált testünket. |
|
Parancs
| Vetkőzz! Parancsolom! Ne a ruháid |
| dobáld magadról, ne tarka rongyaid, |
| azokat letéphetem rólad, ha akarom, |
| s ha ellenkezni próbálsz, meg is ütlek, |
| hogy értsd meg, korlátlan urad vagyok. |
| Tested meztelen. De tudom arcodról és |
| öleléseinkből, hogy az a valami, vagy valaki, |
| az éned, csuklyás köpenyekbe burkolózik, |
| azokat kell letépned, még ha vérzel tőle, |
| akkor is, mert olyannak akarlak tudni, |
| látni, ölelni, amilyen elbújtatottan |
| a bensődben vagy, nem a lelkedben, hanem |
| nedves, mély, lüktető öledben, ott a |
| combod között. Tépj le neveltetést, |
| szokást, erkölcsöt, tanult szavakat, |
| mutasd meg kimondhatatlan vágyaid. |
| Ott vannak, tudom. Mondd el nekem minden |
| álmod, bűnöd, a kamaszlányt akarom. |
| Hogyan találtad meg önmagad férfiak |
| után sóvárgó, sikamlós öledben, hogyan |
| álmodtál goromba, véres szeretkezésekről, |
| mindenkit mélyen szívedbe engedni vágyó |
| órákban. Vetkőzz! Téged akarlak! Az igazit, |
| akinek nyitott az ajka, aki a méhedben van, |
| az ősasszonyt akarom, barlangok asszonyát, |
| aki nem akart és nem is tudott mást, |
| csak ölelni, ölelni, ölelni. |
|
Paráznaság
| Kebled hatalmas, súlyos dinnye, karcsú |
| tested külön csodája, tömött és kemény, |
| két kezem szorítja s alig éri át, bőre |
| sima, barna, bimbói szamócák. Mit kap |
| egyszer ebből rátapadó gyerek? Literszám |
| tejet. Erős, nem bukik alá, előre, magasra |
| ugrik, szinte szétfeszíti inged. Hogy |
| mersz vele végigsétálni az utcán, nem |
| akarják letépni ruhád, szopni, szorongatni |
| édes húsodat? Teszem én helyettük, szám, |
| kezem bejár, csókolom, szívom, rájuk hajtom |
| fejem, gyönyörűek és hogyan ringatóznak, |
| engedd közéjük felmeredő testem, szoríts |
| velük magadhoz, óh, gyönyöröm engedd, |
| hogy ott lövelljem rájuk sűrű nedveimet. |
|
Rávezetés
| Tedd oda, ne szégyeld, tedd öledbe kezed, |
| úgy, ahogy magányos, férfiért sóhajtó sűrű |
| éjszakákon, akár mint elhagyott, érett asszony, |
| akár mint szomjas, harmatos ölében töretésre |
| vágyó magányos kamaszlány. Nyúlj oda, |
| teljesítsd kérésem, most ezzel izgass fel, |
| simogasd nedvező tested, nyisd fel nyílását, |
| ömöljön bőségesen nyála, simogasd gyorsuló |
| ujjaiddal, úgy, úgy, előbb puhán, lágyan, |
| aztán keményebben, hatolj hüvelyedbe, keresd |
| őrjítő pontjait, nyúlj egészen mélyre, |
| méhed belső, titkos ajkáig, ismerd meg magad |
| előttem, nekem, nyögdécselj, dobáld szép |
| farodat, segítek én is, szorongatom melled, |
| csókolom bimbóit, futkosson belőlük is kéjes, |
| hevítő izgalom combod közé. Érzem, hogy |
| megváltozott nyálad íze a szádban, én is |
| szédülök már, ellököm kezedet öledtől, az |
| én testemet markold, érzed, ugye, nedves, |
| kemény lettem tőled, magányos örömödnek így |
| leszek társa, jól előkészített, kinyitott |
| kapud most már enyém, az én ujjaimé, |
| kezemé, számé, vágyódsz, húzz magadba, |
| legyen így magányos, éned megmutató |
| gyönyörödből kettős, elragadó gyönyör. |
|
Remegés
| Szorongattam ismerteknél nagyobb, dús |
| melledet, csókoltam számban szépen duzzadó, |
| eper formájú mellbimbóidat, nem is tudtam |
| szakállas öledhez nyúlni, te már feküdtél, |
| széjjel nyitottad, felhúztad combod, telt |
| karod hívogatott ölelésre tártan és már |
