Kuczka Péter titkolt szerelmei
„Van jó, van közepes, van rossz is benne elég sok |
Ávituszom. De mutass könyvet, amely nem ilyen.” |
Kuczka Péter titkolt életei
Aki ismerte harsány hangját, karjának szélesen ívelő, gyors mozdulatait, az egész személyiség túlfűtöttségét, tettrekészségét, mindig-ki-kell-találni-valami-újat célzó elszántságát, nagyon meglepődhetett 1994-ben, amikor negyvenéves kényszerű hallgatás után (a sci-fi ügyében végzett hatalmas munkáját nem számítva) költőként is ismét a nyilvánosság elé lépett Út a folyóhoz című válogatott verseskötetével. Negyven év titokban készült verseiből válogatta, szakszerű baráti segítséggel, azokat a költeményeket, amelyek éppen nem harsány hangjukkal, tettre és harcra készségükkel ragadták meg az olvasót, hanem egy mélységesen rezignált, töprengő, vívódó, önmagával belső vitát folytató, az ellenségesnek ismert külvilágtól elforduló, gyakran miatta keserű panaszra fakadó személyiség pianóra tompított előadásmódjával. A magabiztos Kuczka mögött belül húzódott az igazságát sokszor megtámadva érző költő küzdelme az önmagában kikovácsolt értékrendnek az értékválságba sodródott társadalommal szembeni megmentéséért.
1998-ban az igazát egyre nagyobb veszélyben érző költő ismét új hangot talált: prófétai indulattal támadt a népnyomort hozó vadkapializmus ellen Haláltánc című kötetében, majd 1999-ben a mindenkori elnyomottakért, megkínzottakért hallatott egyszerre fohászt és menydörgött átkokat az emberpusztító erők ellen a Seregek Ura-versciklusban.
Úgy éreztük: Kuczka megint magára talált tettre és harcra készségében, újult erővel küzd a következetesen vállalt és vallott hitért.
Azután jött a súlyos betegség, mely végül is elragadta közülünk, de addig még évekig gyötörte fájdalmakkal, kétségekkel. Nem volt tisztában saját értékével, nem tudta, menyire súlyos az, amit életében letett az asztalra. A magabiztosnak látszó Kuczka önérzet és önbecsülés között vergődött. De nem írta meg ezt sem, ahogyan nem írta meg a halállal való küzdelmét sem. Kifelé nyíltan és szenvedélyesen élt, befelé szenvedett.
Ennek a belső mardosásnak meglepő, váratlan termésével halála előtt egy évvel állt elő: két ciklusnyi szerelmes versének szenvedélyei, fájdalmas vívódásai képviselték a halálra ítélt test utolsó lázadását az életért, ami Kuczka számára legalább annyira jelentette a szerelmet, a testiséget, mint a közéletiséget. A „Szabadság, szerelem” kettőssége éppen legnagyobb költőink életművén vonul végig fő vonalként, Balassién, Petőfién, Adyén, József Attiláén, – jelenkori költészetünkben talán Petrinél fonódik össze teljesen ez a létet meghatározó két alapfeltétel.
Kuczka versei azonban nem elsősorban szerelmesversek. Legfontosabb szintjük a testiség, a forró erotika, ami ilyen leplezetlenül magyar költő tollán talán még soha nem szólalt meg. A test legapróbb zugába is behatolni vágyó másik test minden rezdülése, a kezdeti gyöngéd simogatástól a vad leteperésig a mozdulatok, a testhelyzetek teljes skálája ott tobzódik ezekben a formailag is egyedülálló versekben: szabadversek ezek, de sajátos kuczkai hangvételben; az egy vers – egy lélegzet elvén alapulva az egyes érzelmi kitörések egyetlen mondatban sodródnak a versvég felé, sodrásuk lendületét helyenként lüktetéssé modulálják a gyors felsorolások, kapkodó szinonimahalmozások, a nominális, azaz igétlen szerkesztés – a vad érzékiség olykor már-már aberrációba hajló megnyilvánulásainak megjelenítéseként.
Az ekkor már 75. éve felé járó Kuczka – tőle szokatlan – szemérmességgel adta át nekem a két kötetnyi verset: nem akarta saját nevén megjelentetni. Talán nem akarta közéleti költőként intim szférájának ilyen mélységekig hatoló feltárását? Talán nem döntötte el, hogy valóban megélt, utolsó, öregkori fellobbanásai ezek, vagy csak a halállal már viaskodó öregember vágyálmai a feléledő test tombolásáról?
Joó Viktor néven kívánta megjelentetni a verseket, egy nem létező negyvenes férfinak átadva a legszemélyesebbet, a legintimebbet. A szenzáció – mert ezek a versek szenzációszámba mennek – beharangozásaként fiktív interjút is készítettem Joó Viktorral, az interjú szövege és néhány vers meg is jelent, kiadóra azonban mindeddig nem talált a két ciklust egybefoglaló kötet.
Joó Viktor szerelmei-t két papírhalomban adta át a költő, az egyiket a külső rendező elv, az ábécé állította sorba (ezt a címet viseli az egyik ciklus), a másikat a teljes kuszaságból egy kronológiai rend alapján alakítottam ki, így egy szerelem regényes története bontakozik ki az olvasás során, a kezdeti, leheletfinom bimbózástól a vad érzékiségen keresztül a kapcsolat vadságához, véres csatározásaihoz méltó durva szakításig. A versek címzettjei ismeretlenek: az ÁBÉCÉBEN darabjait szemlátomást több múzsa ihlette, a ZSÁKMÁNY-ciklus – egyetlen hatalmas szerelem története lévén – egyetlen anonim múzsát invokál, amiként névtelenségben kívánt maradni maga a költő is. A kapcsolat pikantériáját fokozza – és így a fiktív szálon haladva –, az anonimitást még inkább indokolja, hogy Joó Viktor „menő” mérnök, a leányzó zsenge – ámde korántsem ártatlan, húszéves egyetemista.
A halál fenyegető közelségét érezve a költő megrendült rejtekező szándékában, és mintegy az életmű teljességének megteremtéséért vállalni akarta a két erotikus ciklust is. Tiszteletben tartva akaratát, most az ő nevén jelenik meg, a kötet címében viszont jelezni kívántuk a korábbi szándékot az anonimitásra, a címzettek ismeretlenségben tartására. És jelezni kívántuk főként azt, hogy Kuczka Péter titkolt szerelmei egy rejtőzködni kívánó Kuczka Péter személyiségét is új megvilágításba helyezik: teljesebbé, gazdagabbá, színesebbé változtatják, és bevonultatják a Parnasszusra azon nagyságok közé, akik a „Szabadság, szerelem” elválaszthatatlan kettős vonzásában éltek.
Szepes Erika
Ajándék
| Meghívtad magadhoz ajándékba szép, |
| óriásmellű, szőke barátnődet, akit |
| annyiszor kértem már fellobbanó vággyal, |
| hogy csak egyszer, egyetlen egyszer |
| feküdjön velünk. Végre megadtad magad, |
| tudom szorongással, tudom kíváncsian is, |
| s most itt van, néz ránk, sejtelmes |
| mosoly játszik dús ajkán és talán |
| lent is, a combja között, de hidegnek |
| álcázza magát. Mi vetkőzni kezdünk, erre |
| sem mozdul, leül ágyunk mellé, figyeli |
| játékainkat, egymás meztelen testét elborító |
| csókjainkat, ügyes, tapasztalt kezeink |
| táncát egymás ölében, néz és amikor |
| felsikoltasz a gyönyörtől és benned |
| én is meghalok, megszólal, szépek vagytok |
| mondja s dobálja le magáról ruháit. |
| Óh, milyen gyönyörű duzzadó melle, válla |
| gömbölyűsége, domború ölében a szőke prém, |
| nézem, igen, erre vágytam, és nézitek ti is |
| egymást örömmel és szó nélkül ölelkezni |
| kezdtek, simogatjátok, csókoljátok a |
| másik ölét, sikoltoztok és engem csak |
| utána engedtek magatokba, én meg egyiken |
| kezdem és a másik ölben fejezem be, aztán |
| fordítva, két remek testet ölelhetek így, |
| ölelek is, ti meg egyszerre vagytok velem, |
| az egyik csókol, a másik befogad, és |
| egymást is újra és újra szeretitek. |
| Múlik az éjszaka, futnak az órák, mi meg |
| szeretkezünk boldogan és elégedetten, |
| és én magamban megköszönöm neked, Drága, |
| hogy nekem adtad óriásmellű, szép, szőke |
| barátnődet s ezzel, tudod, vagy nem, most |
| lelkedet adtad nekem, lobbanó pillanatnyi |
| vágyamat kioltva, s megtartva örökös, |
| mindig megújuló vágyamat utánad. |
|
Ábrándozás
| Fehér blúzok, fekete szoknyák, sok virág, |
| ballagás, csicsergő lánycsapat, büszkeség |
| és öröm az arcokon, feketék, barnák közt |
| egy aranyszőke fej, három pirosra festett |
| száj, aláhúzott szempár, melltartóval |
| emelt, szorított keblek és ringatózó lágyak, |
| duzzadt édesek és kicsi, kemény almák, |
| bimbójuk málna, ribizliszem, eper, karcsú |
| derekak, szépen formált csípők, gömbölyű |
| fenekek, selyembe bújtatott, ívelten |
| izmos lábikrák, finom bokák, ölelni vágyó |
| karok, gyönyörű, csókolni való fehér és |
| barnára sült kezek, hívogatóan pisze és |
| görög orrok, vallomásokra, suttogásra |
| szomjazó fülek, és ott, combjaitok között, |
| a már megnyitott, vagy még zárt titok, a |
| már mindent tudó, s a semmit sem értő, a |
| simogató ujjakkal ismerős, de igazi csókra, |
| férfiak testére vágyó drága öl. Táncos |