| rajtad feküdtem. Tárva volt tocsogós, bő |
| kapud, észre sem vettem és már tövig voltam |
| benned, könnyedén, lazán, jó nedvességed |
| éreztem ugyan, de nem éreztem szorításodat, |
| s már tudtam ijedten, kicsi vagyok hozzád, |
| tintatartóban tollszár, kávés csészében apró |
| kiskanál. Még lökdöstelek, szorongtam, mi lesz, |
| hogy juthatsz, juthatok így földi gyönyörhöz, |
| a rémes kudarc érzése elfogott. Miért nem |
| tapasztaltalak meg kutakodó kezemmel, számmal? |
| Már húzódtam is vissza belőled. Várj, mondtad |
| akkor, maradj még. Párnád alá nyúltál, |
| fehér rudat húztál elő. Vibrátor, súgtad, ez |
| segít és már döfted is magadba, a kiskapudba |
| tövig. És beszűkültél, éreztem öled, jó, |
| forró voltál, szoros, szinte szűzien döfhető. |
| Vágtattam, te is táncoltál, igyekeztél a |
| csúcsra, megnyomtad akkor a szerkezet gombját, |
| vad lüktetésbe kezdett, gyors ütemben olyan |
| erővel, hogy fröccsentem is, és még egyszer, |
| mert nem engedtél magadból boszorkányos kéjben. |
| Így váltunk eggyé, segített a géped, aztán |
| elváltunk, hogy soha többé ne lássuk egymást. |
|
Segítség
| Kórház, betegágy. Hosszú napokig ott |
| magányosan, mellem műtétje után. Fent |
| csak ember voltam, már gyógyuló, de lent az |
| ölemben férfi, már nem is férfi, inkább éhes |
| tigris a vágyakozástól. Beleharaptam volna |
| csinos doktornőm szép mellébe, simogatni |
| kezdtem ápolónőm vállát, kigúvadó szemmel |
| bámultam a takarítónő nagy, ringó farát. |
| Akkor jöttél. Nem téged vártalak, hiszen |
| csak futó barátság kötött össze, de te |
| jöttél, illatosan, akár a tavasz, a kinti |
| élet, könnyű blúz mutatta hivalkodón szép |
| kebledet, szoknyád meg feszes, izgató |
| combodat, farod. Megcsókoltál arcomon, |
| de én szádon csókoltalak vissza, édes |
| szádon. Rámcsodálkoztál, újra adtad ízesen a |
| csókod, aztán mellém ültél az ágyra, néztél, |
| meséltél, s egyszercsak azt éreztem, hogy |
| takaróm alá nyúlsz s megfogod felmeredő |
| testemet. Óh, mondtad kihívó mosollyal, |
| így vagy te beteg? Lehúztad rólam a |
| takarót, ölembe borultál simogató ajkad, |
| nyelved csapásival. Végig csókoltad |
| heréimet, nyaltál, simogattál, szorítottál |
| s a szádba vettél. Felrobbantam egy pillanat |
| alatt. Lenyelted nedveim, de nem engedtelek, |
| odanyomtam engedékeny, pompás szádat, |
| még egyszer akartam. Megtetted, megvolt. |
| Ölelgettelek, simogattalak meleg öledben, |
| de te felkeltél. Nevettél, indultál és az |
| ajtóból szóltál vissza: holnap is jövök. |
|
Simogatás
| Szemem sugarával vetkőztetlek, Drága, |
| kigombollak gyapjúidból, vásznaidból, |
| érintés nélkül hullajtom le rólad |
| finom tested finom takaróit, melled |
| halmáról, gyönyörű combod hajlásáról, |
| lágy, nedvesen édes, meleg öledről a |
| rejtegető, de titkosan mindent bevalló |
| tenyérnyi selymet. Nézlek, remegek, |
| ne félj, nem nyúlok hozzád, nem mozdul |
| a kezem, éveim súlya tiltja, visszafogja. |
| Hangosan ki nem mondanám, de belül, |
| valahol, ahol a lélek bolyong bennem, |
| tüzek égnek, olthatatlan lángok |
| csapnak magasra, egészen az égig, a |
| létező vagy nem létező istenekhez |
| könyörögve, hogy engedd látni, engedd |
| simogatni szép testedet, melled kiugró |
| barna bimbóját, hasad lágy halmát, |
| combod között szétnyíló ajkadat, engedd |