| lidércfények együttese vagytok, szépeim, |
| hajósokat szigetre csábító szirének, nehéz, |
| gyilkos rejtvényre választ kérdő, váró |
| szfinkszek. Mit tudnék velük tenni?! Bolond |
| vágyam sorra vetkőzteti őket, csókolja |
| szájuk, meztelen hasuk, mellük, combjuk, |
| mindet magáévá teszi és meghal forró ölükben. |
|
Buzgóság
| Fúj! Ezt fogjam meg, kérdezted, ezt a nedves, |
| puffadó, zömök kolbászt, ezt a vörösfejű törpét, |
| rövidke botot, hogy dagadjon, nőjjön, duzzadjon, |
| domborodjon? Megmarkoljam ápolt, illatos, fehér |
| kezemmel? Jobb volna talán felhúzni kesztyűm, |
| vagy zsebkendőmbe göngyölni az egészet. És |
| még, hogy kinyissam néki perzselő, szép számat, |
| és nyalogassam rózsás nyelvem sebes csapásaival? |
| Szorongassam, simogassam, hogy kőkemény legyen, |
| és, tudom, ezt akarod, lökdösve kifúrja gyenge |
| combom között drága, féltett kincsem, és döfjön, |
| semmit sem törődve ájulásba hulló, kitárulkozó |
| ölemmel, mert neked csak az kell, hogy megnyíljak, |
| kitáruljak, befogadjalak és mint egy megveszett, |
| sikoltozzak karóba húzottan, által döfve ölelésed |
| minden percében. Kacagtunk mámorosan |
| és már szádba vettél, csókoltál, nyalogattál, |
| fürge nyelved sebes csapásaival ébresztetted a |
| nedves, vörösfejű törpét, a testem kőkeményre, |
| hogy kifúrjalak, felnyársaljalak, tövig legyek |
| perzselő kincsedben, izmos és serény combjaid között, |
| és döftelek már, nyargaltam rajtad, mohó, sikamlós |
| öledben, és sikoltoztál minden mozdulattól, |
| és velem együtt repült magasba parázna lelked. |
|
Bűbájos
| Tested csábító ékessége, melled |
| két gyönyörű dombja feszül trikód |
| alatt, megigéz, hívja szemem, szám, |
| kezem, simogatásra, markolásra, már |
| nem is vagyok más, csak reménykedő |
| vágy, hogy számba szívjam érett, málnát |
| formáló bimbóidat, még harapnálak is, |
| nem bánnám, örüljön, fájjon, fusson |
| rajta keresztül üzenetem, legyen |
| villámló fény, megrázó sugár okos |
| agyadban, csak őt érezd, tűnjön el |
| belőled minden, emlékek, gondok |
| vesszenek sötétbe, csak a szerelem |
| napjának izzó fénye maradjon, lángja, |
| tüze égjen s küldje tovább üzenetem |
| gerinced távíróján öledig, méhed |
| nedves melegéig, szorító izmokig, |
| mozgósítsa mirigyek dolgos sejtjeit, |
| tegye szemérmetlenné megnyíló, drága |
| szemérmed, csókoljon, harapjon éhes, |
| mohó szája, velem csillapítsa éhét. |
|
Csábítás
| Te lennél az? Te keresgélsz a lábam |
| között, hozzám szorulva, mintha egymást |
| ölelnénk a tömött buszban, emberi |
| testek morgó sűrűjében? Te kotorászol |
| meleg kezeddel ölemben, te markolod meg |
| hirtelen izgalomtól felmeredő testem? |
| Hiszen kislány vagy még, hátadon tömött |
| iskolatáska, lobonc a hajad, igaz, hogy |
| hozzám tapasztott melled már érett, |
| felnőtt nőt jelez. Simogatsz, közben |
| elfordított arcod azt hazudja, hogy nem |
| én vagyok, nem én, másnak pajzán keze |
| játszik idegen ölben, férfi ölében, míg |
| lent, a drágám, némán sikolt. Hagytam, |
| tanulj, csak mikor gombolni kezdtél, |
| nyúltam kezedhez, közben egy pillanatra |
| megfogtam kemény melled s láttam, nyílik |
| ajkad mohón, nedvesen. Eltoltalak lentről, |
| magamtól, lenyeltem ostoba, hirtelen |
| feltámadó vágyamat, búcsúzóul még |
| megszorítottam kezed, aztán leszálltam, |
| hogy órákig, napokig keresselek és |
| eszeveszetten vágyakozzam utánad. |
|
Csodatétel
| Tiktakolj, óra, fuss, fényes ingáddal |
| szeld a perceket, forogjatok sebesen |
| mutatók, menj gyorsabban idő, gördülj |
| utadon, Föld, sötét éjszakából fényes |
| hajnalba, délbe, estébe s megint éjszakába, |
| hajtalak benneteket szívemmel, vágyammal, |
| gyerünk, gyerünk, csapnék lovaitok közé, |
| mert őt várom, szerelmem, drágakövemet, |
| ragyogó szemét, görög orrát, hangját, |
| ruhákból kibomló testét, melle bimbóit, |
| gömbölyű, erős karját, barna bőrének |
| erdei illatát, simogatásom, csókom fogadó |
| hasát, ölelő combjait, meleg, nedves |
| ölét, szétnyíló ajkait. Rohanj, idő, |
| rohanj, engedj kérésemnek most, és akkor |
| állj meg, fagyj meg, mikor itt lesz velem. |
|
Dac
| Értsd meg, nélkülem nem vagy nő, csak |
| fogalom, elvont nőnemű lény, fele |
| valaminek, én teszlek egésszé ágyban, |
| erdőben, tó vizében, keréknyomos úton, |
| kastélyban, dinnyecsősz putrijában, |
| ledöntve, falhoz szorítva, elölről, |
| hátulról, öledben, szádban, feneked |
| nyílásában, melled között, akarhatom |
| enyémnek egész lényedet, nyálad, véred, |
| öled nedveit, beléd nyomhatom testem, |
| nyelvem, ujjam, akár egész kezem, ha |
| vércsatakos vagy, akkor is, mindig |
| én teszlek nővé, asszonnyá térben és |
| időben, agyadban, lelkedben, fehér |
| csontjaidban, piros húsodban, tőlem |
| lepi veríték rózsás bőrödet, nedveid |
| tőlem élnek, tőlem sikoltasz, hörögsz, |
| mosolyogsz gyönyörtől, veréstől, én |
| vések arcodra ráncokat, én simítom |
| homlokod simára, adom tudásod, lelked |
| örömeit, fájdalmait, egésszé teszlek |
| magányos félből, így vagyok halálodig |
| legnagyobb kincsed. És ha női társaid, |
| kurtizánok, lotyók pénzt kérnek egy |
| óra gyönyörért, ha ékszert, gyöngyöt, |
| aranyat, rubint kaptok, fogadtok |
| az ölelésért, akkor az én húsom, erős |
| és teremtő testem mennyit ér? Szedd |
| hát fiókod mélyéből elő, ide a pénzed. |
|
Dadogás
| Eljöttél, drága Lápiszlazuli, arcod |
| keretbe fogta röppenő hajad imádott |
| tarkódra hulló függönye, hívta kezemet, |
| számat simogatásra szépséged, barna, |
| görög bőröd, nedvesen csillanó ajkad a |
| mosolyodtól sugárzó szobádban. Néztem, |
| bámultam, láttam, hogy szemed befogad |
| s magamba fogadtam én is teljes, imádott |
| testedet, megteltem veled, ahogy mindig |
| az első közös mosolytól, olvadástól, |
| mióta szeretlek. Ittam hangodat, úgy |
| éreztem, kitharát pengetsz lágy mollban, |
| könnyű léptekkel tánc nélkül táncolsz. |
| Aztán szavak, szavak, egyre melegebb és |
| bánatomat, félelmeimet elűző csókod, |
| nyálad édessége, feszes ruhádból kibújó |
| melled, számtalan csókom, végül az ágy, |
| merevedő, kemény mellbimbóid, kezem futása |
| alélt testeden. Eltűnt már minden, eltűnt |
| a szoba, a ház, a város, semmivé lettek |
| hegyek, tengerek, lelkem világgá tágult, |
| ágyunk lett a Föld, szerelmemtől fényes |
| ezer csillagával jó takarónk az Ég. |
|
Emlékezés
| Csókodban teljes tested ezer ízét |
| kaptam, nyáladban minden atomjának |
| remegő vágyát, élő reszketést, |
| gömbölyű, szép melled, vállad, karod, |
| kezed, tíz ujjad melegét, s azt is, ami |
| a bőröd alatt moccant, lüktetett, áradt, |
| véred szív hajtotta áramát, mirigyek |
| sűrű, ízes cseppjeit, velőd nedvének |
| mozgató erejét. Éreztem, ittam a teljes |
| asszonyt, úgy adtad magad, kutató nyelved |
| nyelvem simogatta, parázna száj voltál, |
| két duzzadó ajak, ruganyos, forró és sima, |
| s az lettem én is, így lettünk eggyé |
| lüktető ölelésben, kaptunk és adtunk, |
| részem lettél és én beléd lövelltem magam, |
| hogy időtlen egymásban, sejtjeinkben és |
| idegeinkben, akarjuk, vagy nem akarjuk |
| ott legyünk, még akkor is, ha elfelednénk |
| a sodró percet, amelyben kiáltva találtunk |
| immáron közös lényünkre. Értsd meg, akkor is, |
| ha elhamvadunk tűzben, vagy nedves földben, |
| akkor is egyek maradunk, egymásban leszünk, |
| mert porainkban, ha nem több, csak egy atom |
| marad a másikból, az őrizni fogja |
| csókunknak, ölünknek, egyesülésünknek, |
| nyáladnak, nyálamnak emlékét örökre. |
|
Engesztelés
| Már lefeküdtem. Vártalak. Végre jöttél, |
| megálltál az ágy mellett meztelen |
| s táncolni kezdtél, mint keleti hárem |
| tanult táncosa. Ringott szép melled, |
| lengett nyújtott karod, csípőd mozgása |
| szeretkezéseink ütemét idézte, én meg |
| csak néztem áthevült, sima arcod, félig |
| lehunyt szemed, nedvesen csillanó |
| ajkad, néztem táncodat, a nekem szóló |
| hívó, bűvös testet, megtapsoltalak és |
| magam mellé húztalak az ágyra. Te sértve |
| hátat fordítottál, eltoltad a kezem, |
| aztán hirtelen, dühödten ledobtad magadról |
| a takarót. Itt vagyok, kiáltottad, észre |
| sem vetted, mert nem figyelsz rám, mit tettem |
| érted és öledre mutattál. Meztelenre |
| borotváltam magam, látod, mert sokszor, |
| fojtott vággyal beszéltél kisleányok |
| szőrtelen, szűzi testéről, finom ölük |
| nyílásáról, csókkal, simogatásokkal |
| felkelthető veszett vágyukról, a te |
| veszett vágyadról. Hát itt van, tessék, |
| ajándéknak szántam. Értettelek, öledbe |
| borultam, nyaltalak őrült vággyal. Lassan |
| izzani kezdtél, múlott haragod, még, még, |
| kiáltottad s én beléd hatoltam olyan |
| érzéssel, hogy két gyönyörű testet ölelek, |
| egy eszement nőt s egy eszes szüzet. |
|
Erkölcsök
| Nem, ezt így nem, mondtad, ezt nem akarod, |
| arcod elsápadt a tiltakozástól, elhúzódtál, |
| így erkölcstelen, mert a szerelemben mindig |
| látni kell egymás megolvadó arcát, párásodó |
| szemét, kinyíló ajkát, szép látványát a |
| másik örömének, látni, akár tükörbe néznénk, |
| egymásban egymást, de mit láthatunk, ha |
| hátulról bújunk össze, én a párnát, te lélek |
| nélkül a húst, ez így állatias és nem |
| emberi. Engedtem tiltakozásodnak, aztán |
| egyszer elfáradtan szunnyadtál éppen, |
| háttal nekem. Csókolni kezdtem felém |
| fordított nyakad, a vállad, a hátad, a |
| gerincedet, míg eljutottam csípődig és |
| ott, hátulról kezdtem simogatni öled. |
| Hallottam, sóhajtottál, halkan, fojtottan |
| felnyögtél, akkor felbátorodva ujjammal |
| beléd nyúltam, megkerestem legmelegebb |
| pontját szép ölednek. Éreztem, ébredsz, |
| mocorogtál vágyón, s tudtam, adod magad |
| már így is. Beléd hatoltam hát, édesem, |
| gyönyörűm, eltelve örömmel és diadallal. |
| Így léptünk gyönyöreink új magasára, |
| aztán még újra és újra, feledve ízlést, |
| erkölcsöt, megunt szabályt, állatiasan, |
| testünk, lelkünk, ölünk szabad örömére. |
|
Esztelenség
| Megölsz, kiáltottad, megölsz, ha folytatod. |
| Hörgésbe fulladt a hangod, le akartál szállni |
| merev énemről, a lovagló ülésből, de nem |
| engedtelek, magamhoz szorítottam mellemre bukó |
| verítékes tested, döftelek vad ütemben, még |
| erősebben, kéjtől visszatartva magam, agyam |
| parancsával tiltva lelkem vágyott gyönyörét, |
| mert téged akartalak vinni ájulásig, eszed |
| vesztéséig, kifáradó öled haláláig, tested |
| reszkető, vonagló, vágy nélküli hússá, süket, |
| vak tömeggé alakításáig, azt akartam, folyjon |
| el minden nedved, merevüljenek meg hüvelyed |
| rángó izmai, számoltam minden hörrenésedet, |
| egyre nehezebben elért, kéjedet már kínnal |
| vegyítő gyönyöreidet, és hiába könyörögtél, |
| kértél fulladozva, nem engedtem vágyamból, |
| mert azt mondtad egyszer, hogy nem volt elég, |
| nem jutottál a csúcsra, hogy ujjaiddal |
| kellett kielégíteni magad. Éreztem, csupa |
| tocsogás az ölem, belőled folyó nedvesség, |
| és mikor arcodba nézve láttam levegőért |
| kapkodó szádat, fehérjére forduló szemed, |
| hallottam torkod rekedt hörrenését, akkor |
| engedtem, befejeztem, fáradt testedbe, halott |
| öledbe lövelltem egyetlen lökéssel magam. |
|
Érettség
| Ilyenné lettem, ti gyúrtatok testem |
| agyagából, ti formáltatok tetszéstek |
| szerint, kentetek rám színes zománcot, |
| kiégettetek kemencéitek lángoló, tüzes |
| mélyében. Kezdte a Nagymellű, ágyának |
| melegébe húzott, magába szívta kamasz |
| testemet és adott fájdalomig emelkedő |
| gyönyört. S folytattátok, ti, kezdők és |
| ártatlanok, és mindennek tudói, ezer |
| ismeret boszorkányai, könnyen engedők és |
| könyörgést, esküt, örök szerelmet kérők. |
| Tanítottatok, megmutattátok nekem |
| magam és magatokat, minden részetekben, |
| vezettétek ölelésre karom, kutatásra |
| ujjaim, kezem, ízleléstekre számat, |
| nyelvemet. Kitártátok forró öletek, |
| befogadtatok, vagy semmibe véve vágyam |
| űztetek egymáshoz. Táncoló csípővel, |
| simogató kézzel, szorongató combbal, |
| kinyíló lágyékkal, dús, édes nedvekkel, |
| hörgésbe fúló sikollyal, testemnek |
| megnyíló szátokkal, termő méhetekkel, |
| szerelmes szavakkal adtátok tudtomra |
| tanultságomat. Így tettetek királlyá |
| rabszolgából. Köszönöm, mélyen meghajlok |
| előttetek, még a fájdalmakért, bánatokért |
| is fogadjátok hálám. Gályarabból lettem |
| uralkodóvá, engedelmességet kérek és |
| akarok. Testben, lélekben uratok vagyok. |
|
Feketeség
| Már a temetőben, jóságos, öreg férjed |
| temetésén tudtam, megláttam szemedben, hogy |
| vársz, menjek el hozzád, lefekszel velem, |
| enyém leszel, most nincsen akadálya. Ölelj, |
| csókolj hát, itt vagyok, erre vártunk évekig, |
| kellettél volna mindig, első találkozásunk |
| óta, add a melled, hagyd szorítanom egyszerre |
| kemény és lágy húsodat, szép vagy, tömött |
| combjaid között domború, élő öled, száz csókom |
| csókolom rá, felkutatlak nyelvemmel egészen |
| izzó mélyedig, kutass fel te is, vegyél |
| duzzadó, piros ajkad közé, ott akarom az |
| első örömöt megkapni tőled, te is ott kapod |
| tőlem az elsőt. Hagyd magadon fekete, selyem |
| ingedet, majd letépem, ha kell, de így |
| még fehérebbé varázsolja karodat, válladat, |
| gyere, feküdj alám, nyílj szét egészen, |
| kiéhezett öled kapja meg, amire évekig |
| hiába vágyott, kapjon férfitestet, hiszen |
| csak ujjaiddal oltottad az éhét, oltsuk |
| most együtt az ablakon besütő holdfényben, |
| téplek, karmolj, harapj, inni akarok a |
| véredből, kék jeleket akarok hagyni rajtad, |
| fájó gyönyörökre emlékeztető betűket, |
| fogaim jeleit sima, szép bőrödön, közel |
| a figyelmeztető halálhoz, a megnyílt |
| sír mélyéhez, éljünk, szeressünk, ne legyen |
| más, csak összeolvadó testünk gyönyöre, |
| közös buja táncunk, győzelmünk a halálon. |
|
Felidézés
| Emlékszel? Anyádat szerettem akkor, nagyszájú, |
| erőszakos, követelő anyádat. Melle már lógott, |
| de szívének kapuja szűk volt, forró és |
| szoros, s csodásan táncolt alattam, rajtam. |
| Este átmentem szobádba, homlokodra csókkal |
| kívánni jó éjt, te meg átölelted nyakamat és |
| tizenkétéves, nedves, kinyílott ajkadra |
| húztad a számat. Nehezen tudtam elszakadni |
| tőled, már merev testtel vetettem magam |
| anyádra. Nem tudod, milyen ajándékot küldtél |
| néki, micsoda éjszakát, zuhant, egyre zuhant |
| egészen ájulásig a gyönyörtől. Most, évek |
| múlva is borzongató. Anyádat szerettem |
| akkor, most téged szeretlek, kamaszos és |
| mégis érett szépségedet, melled ízes almáit, |
| izmos combodat, két kézzel átölelhető |
| derekadat, lapos hasadat, fenekedig hulló |
| hajadat, szemérmetlen vetkőzésedet s ahogy |
| nadrágocskád átnedvesedik barna öledben, |
| s ahogy kutatva futkos rajtam két kezed, és |
| ahogy megmarkolsz, és ahogyan csókolsz, és |
| ahogy málnapiros mellbimbóid előre ugranak. |
| Várj, ne siessünk, tapintani, csókolni kívánlak |
| mindenütt, simogatlak, beszélj, mondd el |
| mit érzel, öröm, ha elakad szavad, mert |
| tudom, készül benned a gyönyör, ujjaim, szám |
| érzik öled forróságát, nedveid ömlését, |
| mindened készen vár, tedd vállamra a |
| lábad, tudom, látom, elalélsz, s most |
| látom, hogy szemed, szád mennyire anyádé, úgy |
| fogadod döféseimet, ahogyan ő, feneked táncol, |
| készülj, beléd robbanok, ahogyan belé talán |
| soha, fröccsenő nedvességgé váltam, sikolts, |
| édesem, sikolts, emlékezz arra az első |
| csókra, csókodra, éji ajándékodra anyádnak. |
|
Felszólítás
| Szép vagyok? Szeretsz? Kérdezted és láttam |
| szomjazod, vágyod a dicséretet melleddel |
| kezemben, lázunk csillapodtán, ágyadon |
| lustán heverészve mélyen, igazán jó, édes |
| ölelkezés után. Válaszolnom illett, kellett |
| is. Hogyan dícsérjelek, kérdeztem magamtól, |
| hazudjak, ne hazudjak, halmozzalak el üres |
| szavakkal, vagy legyek őszinte s mondjam, hogy |
| melled puha már, combod is, hasad meg nagyobb, |
| érződik rajta az idő, de hiszen láttam, tudtam |
| ezt mielőtt ágyadba bújtam és élveztelek |
| egész testedben, egész valómmal, mert olyan |
| szenvedéllyel adtad magadat, gyújtottál lángra, |
| és olyan örömmel fogadtad sikoltva minden |
| mozdulatom, úgy tettél a szerelem büszke |
| hercegévé, gyönyöröd bajnokává, tested igazi |
| urává, úgy halmoztál el szeretlek, szeretlek |
| kiáltásaiddal, úgy suttogtad, hogy eddig |
| senkivel nem volt ilyen jó, hogy mást nem |
| mondhattam, csak azt, hogy a legszebb vagy nekem. |
|
Gondoskodás
| Jó szerető vagy, súgtad csendesen, boldog |
| szeretkezésünk után a szoba homályában, |
| míg a cigarettámat szívtam ernyedten, |
| jólesően kiürült aggyal, te meg ismételted, |
| jó szerető vagy, aztán könnyű csókot adtál |