| szememnek, mert búcsúzom én, búcsúzom |
| tőled, asszonyfolyam édes és illatos |
| cseppje, búcsúzom tőled, tőletek, akik |
| az élet keserű napjaiban, fájdalmakban, |
| megaláztatásban, annyi ellenség között |
| adtátok magatokat csókkal, öleléssel, |
| suttogva és sikoltva. Értsd meg hát, Drága, |
| hogy én most utolszor simogatlak végig |
| szemem még élő sugaraival, a felém lovagló |
| irgalmatlan halál árnyékában sóhajtva, |
| s kérlek, engedd, hogy titkom eláruljam |
| s hangosan kiáltsam: szeretlek, szeretlek. |
|
Számlálás
| Kuncogni kezdtél. Számoljuk meg, mondtad, |
| hányszor szerettük egymást egy hét alatt, |
| míg házaspárt játszottunk vendéglátó |
| gazdáink előtt, számoljuk meg, hányszor |
| jutottál égi gyönyörhöz te, és hányszor |
| repültem égbe tőled én. Nevettél, csókoltál és |
| kezdted. Az első rögtön vacsora után, |
| mikor eléd térdeltem és megittalak, a |
| második már ruhátlanul az ágyban, és ott |
| volt a harmadik és negyedik. Az ötödikkel |
| reggel ébresztettél, jaj, az nagyon jó és |
| erős volt, isteni, nem is tudom, hogy |
| hányszor égtem el, a hatodik, amikor |
| közben ránk kopogtak és azt mondták, hogy |
| kész a reggeli, s te kiszóltál, hogy |
| azonnal megyünk, a következő a fürdőkádban, |
| este, lubickolva a meleg vízben, aztán |
| megint az ágyban és megint, megint, |
| későn ébredtünk, összebújva, álmunkban |
| is bennem voltál, nem engedtelek ki |
| szoros, elkábult ölemből, ott merevedtél |
| meg újra, s lőtted belém ragadós nedveid, |
| és a számba is. Hánynál is tartunk? Várj, |
| hányadik volt, mikor az asztalra nyomtál |
| és hátulról robbantál belém, és amikor |
| kimentünk éjszaka az almafák alá, rózsák |
| mellé és odajött a kutya és szagolgatott, |
| és amikor a mellembe haraptál, és amikor |
| a falhoz szorítottál és én felhúzódzkodtam |
| rád, de jó volt, ittalak, ettelek, és |
| amikor fejed az én ölemben és az enyém |
| a tiédben, és az a hosszú, amikor ezer |
| lökéssel vittél ájulásig, és amikor már |
| nem akartál, de akartalak én és marokra |
| fogtalak erőszakosan, hogy fájt neked, de |
| végül megkaptalak, és amikor a mellem közé |
| szorítottam tested és onnan fröccsentél |
| arcomba, nyakamba. Hányszor öleltünk? |
| Ne számoljuk, mondtad és vágyva néztél rám, |
| s én beléd hatoltam, ott, az erdő zöld füvén. |
|
Szédület
| Ne itt, kértelek, ne itt, jöhet bárki, de |
| te már elébem térdeltél a templommúzeum |
| hűvös kriptájában, domborművek, sírkövek |
| között a föld alatt s vágyadtól megszédülten |
| azt mondtad, jöjjenek, jöhet az egész világ |
| látni, csodálni mohó szerelmedet, hirtelen |
| támadt követelő vágyad, mert meghalsz itt, |
| ha ki nem elégítheted. Kigomboltál és éhes |
| száddal rámcsaptál, csókoltál, szívtál drága, |
| megvadult ajkaddal, és szorongattál, fogtál, |
| simogattál is, megtettél mindent, hogy elérd |
| a gyönyört és el is érted, rángatóztál, |
| veszett kutyaként hörögtél, ettől már én is |
| megőrültem, felrántottalak magamhoz, a szádat |
| haraptam, letéptem a nedveidtől lucskos |
| selymet öledről, az egyik márvány szarkofág |
| tetejére nyomtalak, ott hatoltam beléd és |
| míg körülöttünk a történelmi múlt árnyai, |
| hercegek, püspökök kísértetei botránkozva, |
| vagy irigyen libegtek, mi megadtuk egymásnak |
| az élet örömét drága síremlékeik között, |