| arcomra, számra. Felkeltél mellőlem, azt |
| hittem búcsúztatsz, de belebújtál selyem |
| köpenyedbe, intettél, s azt mondtad: gyere. |
| Mentem utánad a sötét folyosón, nem tudtam, |
| mit akarsz, s akkor kinyitottál egy ajtót. |
| Nézd, egy ágyra és benne fekete hajú, |
| mélyen álmodó alakra mutattál. Nézd, még |
| szűz, tizenhét éves, a lányom, azt szeretném, |
| ha te lennél néki az első, százszor inkább |
| te, mint valami ostoba, tudatlan kamasz. |
| Feküdj mellé, légy hozzá kedves, légy finom, |
| vagy erős, erőszakos ha kell, biztosan megérzed, |
| mit kíván, feküdj hát, mondtad és becsuktad |
| ránk az ajtót. Kedves voltam a lányodhoz, |
| soha, senkivel ennyire kedves. Félig |
| még aludt, álmában megölelt, megöleltem, így |
| lett enyém, így kaptam meg szűzi csókjait, |
| ölének vérét, első sikolyát, utána már ébren |
| forró ölelését, suttogását, feltámadó, érett |
| igazi vágyát, ujjongó ismerkedését testemmel, |
| tagjaimmal, s mikor megmondtam neki, hogy az |
| anyja küldött, hálásan mondta ki a nevedet. |
| Aztán búcsúztam tőle. Visszamentem hozzád. |
| Ültél a sötétben ágyad szélén összekuporodva, |
| tenyeredbe hajtott arccal, lassan felnéztél |
| könnyektől maszatosan, s azt mondtad, takarodj, |
| nem akarlak látni, menj innen, zokogtad, |
| tolvaj, megraboltál. Én meg értetlenül |
| álltam, végül felöltöztem és ott hagytalak. |
| Csak évek múlva láttalak benneteket egyszer, |
| karonfogva, nevetve sétáltatok a napos utcán. |
|
Hallgatás
| Némán görgeti felhőit fölöttünk az ég, |
| körülöttünk szótlan kövek, hallgat a |
| folyó, csak hömpölyög, nézzük örökös, |
| egyforma vizét, ülünk egymás mellett, |
| szótlanul, nem ér össze simogatni |
| kezünk, bánatos sóhajjá lettél, bennem |
| közös múltunk forr, vetít, emlékezik. |
| Én vittelek bűnbe, vagy te vittél? Az |
| első kézfogás, megremegő kezed, lehunyt |
| szemed, tétova, gyáva, kereső csókom a |
| ligeti padon, gyorsan felizzó szád, |
| kívánlak sóhajod, válaszomra lángoló |
| tied-vagyok szavad, közös futásunk ölelés |
| után új ölelésért, hántolt fűzfavessző |
| tested gyönyöre, nekem adott melled, |
| combod, hátad, hasad, az összeolvadás |
| édes, tántorgó részegsége, a vallomás, |
| hogy férjed a barátom, s a válasz, hogy |
| tudom, a füzetedbe rajzolt, orgazmusod |
| jelző jelek, féltékeny pofonod, sírásod, |
| hogy levágnám érted a kisujjamat, ajkad |
| rúzsos lenyomata egy levélben, édes |
| nyálad, sikoltozó öled. Ki vitte a |
| másikat bűnbe? Szép szerelmünk után |
| ki vált idegenné? Ülünk a parton némán, |
| szótlan köveken, közönyös ég alatt, |
| nem remeg a kezed, nem ér össze vállunk, |
| viszi örök vizét előttünk a folyó. |
|
Harag
| Arcodba vágtam durván, nyers szavakkal, |
| hogy kellesz, akarlak, erőszakkal is a |
| magamévá teszlek. Elmondtam, mit fogok |
| csinálni veled, leírtam minden részletét, |
| hogyan foglak csókolni az ágyban, kapuk |
| alatt, bokrok között a sáros földön, és |
| meddig és hányszor. Nem ölelést mondtam, |
| nem is szeretkezést, utcasarki szavak |
| tódultak belőlem egyesülésünkről, öled |
| kapujáról, a magam testéről, s hogy döföm |
| beléd. Sorra vettem a változatokat, vad |
| gyönyörrel szép tested minden porcikáját, |
| minden nyílását meggyaláztam, téptelek, |
| haraptalak, szavaimmal öledbe nyúltam, |
| tajtékzó dühvel, talán csak azért, mert |
| mindig kihívásnak éreztem nyakig gombolt, |
| lábadat, combodat, fenekedet rejtő, bezárt |
| ruháid, halk szavaidat, lesütött szemed, |
| s ahogyan minden csiklandósabb szótól |
| elvörösödtél. Mintha nem is ölelésre, |
| gyönyörre termett és gyönyörre vágyó |
| asszony volnál, nem is Éva lánya, hanem |
| nemed nélküli szűz. Már ordítottam, hogy |
| mit teszek veled, mikor te, lágyan, finom |
| mozdulattal a számra tetted szép, puha |
| kezed, s csillapodj, mondtad, gyere este |
| a lakásomra, akarlak én is. A tied leszek. |
|
Hazugság
| Légy őszinte, kérted, most az egyszer, |
| tudni szeretném hányadik vagyok az |
| életedben, hány nőt öleltél, csaltál, |
| csókoltál, kínoztál, hánynak hazudtad, |
| csak őt szereted s közben már egy másik |
| arca, öle, melle járt fejedben. Édes, jó |
| szeretkezésünk után kérdezted s közben |
| lágyan simogattál, s vallató szemed is |
| kérdezett, kezed is, erős, szép melled |
| cirógatott, mindent megtettél, tudni |
| akartad, milyen életet éltem előtted. |
| Hallgattalak. Eszembe villant, hogy |
| délelőtt másnál voltam, őt öleltem |
| futó kalandban. És jöttek, jöttek a |
| többiek is, ki nevével, ki névtelenül |
| csak, egész testével, vagy arcával, |
| szép kezével. Egyiknek búgó hangja jött, |
| másiknak combja, térde, nedvének íze, |
| követték egymást, egymásba folytak, |
| reszkettek, hevertek, haraptak, sírtak, |
| becéztek, ölükbe fogadtak egyszer, vagy |
| hónapokig, hetekig, pénzt adtak, igaz |
| segítséget, részeg mámort, felejtést, |
| bűnt, bánatot lelkifurdalást, így |
| tolongtak emlékeimben s én már |
| megmerevedtem emléküktől, szádba |
| csókoltam mélyen, szorítottalak, föléd |
| feküdtem és mindegyikükbe hatoltam |
| benned, kérdező, szívó, ölelő, forró |
| öledben, s azt mondtam: az első te vagy. |
|
Hívás
| Kínálod magadat tarkódtól bokádig fehér |
| ágyadon, meztelen bőröd hívogató, rózsás |
| simaságával, felém forduló, engedő mosollyal, |
| kérdező szemeddel, mozdulatlan tested |
| csak nekem szóló, vágyamat ébresztő |
| száz moccanásával, kínálod magad éhes |
| szememnek, tapintó tenyeremnek, ujjaim |
| bögyének, kiszáradó számnak, egész |
| testemnek, lelkemnek, új szépségedre |
| ébredő létemnek. S én végigjárom bőröd |
| meleg teljességét, tarkón nyírt hajadtól |
| le nyakadon, válladon, gerinced vonalán |
| dombjaidat, lejtőidet, simogatva kerek |
| csípődet, combod, és itt már csókokkal. |
| Mozog bennem a föld, olvadnak köveim, |
| izzik a láva, kitörni készül eszét |
| veszítve. Nyelvemmel már a boldogság |
| forrásánál vagyok, az örök ifjúság |
| vizénél, széthúzom várakozó combod, |
| érzem megnyíló tested melegét, ízét, |
| illatát, nedvét, iszom belőled és te |
| lassan megemeled gömbölyű, szép csípőd, |
| hallom sóhajodat, megrándulsz, készen |
| befogadásomra és én lángolva borulok |
| szépséges, száz mozdulatoddal, |
| egyetlen szó nélkül szerelemnek kínált, |
| magadba fogadó gyönyörű testedre. |
|
Indulat
| Megnyitottál, ömlenek belőlem a szavak, |
| áradnak, kiáltanak, dadognak, rendetlen |
| mondatokká rendeződnek, lekötözik józan |
| érveim, zúdulnak rohamozó, vad seregben, |
| ostromgyűrűbe fognak, ágyúkkal lövik szét |
| omló bástyáimat, tornyaim. Felnyitottad a |
| mélyembe vezető csapóajtót, titkos pincéim, |
| barlangjaim kiengedik a beléjük zárt |
| borzalmat, már nem is meztelen vagyok, |
| hanem nyúzott kentaur, keverék lóból, |
| emberből, mindig változó, százarcú, száztestű |
| Próteusz, barbár török, csak gyönyörödre |
| éhes, csak testedre vágyó, szádat, húsod, |
| öled kívánó ordító szörnyeteg. Nem félsz? |
| Én már félek, visszakergetném, hajtanám |
| a veszett csordát, vissza a mélybe, de |
| nem engednek és a te parancsoló szádnak |
| sem engednének, ott tombolnak már győztesen, |
| énemmé váltan. Mondd, mit tennél, éreznél, |
| ha én is megnyitnám sötét pincéidet és |
| azt akarnám, hogy légy szörny s úgy szeress? |
|
Jelbeszéd
| Hímeztél valami tarkaságot, tűzdelted |
| a tűt az anyagba lassú ritmusban szép |
| kezeddel, nem néztél rám, csak pihentető |
| munkádat nézted. Úgy ültünk ott, akár egy |
| múlt századi szalonban, csevegtünk, néha |
| bólintottál, mosolyogtál. Valamiért egy |
| percre megálltál, letetted a tűt, látni |
| engedted kíváncsi szemed, beharaptad |
| pirosló ajkad. Ekkor, magamnak is váratlanul |
| megkérdeztem: szeretkeztél már? Arcod |
| piros lett, nyakad is, megremegtél és |
| riadtan gyűszűdért nyúltál, lesütve |
| megint szép szemed. Zavartan játszadozni |
| kezdtél, ezüstös gyűszűdbe dugtad ujjadat, |
| ki-be húzgáltad, körbe simogattad, szinte |
| csiklandoztad az ártatlan fémet. Mit is |
| tehettem, megértettem a tudattalanul |
| küldött jelzést, a kérdésemre némán is |
| kiáltó választ. Felkeltem, hozzád hajoltam, |
| csókoltam hunyt szemed, arcod, kinyíló |
| ajkad, széjjel nyitottam remegő kézzel |
| melleden ruhád, kibontottalak, duzzadó, |