| egyre gyorsuló, vad ütemben újra és újra, |
| egészen a végső fáradásig, a gyönyör izzó |
| csúcsáig, míg majdnem holtan hevertünk mi is, |
| s ott hagytuk szerelmünk emlékét a kemény ágyon. |
|
Találkozás
| Jöttél felém az utcán, ahol virággal, |
| szerelemmel vártalak, jöttél lassú, hosszú |
| léptekkel, magasba tekintő és mégis felém |
| forduló arccal, melled finoman ringott |
| áttetsző ruhád alatt, karod már ölelésre |
| moccant, megráztad szép fejed, lobogott |
| fekete, hátadra leomló hajad, csillogott |
| örömödben szemed, megnyaltad nyelveddel |
| húsos ajkad, csillogjon az is nedvesen és |
| üzenje azt, hogy combod között is meleg |
| nedvek buggyannak a vágytól, teljes vagy, |
| ölelni akarsz, ezért változott csábossá |
| mozgásod, lépted, ezért ringatózik kemény |
| csípőd, ezért üzeni felém nyújtott karod |
| és tested minden lázas része, hogy szeretsz. |
|
Titok
| Kimondanám, kikiáltanám valódi, szép |
| nevét, az egyetlent, az igazit, az |
| édeset, a nőt, életet, születést, a |
| gyönyört, anyát, szeretőt, szerelmet |
| jelentő nevet, mely magába rejti fiúk, |
| férfiak, aggok sóvárgását, testük |
| erejét, gyengeségét, észvesztő örömét, |
| vágyakozását. Benne bújik az elfutó |
| idő, őstengerekig vissza a múlt, ahol |
| először kapta meg Ádám, ahol először |
| szívta, fogadta magába a férfi |
| testét, fákon, barlangok odvában, ahol |
| már öltek érte, harcoltak combok közt |
| perzselő szorításáért. Elmondanám, hogy |
| mámorító, igazi neve hogyan rejti |
| magába a nő teljes testét, vállát, |
| mellét, hasát, húsának egészét, a |
| forró és édes nedveket, mirigyek drága |
| párlatát, az utat meleg, utódokat |
| hordó, tápláló méhéig, s nemzedékről |
| nemzedékre életünk folytatását. Hány |
| alakot formált maga köré? Volt s lesz |
| útszéli lotyó, hetéra, megerőszakolt, |
| öngyilkos asszony, őrjöngő boszorkány, |
| királynő, magával kereskedő leány, |
| feleség, anya, szerető, roskatag |
| vénasszony, gyógyító gyönyörforrás, |
| örökké központ az asszonyi testben, |
| örök központja a férfivágynak. |
| Nem mondom ki igazi, csodás nevét |
| hangosan, csak magamban, inkább oda |
| borulok eléje, hogy csókolhassam és |
| kérjem, engedjen magába, adja édes és |
| szorongató húsát, sűrű részegítő, |
| drága nedveit és maradjon enyém örökre. |
|
Tökéletesség
| Édes dombok, dombocskák, halmok, zsemlék, cipók, almák, |
| gömbre, tökéletes formára törekvők, tömöttek, kemények, |
| lágyan ringatózó ringatók, alábiccenők, duzzadók, élet |
| adói, emelkedő rugalmas álmok, testek szép templomának |
| kupolái, eleven hús hatalmas, élő gyöngyei, merészen |
| előre szökkenők, tömött kihívások, szerelem, vágy, végzet |
| csupasz jelei, gyengédek, büszkék, alázatosak, a lélek |
| megtestesítői, dermedt halálból életre hívó hibátlan |
| rózsaszín, barna, fehér, fekete, bronzszínű ikrek, édesek, |
| simák, szelídek, parancsolók, csókot, simogatást, kemény |
| markolást kérők, segítő szépségek, kislányosan kicsik, |
| hatalmasan rugalmasok, mennyei édességek, rajtatok piros |
| pecsét, Isten pecsétje, határtalan gyönyörűségek, örvényt |
| kavarók férfiak fejében, lelkében, testében, párnák fáradt |
| fejnek, enni, harapni való hús a szájnak, szétnyíló, meleg |
| öl üzenetének hordozói, gyönyörök hírnökei, megtestesítői, |
| részegség, mámor, kábítószer forrásai, sötét valóságot |
| semmibe tüntető jósnők, boszorkányok, markoló kezet |
| ellágyító, lágyat művésszé, szobrásszá bűvölők, királynők |
| kibújva selymek, vásznak, gyapjúk, daróc alól, névtelenek |
| és néven szólíthatók: Héliodóra, Kleopátra, Lucrezia, Ágnes, |
| Mária, Zsuzsanna, Imola, Csilla, Zita, Veronika, Gyöngyvér, |
| Ariadné, Natasa, Kinga, Melitta, Matild, Erika, Éva, Gina, |
| Gizella, Katika, Klári, Jolán, Ilona, Lenke, Judit, tízezer |
| és százezer, és millió, és milliárd asszony és leány, hű |
| és hűtlen, szűz és megveszett, olcsó kurtizán, császárnő, |
| apáca, úrhölgy, kocsmai kurva testének pompás ékessége és |
| rajta a simogatástól, száj melegétől megérlelődő erdei |
| gyümölcsök, málna, eper, kökény, szeder, cseresznye drága, |
| kiugró bimbója, édességes tej forrásai, az első öröm |
| emlékhelyei, üvöltő vágyat ébresztő, az öl szorítását |
| kínáló, szavakat összekuszáló, elmét megzavaró, világot |
| széjjel robbantó, jeges olvasztó, vasat izzító, páncélt |
| repesztő, szédítő, vadító, végzetes női hús, hús, hús. |
| Gyere, drága, hívlak, gombold ki ruhád, add a melledet. |
|
Tudás
| Szűzességemet neked adtam, szóltál, |
| s milyen nehezen, hány kudarc után |
| lettem a tiéd. Kegyetlen voltál, fájt |
| a keménységed, el kellett fojtanom |
| erőszakos döféseidtől hangos jajomat, |
| durva idegennek éreztem magamban a |
| tested, méhembe lövellő nedveidet |
| rossznak. Oly tudatlan voltam, csak |
| izmos szád szerettem, finom ölelésed. |
| Gyengédségre vágytam, nem megnyitott |
| testem fájdalmára, csitítottalak, |
| szeress szelíden, lágyan, könyörögtem, |
| de te, azt hitted, csak így juthatunk |
| közös örömhöz, így vagy, így leszel |
| igazi férfi s egyre vadabb lettél, |
| én meg színészkedtem. Aztán barátnőmtől |
| hallottam az igazi gyönyörről, csak |
| dadogni tudott róla mámorosan és |
| olvadozva még emlékétől is. Irigyen, |
| kíváncsian hallgattam, kérdeztem tőle, |
| hogy kell mozogni, mit kell mondani, |
| bizonyítva, hogy csodálatos. Most már |
| tudom. Lefeküdtem volt pajtásommal, |
| kamasz, ártatlan szerelemmel és ő |
| megértett, szeretett, forró mennybe vitt, |
| igazi nő lettem tőle. Gyere, kedvesem, |
| ne fordulj el, ölelj, izzik az ölem, |
| légy erőszakos, döfj, hatolj belém, |
| egészen méhemig. Az életem te vagy. |
|
Újdonság
| Lassan magadhoz tértél, még pihegtél, |
| de szemed már kinyílt. Mi volt ez, |
| kérdezted álmélkodva, hiszen valami |
| egészen más, mint korábban, egészen |
| új, és így százszor jobb, mélyebben jössz |
| belém, én meg, érzem, szorítlak, lüktet |
| a belsőm, nyílik a méhem, sokkal szorosabb |
| leszek, hüvelyem minden nedve ömlik, |
| izmai rángatóznak, veszettül lökdösök, |
| csiklóm minden érintésedtől megvész, |
| sorban élvezek kemény döféseidtől, nem |
| tudom visszafojtani sikolyaimat, és |
| azt ordítom, hogy jaj, de jó, meg azt, |
| teljesen részegen, hogy szeretlek, |
| mi volt ez, valami új, vagy csak azon |
| múlt, hogy nyakadba emelted a lábam, |
| ezt eddig mért nem csináltuk, mért |
| csak most jutott eszedbe, mért hagytunk |
| ki ennyi örömöt? Kérdeztél tágranyílt |
| szemmel, s én nem válaszoltam, hisz nem |
| mondhattam el, hogy ezt az újat én is |
| csak tegnap, bolond éjszaka tanultam. |
|
Útvesztő
| Ki vagy, kérdezed. Ki vagyok, kérdem én |