| kemény mellbimbóidat simogattam, nyaltam. |
| Felsóhajtottál. Először így lettél enyém. |
|
Kandallónál
| Ülnék kandalló előtt, bámulnám ropogó |
| hasábok lángját, táncos fényeit, mélán, |
| ábrándosan, üzengetve, hogy ti, asszonyok, |
| nők, csak verseimben maradtok fiatalok, |
| szépek, csak tőlem lesztek a végtelen |
| időben halhatatlanok, neveteket csak én |
| őrzöm meg, mert lógómellű, vén banyák |
| lesztek, így merengenék, fenyegetőznék, |
| akár a régi költők, világ megszállt butái, |
| ha volna kandallóm, ha ropognának benne |
| égő hasábok. De nincs, az üres falakat |
| bámulom, oda vetítem arcotok, s kérdem, |
| hol vagytok, mit csináltok? Sétáltok |
| az utcán, piacra mentek, főztök otthon |
| a konyhában, heverésztek fáradtan és |
| unatkozva, éppen új szeretőt kerestek, |
| gyereket szoptattok, tányért vágtok földhöz, |
| hazudoztok, orvostoknak mesélitek |
| panaszaitok, virágot téptek, kacagtok, |
| ültök irodában, moziban, földalattin, |
| börtönben, sírtok kórházi ágyon a vad |
| fájdalomtól, ölelkeztek sikoltozva, |
| fáradtan várjátok a buszt? Hol vagytok, |
| kérdem, jutok-e eszébe közületek egynek |
| is, villanásra csak, álomban, vagy |
| mással szeretkezve? S jutok-e, drága, |
| eszedbe neked, míg azt képzelem, hogy |
| az őszi parkban sétálsz szomorúan |
| és morzsolgatsz egy száraz levelet? |
|
Kezdet
| Ha nem dobod a földre könnyedén |
| nyakadból tarka sálad, tán soha |
| nem léptem volna melléd, nem fogtam, |
| öleltem volna derekad, nem kértem |
| volna, hogy szorítsd hozzám melled, |
| öled, nem markoltam volna gömbölyű, |
| dús farod, nem kezdtem volna csókolni |
| arcod, szemed, füled, nyitott számmal |
| nem nyeltem volna szádat, nem kutattam |
| volna síkos nyelved után, kemény |
| kebledet nem haraptam, bimbóit nem |
| szoptam, nyalogattam volna éhesen, |
| nem markoltam volna csatakos öledbe, |
| nem nyomtam volna kezedbe merev, égő |
| testemet, nem nyúltam volna ujjaimmal |
| beléd, nyitogatni már kitárt kapud, |
| nem dőltünk volna rángatózva földre, |
| nem nyöszörögtél volna boldogan, szoros, |
| meleg öled nem rángatózott volna |
| részegen, nem emelted volna lábaid |
| nyakamba, hogy ölelj velük, sikoltva: |
| nem halunk meg együtt nedveink édes |
| egyesülésétől, nem leszünk szeretők |
| soha, ha nem dobod a földre sáladat. |
|
Kérés
| Térdelj, told magasra farod, lehet, hogy |
| kicsit fájni fog, de ha nagyon fájna, |
| akkor is el kell fogadnod, mert én akarom. |
| Élveztem öledet, szádat, voltam melled |
| között, kezedben, de ott még nem, ahová |
| most menni akarok. Széthúzom gömbölyű |
| feneked két dombját, megnedvesítem puha |
| öledben merev, vágyamtól forró testem, |
| megkönnyíteni a behatolást, elveszem |
| ott is szűzességedet. Önző a célom, tudom, |
| de kellesz ott is, akkor is, ha néked |
| nem ad gyönyört belédnyomuló keménységem, |
| mikor engem, akár kínlódva, akár fájva is |
| befogadsz szűk, kéjesen szorító, beléd |
| vezető nyílásodon. Térdelj, hajolj hát, |
| szorítsd fejed a párnára, rám ne nézz, |
| tudom, megváltozik az arcom, kegyetlen |
| vonások merevülnek rá, fájdalmadért és |
| tűrésedért erőszakkal megszerzett |
| gyönyöröm rajzolja át. Döfök, jajdulni ne merj, |
| már benned vagyok és úgy tudlak magaménak, |
| mint még soha, megtiporlak, mint még soha. |
| Megszálló sereg harcosa vagyok, te meg |
| legyőzött, s háláld meg, hogy mikor benned |
| a kéj csúcsára érek, nem szúrom beléd, |
| hátulról szívedbe, élesre kifent késemet. |
|
Kívánság
| Pompás, rubensi méretű farod vonzott |
| igazán, gömbölyű szépsége, ringatózása, |
| dús arányaidat, derekad karcsúságát, combod |
| teltségét megszabó kemény, gyönyörű formája. |
| Ölelni akartam, vágytam, hogy nekem add, |
| felém told, emeld, onnan hatolhassak öled |
| mélyébe, onnan fogadj örömünkre szívedig. |
| Már húztalak is magam felé, de váratlanul |
| elhúzódtál. A mellemet akard, súgtad, a |
| mellemet szorítsd, imádd, csókold, harapd |
| és tépd, ha kívánod. Odanyúltam s csak akkor |
| vettem észre, csak kezemben éreztem, hogy |
| mellecskéd, akár egy kisleányé, annyira |
| kicsiny, csókolni lehet, de megmarkolni nem. |
| Közben te már hívtál, könyörögtél, tépjem, |
| markoljam, szorítsam erővel, harapjam, |
| szívjam akár véresre is. Szorongattalak hát, |
| s közben öledre vágyva haraptalak vadul, |
| kemény mellbimbóid duzzadtak a számban, már |
| rángatóztál, dobáltad izmos, gömbölyű farod, |
| s egy végső sikollyal a semmibe zuhantál, így |
| kaptalak meg, hogy utána beléd lövelljek és |
| magányos örömre találjak közönyös öledben. |
|
Kivégzés
| Egy pillanat alatt, hirtelen fáradtságtól, |
| vagy ízedtől, illatodtól, testedtől, úgy |
| halt meg bennem az élő kívánság, mintha |
| levágták volna a fejét nyaktilóval. Közben |
| te égtél. Kezemet öledbe húztad, csókoltál, |
| haraptál, rángott a csípőd, tocsogó nedveid |
| jelezték, egyre éhesebb vagy, csókoló szád |
| íze, kimeredő mellbimbóid, izgatott táncod |
| testemen, torkodból feltörő, szaggatott |
| hörgésbe fúló kiáltásaid, kezed markoló |
| szorításai azt ordították, akarsz, akarnál |
| vadul. Akartam volna én is, ha nem másért, |
| érted, hogy csillapulva juss a gyönyörig, |
| küldtem is parancsaimat ölembe, küldtem |
| hasztalan, semmi eredmény. S ekkor a |
| szégyen is elöntött és buta jégtuskóvá |
| lettem. Te meg martad egész testem, de |
| hiába. Forró szádba fogtál, semmi sem |
| történt. Őrjöngtél már, izzottál, forrtál, |
| s egyre hidegebb lettem én. Hánykolódtál, |
| kiáltoztál, szidtál, érzékeny pontjaim |
| kerested s nem tudtál felolvasztani. Láttam, |
| iszonyú harag torzítja arcod, és hiába |
| kívántam volna csillapítani szerelmi lázad, |
| a penge lesújtott, s az ismeretlen hóhér |
| magasra emelte vágyam véres fejét. |
|
Könyörgés
| Ha Isten, vagy a Sátán egyetlen paranccsal, |
| szóval, mozdulattal megállítaná az egész |
| mindenséget, a bolygókat, holdakat, a nagy |
| világűr minden csillagát, atomokat, fák, |
| füvek növését, tenger hullámait, lüktető |
| életet, én azt kérném tőle, azért imádkoznék, |
| vagy kötnék véremmel aláírt szerződést, |
| hogy akkor tegye, amikor veled, benned |
| vagyok, öledben szívedig nyomulva, és te |
| már sikoltasz, mert lüktető testem felvitt, |
| a gyönyörbe emelt, beteltél magommal, méhed |
| is kinyílott, én meg, boldog győztes, úgy |
| ölellek szerelmünk egében, ahogy még soha. |
|
Könnyek
| Gyönyörünk egéből ereszkedtünk alá |
| egymásban a végtelenből, összefont |
| karokkal, combokkal, nem engedtél ki |
| drága öledből, szánkkal ittuk egymást, |
| lassan kinyílt szemem s láttam, a tiédből |
| könnyek csorognak, sírsz, olvadt arcod |
| remeg, csókoltalak, ittam, szép Tisztám, |
| sós édességed zavart örömben és súgva |
| kérdeztem: sírsz? miért? mi történt? |
| Rám néztél, szemedben ott kéklett az ég |
| tágan, felhőtlenül, simogatni kezdtél, |
| öled ölelt, karoddal átkaroltál és |
| sírok, mondtad, sírok, mert boldoggá |
| tettél, nem voltam ilyen boldog még soha. |
|
Kötél
| Nem nyújtottad csókra arcodat, nem fogadtad el |
| kezemben feléd nyújtott vágyam, arcod kemény |
| volt, szádat vékonyra szorítottad, szemedben |
| Grönland és Alaszka jege fénylett, egész tested |
| kővé merevült, mikor azt mondtad: nem, nem, vége, |
| soha többé, és ne is találkozzunk, kerüljelek |
| el, s már fordultál is, hátadat mutattad, és |
| mentél merev léptekkel, nem ringott csípőd, |
| vállad megfeszült. Néztem utánad, egy, kettő, |
| három, számoltam lépteid, talán visszafordulsz, |
| vártam, búcsút intesz, de csak mentél, hét, nyolc, |
| kilenc, tíz, vitted tőlem drága, meztelen |
| testedet, százszor befogadó, százszor hívogató |
| öled, melled két gyönyörű dombját, szeretlek |
| kiáltásaid, örökre tiéd vagyok suttogásod, |
| mentél, s a bennünket egybetartó kötél feszült, |
| húzódott, mentél, tizenegy, tizenkettő, tizen…, |
| és már nem számoltam, kötelékünk pattant, szakadt, |
| és utánad bámuló megdermedt arcomba, ordítani vágyó |
| széjjelnyitott számba és szemembe vágott. |
|
Lábad
| Imádom izmos, gyönyörű lábad, karcsú, |
| feszes bokád, ahogy izmaid megfeszülnek, |
| emelnek minden lépésnél, megszabják egész |
| nagyszerű tested táncát, ringatják combjaid, |
| telt, gömbölyű csípőd, mozdítják karcsú, |
| ölelésre teremtett derekad, fel válladig, |