| magamtól. Kutató szemed választ vár, |
| leküld lelkem mélyére, agyamnak rejtett |
| barlangjaiba, s magam is tudni akarom |
| már, milyen démonok, dühök, angyalok, |
| lobbanó lángok, apró, szelíd mécsek |
| világítanak ott, miket rejt a sötét. |
| Útvesztőben járok, tapogatom falait, |
| eltévedek kanyargós folyosóin, s tudom, |
| az útvesztő magam vagyok, s az is, aki |
| ott tévelyeg, s messze, közepében a |
| bikafejű szörny, az emberevő. Segíts, |
| vezess, hisz nemcsak az enyém ez a |
| labirintus, a tiéd is, szerelmünk |
| kényszerít mélyébe hatolni, akár az |
| őrülésig, ketté hasadásig, összeforrva |
| veled lelkünkben is, hisz testünk tudja, |
| hogy egyek vagyunk, melled, öled, méhed |
| tudja, s nekem is tudja minden vágyó, |
| eleven és meztelen részem, fájó, |
| boldog gyönyörben, ahogy egymás szívét |
| csókoljuk, tépjük vad nyugalomban, |
| békés háborúskodásban, nem tudva |
| szétválni, egyszerre közel és egyszerre |
| távol. Miből vagyunk mi? Vízből, marék |
| sárból kevert borzalmak, édességek, |
| rosszak, akik csak együtt jók? Kik |
| vagyunk? Tudom, egyetlen igaz választ |
| kaphatunk: te én vagy és én te vagyok. |
|
Vallomás
| Nézd a hasikám, mondtad kacarászva, |
| nézd, milyen rózsás, szépen domborul, |
| csókold, szeresd, még mielőtt undok |
| tested alá döföd és sárga, ragacsos |
| nedved belém fröccsen, és mint egy hulla, |
| mellemre zuhansz és majdnem eltöröd |
| gyenge bordám. Nézd, ugye szép, gyere, |
| csúszkálj gyöngéden bennem, most nagyon, |
| nagyon szeretnék végenincs gyönyört. |
| Inkább mellemet harapd, ne nyakam, |
| mert ott kilátszik a blúzom alól, és |
| ne siess, el ne kapkodd, szeretnék |
| többször elégni, akár tízszer is, |
| vagy százszor. Tudod, ugye, hogy nagyon |
| szeretlek ott lent, eszed is imádom, |
| mikor magadhoz ölelsz, forr a vérem, és |
| amikor szagod érzem, akkor is. Gyere, |
| ugye milyen finom vagyok bent, rögtön |
| sikoltok, döféseidtől még megőrülök, |
| bár örökre bennem lennél, édesem. |
| Figyelj csak, elárulok valamit, de |
| közben abba ne hagyd, tudd meg, két |
| hónapja nincsen vérzésem. Igen, |
| picinyke másunk, másod, vagy az enyém |
| hordom magamban áldottan. Találkozz vele |
| ott, szívem alatt, hiszen te lennél apja, |
| ha kihordanám. Jaj, most ölelj nagyon, |
| szúrj föl testedre, robbanj, robbanok. |
| De nem szülöm meg a gyerekedet. |
|
Vágy
| Gyere, súgtad reggel a telefonba, gyere, gyere, |
| ha nem jössz, rögtön meghalok… Pokolbeli szomj |
| búgott hangodban, megrázott, átjárt, üvöltő |
| ördög ébredt bennem is, marta, tépte belsőm, |
| hajtott s már rohantam feléd, őrült ámokfutó, |
| hozzád, gyönyörünkön kívül minden mást feledve. |
| Előszobádban vártál meztelen, vállad egyetlen |
| sállal takartan, s ott, az ajtóban öleltél vad |
| éhséggel, szedted le rólam a ruhát, én meg fogtam, |
| és ettem hatalmas melled, ujjammal téptem az |
| öled, markoltuk, haraptuk a zsákmányt, és mohó |
| állatként hörögve, sikoltva már dőltünk is le a |
| szőnyegre, rajtad és benned, aztán rajtam, benned, |
| és mintha semmi sem lett volna elég, bent, az ágyadon |
| folytattuk szájunkkal egymás combja közt, véred |
| kiserkent harapásomtól, utolsó cseppjeimet is |
| kiszívtad belőlem, hogy fürdőkádad jó, langyos, |
| illatos vizében már csak ujjainkkal szeretgessük |