| nyakad, karod, melled mozgásának csodás, |
| hívást, játékot, örömöt sugárzó ritmusát, |
| rejtve és mégis megmutatva női mivoltod |
| szépséges, meleg, drága központját, öled. |
| Csókjaimmal én is bokádon kezdeném, lassan |
| kúszva fel, fel, lábikrád gyönyörén, fel, fel, |
| gömbölyű, feszes combodon, mindent feledtető |
| izzó, reménykedő, remegő vágyban, könyörgő és |
| követelő csókokkal, hogy eljussak asszonyi |
| lényed közepéig, lassan forrósodó, tiltó |
| s mégis hívó, számnak kinyíló, mennyei öledig. |
|
Lovaglás
| Nyargaltál rajtam férfi nyeregben, az |
| ölemben, árkokat ugrattál, akadályokon |
| repültél át s elérted célod, a verseny célját, |
| s én is, paripád. Finom veríték borította |
| meztelenségedet, aléltan rámborultál. |
| Azt mondtad, szeretsz. Feküdtünk egymáson, |
| míg ki nem csusszantam öled jó mézéből, |
| s akkor combom közé kúsztál, oda hajtottad |
| fejed, és azt mondtad, hogy megtanítasz |
| a testemre. Már szádba is vettél mélyen, |
| puhán és simogatóan s egyre mélyebbre, |
| egészen torkodig. Puhaságom szívó ajkadtól, |
| nyelved őrjítő nyalogatásától, csókjaid |
| ütemes lüktetésétől eltűnt. Merev vagy, |
| szóltál büszkén és elégedetten, merev vagy, |
| mint a kő és most mindent megkapsz tőlem, |
| amit számtól, szerelmemtől, tudásomtól |
| kaphatsz. Kaptam is. Mindent. Forró nyelved |
| csapkodott és simogatott, nyáladdal bőröm |
| minden porcikáját megnedvesítetted. |
| Csiklandós és kínzó gyönyör futkosott bennem, |
| ölemtől agyamig, gerincemen végig, oda és |
| vissza. Művésze lettél, mestere, formálója |
| egész testemnek, kócos, vad boszorkány |
| szépséges nőből. Aztán egyszerre te sem |
| bírtad tovább, testemmel szádban hörögni |
| kezdtél, szoptál vadul s ez már nem tanítás |
| volt, hanem szédület. Mindenem megfeszült, |
| beléd fröccsentem, lüktettem, ahogy még soha, |
| és szívtál, nyeltél, haraptál, szerettél, |
| s kérdezted, te mikor tanítsz meg engem. |
|
Lüktetés
| Jó a testednek, szájamba lövellt |
| nedvednek íze, mondtad, szeretem, |
| nyelvem ízlelőbimbói boldogan |
| fogadják, amikor tele lesz tőled a |
| szám, nem is nyelem le, nyalogatom, |
| bárcsak maradna bennem, míg hívó |
| szopásomnak engedsz és ömlik is a |
| második és harmadik, lüktet a tested |
| mereven, keményen, imádom ütemét, |
| majdnem meghalok s tudom, ha ölem |
| fogadná sósan is édes, sűrű nedvedet, |
| akkor millió és millió része közül |
| egyik, a legfürgébb, találkozna a |
| méhemben velem és befúrná magát, mert |
| erőszakosan élni akar, magzattá lenni, |
| férfivá nőni bennem, hogy évek után |
| egy másik nő kaphassa meg, azt, amit |
| én kapok tőled. Forgatom, ízlelem |
| mohó számban, minden cseppjét imádom, |
| aztán gyomromba nyelem, hadd csússzon |
| belém, legyen részemmé, vigyék az |
| erek széjjel, teljék tőle mellem, |
| combom, húsom, sikoltson ölem, így |
| nem hagyhatsz el, nem csorogsz ki |
| belőlem, ahogy ölemből, így leszel |
| enyém, testem részeként igazán örökre. |
|
Megértés
| Kopogtattam. Éhező vándor, már napok óta |
| vágyakoztam rád, szád meleg húsára, melled |
| cipóira, fahéjillatú öled kalácsára, forró, |
| jóllakató szerelmedre. Vendéged volt, szép, |
| barna idegenre mutattál, keble feszítette |
| fehér blúzát, rövid szoknyáját közepéig izmos, |
| gömbölyű combja. Mosolygott, nyújtotta kezét, |
| kíváncsi testtel végigmért, szinte tapintott, |
| végül megállt szememen. Nem tudom, mit talált |
| benne, de fényeink váratlanul és ismerősen |
| összevegyültek. Te kávéért mentél, mi maradtunk, |
| szótlanul eggyé váltan, aztán fényes villám |
| csapott belénk, kettérepedt az ég, nyúltam |
| blúza alá, markoltam tömör mellét, sóhajtott, |
| bimbói megmerevedtek, szemét lehunyta, felém |
| hajolt kinyíló szájával, összetapadtunk és |
| már egymás foglyai voltunk. Hoztad a kávét, láttad, |
| mi történt, ránk mosolyogtál, megvetem az |
| ágyatokat, súgtad, lepedőt terítettél, paplant, |
| párnákat dobáltál, mint aki mindent megad a |
| boldog, ölelésre kész, bolond szerelmeseknek. |
| Aztán felém fordultál. Értelek, mondtad, |
| értelek benneteket, öleljétek egymást, jó |
| látni hirtelen vágyatokat, én megyek, fürdöm, |
| aztán ágyamban leszek, ha végeztetek, jöhetsz, |
| jöhettek mind a ketten, gyere, gyertek, várlak. |
|
Megint
| Emléked csupa törmelék, képek, hangok, szavak, |
| kibuggyanó igen, tenyerem alatt vadul megdobbanó |
| szíved, melled hirtelen kimerevedő bimbói, füled |
| harapni való édes cimpái, mókuskereket hajtó |
| nevetésed, sóhajod könnyű fátylába takarózó |
| lángoló vágyad, kebled kihívó keménysége, számban |
| kutakodó piros, buja nyelved, részegítő nyálad, |
| és megint mellbimbóid kihívó keménye, és megint |
| szádnak lelkemet szívó két piócája, és becéző |
| suttogásaid, ölembe nyúló kíváncsi kezed, és már |
| markoló kezed, dadogó félszavaid, forró szád mohó |
| szívása, testem szorító kezedben, nyári, barna |
| bőröd és a combod között fehéren maradt delta, |
| hirtelen melledre röppenő szúnyog, arcod függöny |
| nélkül, ujjaimat síkos nedvekkel köszöntő öled, |
| és váratlan sikoltásod, édes, nyitottan perzselő |
| szemérmed, izmosan lágy, lázasan befogadó barlang, |
| elharapott szavak, nyöszörgő, jajgató örömöd, és |
| szorító combjaid, karod, és add, add kiáltásod, |
| és lassan megint kinyíló szemed, és első ölelésed |
| története, és életvonalad a tenyeredben, és a |
| szerelem dombja a tenyeredben, hálás csókjaid, és |
| megint függöny az arcod előtt, és melleden megint |
| lecsapott szúnyog, emlékszem minden percünkre és |
| csak azt keresem, hogy is hívtalak, mi volt a neved. |
|
Menekülés
| Drágám, értsd, nincs bűnöm, de száműzött vagyok, |
| védtelen menekülő, törvénytől, jogoktól régen |
| megfosztott ember, nincs sehol erdő, nincsen |
| barlang, amely elrejthetne, a zsarnok hatalom |
| utánam küldi üvöltő vérebeit, nagy markába |
| szorítja egész életem, tudja, hogy gyűlölöm |
| s ellensége vagyok. Ezért futok, bújok hozzátok, |
| forró öletekbe, drága, gyönyörű combjaitok közé, |
| édeseim, nők, nők, papnők, boszorkányok, szűzek, |
| feledtetői, messzire űzői a kinti, kemény világ |
| borzalmainak, édes csókokkal, izgató, meleg, |
| szerelmes simogatással, anyai melletek puha |
| dombjával, mézízű nyállal, testetek ízével, |
| karotok, combotok hívó, szoros ölelésével, néma |
| pillantással, szemérmetlen és ártatlan mosollyal, |
| gyönyört sikoltó hangotokkal. Mert ha vagytok, |
| akkor nincs világ, csak mi, összeolvadó testünk |
| határát nem törhetik át, így adtok ölelésben |
| feledést, tisztulást mocsoktól, szenvedéstől, |
| sebeknek gyógyulást, léleknek szabadságot, és ha |
| csak néhány percre, azt, hogy emelt fővel éljünk. |
|
Mesterfogás
| Úgy untam már az ostoba előadót, hogy |
| felmordultam, erre, te, mellettem ülő |
| ismeretlen nő visszafojtottan felnevettél. |
| Akkor néztelek meg, kurta, szűk szoknyád |
| sokat engedett látni, melled szépen |
| duzzadt, sima, fehér volt kezed, arcod |
| vonzott pirosló, húsos száddal, kék |
| szemeddel. Feléd fordultam, azt súgtam, |
| hagyjuk itt, menjünk, meneküljünk. Te |
| jól megnéztél, aztán bólintottál és már |
| mentünk is, ki az éjszakába, a nyári |
| melegbe. Beszélgettünk. Miről is, nem |
| tudom, de nagyokat nevettünk, élveztük |
| a sétát. Megbotlottál, erre védelmezően |
| átöleltelek, te meg váratlanul csókra |
| nyújtottad a szád. Micsoda csók volt! |
| Enni kezdtük egymást, melled fogdostam, |
| szorítottam, engedékeny öledbe nyúltam, |
| te az enyémbe, könnyen megtaláltuk egymást. |
| Sóhajtottál. Ott volt Vajdahunyad vára |
| üresen, sehol egy lélek. Már futottunk, |
| hogy elbújjunk benne, ott, a nedves füvön |
| egymásé lettünk a Névtelen Jegyző vak |
| szobránál először, később ledobáltuk |
| ruháinkat, úgy ölelkeztünk részegen a |
| fellobbanó, hihetetlen boldogságtól. |
| Aztán mentünk. Emlékszel-e még rám? |
| Csókkal búcsúztunk, te taxiba ültél, |
| én a villamosra. Integettünk, szeretők, |
| akik egymás nevét sem kérdezték soha. |
|
Méretek
| Nem vagyok óriás, nem ér térdemig, |
| nem kocsirúd és nem szalámirúd a |
| testem, olyan átlagos, amilyenről a |
| szakkönyvek azt írják, hogy megfelel, |
| nézd meg jól, most löttyedt és puha, |
| de szeresd így is, fogd meg, simogasd, |
| a végén, az a piros a makkja, lágyan |
| bőr fedi, húzd le róla, csókold meleg |
| száddal, érezd, hogy lüktet benne |
| vérem, s hogy egyre nő, keményedik, |
| lassan egész merev, lásd, méretre |
| ennyi, ez hatol tövig édes öled |
| mélyébe, ezzel döflek, kényszerítlek |
| táncra, és hogy szívj, szoríts teljes |
| öleddel és kívánd forrón lüktetését, |
| ez visz lépcsőről lépcsőre, egyre |
| magasabbra a gyönyör templomában, ez |
| csúszkál, gyorsul, döfköd nedveidtől |
| síkos hüvelyedben, ez fröccsenti beléd |
| herém sűrű levét, dermeszt sikoltásba, |
| megöl, meghal. Gyere, már eleget |
| beszéltem, gyere édes, feküdj, csókolj, |
| nyílj meg, nyílj szét, hadd haljak öledbe. |
|
Művelődés
| Vérzésem van, mondtad, egész ölemből, |
| szívemből sajnálom, de nem jöhetsz belém, |
| ott nem nyúlhatsz hozzám, nem csókolhatod |
| nyitott ajkamat, nem játszadozhatsz gyors |
| ujjaiddal rajtam, nem vihetsz az égbe, |
| öleléssel, csókkal, pedig kezem érzi |
| vágyad melegét, tüzét, látom csalódástól |
| elboruló szemed, kemény vagy, tudom, duzzadnak |
| drága heréid, érlelik, szeretnék sugárban |
| méhembe lőni sűrű nedvedet, hogy teljek |
| meg veled egész bensőmben, szívemig. |
| Ne aggódj, drágám, ne félj, megkapod, amit |
| kívánsz, mert így is tiéd leszek, hallgatva |
| Theodóra császárnő igaz szavára, példát |
| mutató tetteire, hiszen kacagva mondta, |
| hogy a nő minden nyílása szerelemre való, |
| s én is teljes nő vagyok. Mondd hát, mit |
| kívánsz, nyújtsam, nyissam számat, nedves |
| ajkam melegét, szoros szívását, simogató |
| nyelvem, vagy hátul, ahol sokat dicsértél, |
| szép fenekemben akarnál mennyei gyönyört? |
| Válassz, édesem, ne habozz, mindenem |
| tiéd, mindent megteszek örömödre, válassz. |
| S én választottam, először az egyik, aztán |
| hátul a másik csodásan szoros, meleg nyílást, |
| s közben hálásan gondoltam a hetérának |
| mondott okos császárnőre, a szép Theodórára. |
|
Nász
| Innád a vérem? Innám, válaszoltam s te már |
| lerántottad magadról ruhád, felkaptál egy |
| fényes ollót, a hegyét duzzadt melledbe szúrtad, |
| a bal melledbe, a szíved fölött. Piros cseppek |
| buggyantak elő fehér bőrödön, szép arcod görcs |
| markolta torzzá, mint öngyilkosét a halál előtt, |
| oda rántottad fejemet, igyál, sikoltottad, én meg |
| ittam, szívtam véred, őrülten nekem adott |
| életed, s éreztem: az egész kellene, az utolsó |
| cseppig, és húsod is, megennélek elevenen, |
| ahogyan te is kívánod, felfalnám őrületben |
| édes mindened, szívtalak, így zuhantunk az |
| ágyra rángatózva és marcangolva egymás élő |
| testét és szeretkeztünk másnap reggelig. |
|
Nőiesség
| Könnyű mozdulattal vetkőztetni kezdtél, |
| mozdulnom se kellett, úgy szedted le ruhám, |
| mint egy kisbabáról, anyás mosollyal súgtad: |
| megfürdetlek, s már vezettél is, engedted |
| a vizet, vigyáztál hőfokára, illatos sót |
| kevertél hozzá. Belé feküdtem, élveztem |
| melegét, hagytam, csinálj velem, amit csak |
| akarsz, zsibbadtan átadtam magam simogató |
| kezednek, néztem ellágyuló édes arcodat, |
| szinte sugározott, s nem földi, hanem égi |
| szeretet fénye áradt belőle, a szenteket |
| és angyalokat festik így, közben mostad |
| gyengéd mozdulatokkal végig a testem, a |
| vállam, mellem, hasam olyan puhán, annyira |
| lágyan, hogy bőröm bizsergett, idegeim |
| ugrándozni kezdtek, agyam kidobott mindent |
| magából, csak az egyre forróbb szerelmet |
| érezte, egyre hevesebben a vágyat, és |
| amikor ölemig értél, már merev voltam és |
| robbanni kész, megváltozó kezed inkább |
| szorított, markolt, nem becézett, az |
| arcod égi fénye eltűnt, nő lettél hirtelen, |
| ledobtad köntösöd, nyíló számba csókoltál, |
| szemed lehunytad, bent voltál a kádban, |
| fölöttem, rajtam s kezed egyetlen biztos |
| fogásával magadba nyomtad kemény testemet. |
|
Okosság
| Láng vagy? Vulkán tüze ég benned? Mit fecsegsz |
| örökké tartó szerelemről, fényes csillaggá változó |
| énedről, nők mámorító szépségéről, őrjítő vágyról, |
| végtelen gyönyörről, halálos szomorúságról? |
| Össze-vissza beszélsz, puffasztott szavakkal |
| hazudsz, tudod, hogy hazudsz és mégis hazudsz, |
| s tudod, hogy a másik is hazudik, mikor csókol, |
| ölel, melléd fekszik és játszik részeg gyönyört, |
| s játszol te is, egy másodperc a kéj, ennyit |
| adsz és kapsz, de ezt se mindig és post coitum |
| jön a fáradtság, meglátod hölgyed ráncait, látod |
| elpuhuló testét, lógó mellét, hallod kellemetlen |
| hangját, ostoba nevetését. Lángolsz, izzik tested? |
| Mérd meg hőmérsékleted, harminchét fokot találsz, |
| még szívverésed is alig gyorsult, s az is csak |
| a kényszerű munkától, nézz magadba, tekints |
| tükörbe, azt hiszed képes lennél megújulni, |
| s úgy érezni, mint kamaszfővel, mikor azt remélted, |
| hogy egyetlen boldogság a nők öle, melle, szája, |
| s igazán életedet adtad volna ölelésükért, most |
| körmöd se vágnád rövidebbre értük, s azt mondod |
| mindnek, nem felejted őket, és másnap már a nevük |
| sem tudod és örülsz, hogyha nem keresnek újra. |
|
Ölelés
| Öleljünk ájulásig, gyere, Drága, |
| benned vagyok, magadba hívtál elő, |
| reszkető öled mélyébe, nincs hangja, |
| de tudom, minden sejtemmel érezem, |
| hogy sikoltozol ott bent is, markolsz, |
| húzol, nedveidet ontod, csípőd táncol, |
| derekamon átvetett vadul szorító, izmos, |
| szép combjaid megfeszülnek, arcod |
| szétomlik döféseimtől, erős, dallamos |
| lökéseink ütemétől, érzem, szívedig |
| hatol a testem, dobogó szívedig, |
| még, még, kiáltod, még, még, akarom, |
| vágtatunk eszünk elvesztése felé, |
| falakat ugrunk át, eltűnik körülöttünk |
| minden, a világ millió csillaga, tér, |
| idő széjjel foszlik, csak mi vagyunk már, |
| ketten teljesen összeforrva vad |
| gyönyörben, repülésben, zuhanásban, |
| közös megsemmisülésre, egymás teljes |
| befogadására vágyó meztelen testek |
| és lelkek, átváltozunk, már te vagy én, |
| én vagyok te, még, még, kiáltod, még, még |
| rekedt sikoly tör elő ajkadon, ölelsz, |
| ölellek, rögtön meghalunk boldog |
| halálban, még egyetlen közös, bódult, |
| eszeveszett lökés, jaj, jaj, átjárja |
| robbanó testünket, eszméletünket az |
| elrabló gyönyörű halál, s utána csönd, |
| fekszünk egymáson s lassan simogatjuk |
| fényben feltámadó kettévált testünket. |
|
Parancs
| Vetkőzz! Parancsolom! Ne a ruháid |
| dobáld magadról, ne tarka rongyaid, |
| azokat letéphetem rólad, ha akarom, |
| s ha ellenkezni próbálsz, meg is ütlek, |
| hogy értsd meg, korlátlan urad vagyok. |
| Tested meztelen. De tudom arcodról és |
| öleléseinkből, hogy az a valami, vagy valaki, |
| az éned, csuklyás köpenyekbe burkolózik, |
| azokat kell letépned, még ha vérzel tőle, |
| akkor is, mert olyannak akarlak tudni, |
| látni, ölelni, amilyen elbújtatottan |
| a bensődben vagy, nem a lelkedben, hanem |
| nedves, mély, lüktető öledben, ott a |
| combod között. Tépj le neveltetést, |
| szokást, erkölcsöt, tanult szavakat, |
| mutasd meg kimondhatatlan vágyaid. |
| Ott vannak, tudom. Mondd el nekem minden |
| álmod, bűnöd, a kamaszlányt akarom. |
| Hogyan találtad meg önmagad férfiak |
| után sóvárgó, sikamlós öledben, hogyan |
| álmodtál goromba, véres szeretkezésekről, |
| mindenkit mélyen szívedbe engedni vágyó |
| órákban. Vetkőzz! Téged akarlak! Az igazit, |
| akinek nyitott az ajka, aki a méhedben van, |
| az ősasszonyt akarom, barlangok asszonyát, |
| aki nem akart és nem is tudott mást, |
| csak ölelni, ölelni, ölelni. |
|
Paráznaság
| Kebled hatalmas, súlyos dinnye, karcsú |
| tested külön csodája, tömött és kemény, |
| két kezem szorítja s alig éri át, bőre |
| sima, barna, bimbói szamócák. Mit kap |
| egyszer ebből rátapadó gyerek? Literszám |
| tejet. Erős, nem bukik alá, előre, magasra |
| ugrik, szinte szétfeszíti inged. Hogy |
| mersz vele végigsétálni az utcán, nem |
| akarják letépni ruhád, szopni, szorongatni |
| édes húsodat? Teszem én helyettük, szám, |
| kezem bejár, csókolom, szívom, rájuk hajtom |
| fejem, gyönyörűek és hogyan ringatóznak, |
| engedd közéjük felmeredő testem, szoríts |
| velük magadhoz, óh, gyönyöröm engedd, |
| hogy ott lövelljem rájuk sűrű nedveimet. |
|
Rávezetés
| Tedd oda, ne szégyeld, tedd öledbe kezed, |
| úgy, ahogy magányos, férfiért sóhajtó sűrű |
| éjszakákon, akár mint elhagyott, érett asszony, |