| egymást. Hányszor csináltuk így, járt az eszemben, |
| évek óta hányszor, s hiába akartam szabadulni, |
| lehetetlen volt, váratlan hívásaid, a gyönyörök |
| veled, fékevesztett öled eltörölhetetlen, forró |
| emléke, búgó, hízelgő hangod, eszeveszett vágyad |
| mindig visszahúzott, mindig legmélyebb állati magamra |
| találtam benned, elhagyhatatlan lettél, örök |
| veszedelem és öröm, barbár istennő, maga a Vágy. |
| Eljöttem, ott hagytalak, fáradtan húztam végig a |
| napot s már ágyamban voltam, amikor szólt, csöngött |
| a telefon, s benne a hangod. Gyere, súgtad, |
| gyere meghalok nélküled, ég a testem, szívem |
| dobol, az ölem vulkán, gyere, gyere, gyere… |
|
Verés
| Belém martál. Skorpió lettél, vipera |
| egy pillanat alatt. Mérged végig égette |
| minden sejtemet, marta, tépte, elszakította |
| idegeimet. Már nem láttam, elfeketült a |
| világ, lángba borult, égett. Megmarkoltalak, |
| úgy dobtalak az ágyra, mint egy kócbabát. |
| Féltél, ne bánts, kiáltottad, de megveszett |
| kezemmel lenyomtalak, másikkal lerántottam |
| rólad a szoknyád, letéptem bugyid háromszögét |
| és ütöttelek, teljes erővel, kíméletlenül. |
| Jajgattál, zokogtál, szép dombos fenekeden |
| egyik ütésem csattant a másik után, piros, |
| fájdalmas tenyérnyomokat hagyott, de tovább |
| ütöttelek s hogy lelkedben is bántsalak, |
| beledöftem égő combjaid közé, imádott |
| nyílásodba ujjamat. Fájjon! És megdermedtem, |
| mert csupa csatak voltál odabent, úgy, |
| mint amikor őrülten szeretni akartál s |
| nem bírtál magaddal. Egy pillanat alatt |
| hatalmas vággyá lobbantak düheim és |
| magam felé rántottam ütlegelt farodat |
| és már benned is voltam tövig, őrülten |
| döftelek, te pedig még sírós, maszatos arccal, |
| patakzó könnyekkel, vad ütemben lökted vissza |
| minden lökésemet, jajgattál, sikolyokkal |
| kísérted nászunkat, de már nem a fájdalom, |
| hanem a végtelen gyönyör hangos jajával. |
|
Véletlen
| Becsöngettem. Nyílott az ajtó, barna, |
| kontyos nő nyitotta ki, sárga köntösét |
| összehúzta meztelen mellén, mezítlábasan |
| állt ott a hideg padlón. Mondtam, kit keresek. |
| Fölnevetett. Maga, kérdezte, maga ugye az |
| albérlőm szeretője? Éppen nincs itthon, |
| később jön, de itt megvárhatja, tessék, |
| jöjjön és a konyhába vezetett. Láttam, |
| ringatja farát, láttam izmos lábszárát, |
| nyaka szépségét. Hellyel kínált az asztal |
| mellett, kávét hozott és ahogy a csészét |
| elém tette, köntöse széjjel nyílott, jól |
| látszott alatta nagy, duzzadó melle, teste |
| szinte hasáig. Nevetett, nevetett, beszélt, |
| végül kimondta, mindent tud rólunk, mindent. |
| Hallgattam, mondta, öleléseiket, szerelmes |
| szavukat s fetrengtem az ágyon éhesen, a |
| testem, ölem, mellem, mindenem remegett, úgy |
| irigyeltem az albérlőmet. Mondta, ismételte |
| izgatottan és egyszercsak felült, szemben |
| velem az asztal szélére, szétnyitotta |
| combját, odahúzta kezem, átölelte nyakam |
| és csókolni kezdett éhes szájjal, nyálát |
| belém csorgatva. Hogy tudtam volna ellenállni |
| néki, ölelésének, vágyának, meleg, asztalra |
| hanyatló, szétnyílt testének? Ott lett enyém, |
| ott pótolta a később érkező, irigyelt nőt, |
| ott lett győztes versenytársa, hörögve minden |
| lökésemtől, míg csörömpölve földre hullottak |
| kávéval teli csészék, tányérok, kanalak. |
|
|