| akár mint szomjas, harmatos ölében töretésre |
| vágyó magányos kamaszlány. Nyúlj oda, |
| teljesítsd kérésem, most ezzel izgass fel, |
| simogasd nedvező tested, nyisd fel nyílását, |
| ömöljön bőségesen nyála, simogasd gyorsuló |
| ujjaiddal, úgy, úgy, előbb puhán, lágyan, |
| aztán keményebben, hatolj hüvelyedbe, keresd |
| őrjítő pontjait, nyúlj egészen mélyre, |
| méhed belső, titkos ajkáig, ismerd meg magad |
| előttem, nekem, nyögdécselj, dobáld szép |
| farodat, segítek én is, szorongatom melled, |
| csókolom bimbóit, futkosson belőlük is kéjes, |
| hevítő izgalom combod közé. Érzem, hogy |
| megváltozott nyálad íze a szádban, én is |
| szédülök már, ellököm kezedet öledtől, az |
| én testemet markold, érzed, ugye, nedves, |
| kemény lettem tőled, magányos örömödnek így |
| leszek társa, jól előkészített, kinyitott |
| kapud most már enyém, az én ujjaimé, |
| kezemé, számé, vágyódsz, húzz magadba, |
| legyen így magányos, éned megmutató |
| gyönyörödből kettős, elragadó gyönyör. |
|
Remegés
| Szorongattam ismerteknél nagyobb, dús |
| melledet, csókoltam számban szépen duzzadó, |
| eper formájú mellbimbóidat, nem is tudtam |
| szakállas öledhez nyúlni, te már feküdtél, |
| széjjel nyitottad, felhúztad combod, telt |
| karod hívogatott ölelésre tártan és már |
| rajtad feküdtem. Tárva volt tocsogós, bő |
| kapud, észre sem vettem és már tövig voltam |
| benned, könnyedén, lazán, jó nedvességed |
| éreztem ugyan, de nem éreztem szorításodat, |
| s már tudtam ijedten, kicsi vagyok hozzád, |
| tintatartóban tollszár, kávés csészében apró |
| kiskanál. Még lökdöstelek, szorongtam, mi lesz, |
| hogy juthatsz, juthatok így földi gyönyörhöz, |
| a rémes kudarc érzése elfogott. Miért nem |
| tapasztaltalak meg kutakodó kezemmel, számmal? |
| Már húzódtam is vissza belőled. Várj, mondtad |
| akkor, maradj még. Párnád alá nyúltál, |
| fehér rudat húztál elő. Vibrátor, súgtad, ez |
| segít és már döfted is magadba, a kiskapudba |
| tövig. És beszűkültél, éreztem öled, jó, |
| forró voltál, szoros, szinte szűzien döfhető. |
| Vágtattam, te is táncoltál, igyekeztél a |
| csúcsra, megnyomtad akkor a szerkezet gombját, |
| vad lüktetésbe kezdett, gyors ütemben olyan |
| erővel, hogy fröccsentem is, és még egyszer, |
| mert nem engedtél magadból boszorkányos kéjben. |
| Így váltunk eggyé, segített a géped, aztán |
| elváltunk, hogy soha többé ne lássuk egymást. |
|
Segítség
| Kórház, betegágy. Hosszú napokig ott |
| magányosan, mellem műtétje után. Fent |
| csak ember voltam, már gyógyuló, de lent az |
| ölemben férfi, már nem is férfi, inkább éhes |
| tigris a vágyakozástól. Beleharaptam volna |
| csinos doktornőm szép mellébe, simogatni |
| kezdtem ápolónőm vállát, kigúvadó szemmel |
| bámultam a takarítónő nagy, ringó farát. |
| Akkor jöttél. Nem téged vártalak, hiszen |
| csak futó barátság kötött össze, de te |
| jöttél, illatosan, akár a tavasz, a kinti |
| élet, könnyű blúz mutatta hivalkodón szép |
| kebledet, szoknyád meg feszes, izgató |
| combodat, farod. Megcsókoltál arcomon, |
| de én szádon csókoltalak vissza, édes |
| szádon. Rámcsodálkoztál, újra adtad ízesen a |
| csókod, aztán mellém ültél az ágyra, néztél, |
| meséltél, s egyszercsak azt éreztem, hogy |
| takaróm alá nyúlsz s megfogod felmeredő |
| testemet. Óh, mondtad kihívó mosollyal, |
| így vagy te beteg? Lehúztad rólam a |
| takarót, ölembe borultál simogató ajkad, |
| nyelved csapásival. Végig csókoltad |
| heréimet, nyaltál, simogattál, szorítottál |
| s a szádba vettél. Felrobbantam egy pillanat |
| alatt. Lenyelted nedveim, de nem engedtelek, |
| odanyomtam engedékeny, pompás szádat, |
| még egyszer akartam. Megtetted, megvolt. |
| Ölelgettelek, simogattalak meleg öledben, |
| de te felkeltél. Nevettél, indultál és az |
| ajtóból szóltál vissza: holnap is jövök. |
|
Simogatás
| Szemem sugarával vetkőztetlek, Drága, |
| kigombollak gyapjúidból, vásznaidból, |
| érintés nélkül hullajtom le rólad |
| finom tested finom takaróit, melled |
| halmáról, gyönyörű combod hajlásáról, |
| lágy, nedvesen édes, meleg öledről a |
| rejtegető, de titkosan mindent bevalló |
| tenyérnyi selymet. Nézlek, remegek, |
| ne félj, nem nyúlok hozzád, nem mozdul |
| a kezem, éveim súlya tiltja, visszafogja. |
| Hangosan ki nem mondanám, de belül, |
| valahol, ahol a lélek bolyong bennem, |
| tüzek égnek, olthatatlan lángok |
| csapnak magasra, egészen az égig, a |
| létező vagy nem létező istenekhez |
| könyörögve, hogy engedd látni, engedd |
| simogatni szép testedet, melled kiugró |
| barna bimbóját, hasad lágy halmát, |
| combod között szétnyíló ajkadat, engedd |
| szememnek, mert búcsúzom én, búcsúzom |
| tőled, asszonyfolyam édes és illatos |
| cseppje, búcsúzom tőled, tőletek, akik |
| az élet keserű napjaiban, fájdalmakban, |
| megaláztatásban, annyi ellenség között |
| adtátok magatokat csókkal, öleléssel, |
| suttogva és sikoltva. Értsd meg hát, Drága, |
| hogy én most utolszor simogatlak végig |
| szemem még élő sugaraival, a felém lovagló |
| irgalmatlan halál árnyékában sóhajtva, |
| s kérlek, engedd, hogy titkom eláruljam |
| s hangosan kiáltsam: szeretlek, szeretlek. |
|
Számlálás
| Kuncogni kezdtél. Számoljuk meg, mondtad, |
| hányszor szerettük egymást egy hét alatt, |
| míg házaspárt játszottunk vendéglátó |
| gazdáink előtt, számoljuk meg, hányszor |
| jutottál égi gyönyörhöz te, és hányszor |
| repültem égbe tőled én. Nevettél, csókoltál és |
| kezdted. Az első rögtön vacsora után, |
| mikor eléd térdeltem és megittalak, a |
| második már ruhátlanul az ágyban, és ott |
| volt a harmadik és negyedik. Az ötödikkel |
| reggel ébresztettél, jaj, az nagyon jó és |
| erős volt, isteni, nem is tudom, hogy |
| hányszor égtem el, a hatodik, amikor |
| közben ránk kopogtak és azt mondták, hogy |
| kész a reggeli, s te kiszóltál, hogy |
| azonnal megyünk, a következő a fürdőkádban, |
| este, lubickolva a meleg vízben, aztán |
| megint az ágyban és megint, megint, |
| későn ébredtünk, összebújva, álmunkban |
| is bennem voltál, nem engedtelek ki |
| szoros, elkábult ölemből, ott merevedtél |
| meg újra, s lőtted belém ragadós nedveid, |
| és a számba is. Hánynál is tartunk? Várj, |
| hányadik volt, mikor az asztalra nyomtál |
| és hátulról robbantál belém, és amikor |
| kimentünk éjszaka az almafák alá, rózsák |
| mellé és odajött a kutya és szagolgatott, |
| és amikor a mellembe haraptál, és amikor |
| a falhoz szorítottál és én felhúzódzkodtam |
| rád, de jó volt, ittalak, ettelek, és |
| amikor fejed az én ölemben és az enyém |
| a tiédben, és az a hosszú, amikor ezer |
| lökéssel vittél ájulásig, és amikor már |
| nem akartál, de akartalak én és marokra |
| fogtalak erőszakosan, hogy fájt neked, de |
| végül megkaptalak, és amikor a mellem közé |
| szorítottam tested és onnan fröccsentél |
| arcomba, nyakamba. Hányszor öleltünk? |
| Ne számoljuk, mondtad és vágyva néztél rám, |
| s én beléd hatoltam, ott, az erdő zöld füvén. |
|
Szédület
| Ne itt, kértelek, ne itt, jöhet bárki, de |
| te már elébem térdeltél a templommúzeum |
| hűvös kriptájában, domborművek, sírkövek |
| között a föld alatt s vágyadtól megszédülten |
| azt mondtad, jöjjenek, jöhet az egész világ |
| látni, csodálni mohó szerelmedet, hirtelen |
| támadt követelő vágyad, mert meghalsz itt, |
| ha ki nem elégítheted. Kigomboltál és éhes |
| száddal rámcsaptál, csókoltál, szívtál drága, |
| megvadult ajkaddal, és szorongattál, fogtál, |
| simogattál is, megtettél mindent, hogy elérd |
| a gyönyört és el is érted, rángatóztál, |
| veszett kutyaként hörögtél, ettől már én is |
| megőrültem, felrántottalak magamhoz, a szádat |
| haraptam, letéptem a nedveidtől lucskos |
| selymet öledről, az egyik márvány szarkofág |
| tetejére nyomtalak, ott hatoltam beléd és |
| míg körülöttünk a történelmi múlt árnyai, |
| hercegek, püspökök kísértetei botránkozva, |
| vagy irigyen libegtek, mi megadtuk egymásnak |
| az élet örömét drága síremlékeik között, |
| egyre gyorsuló, vad ütemben újra és újra, |
| egészen a végső fáradásig, a gyönyör izzó |
| csúcsáig, míg majdnem holtan hevertünk mi is, |
| s ott hagytuk szerelmünk emlékét a kemény ágyon. |
|
Találkozás
| Jöttél felém az utcán, ahol virággal, |
| szerelemmel vártalak, jöttél lassú, hosszú |
| léptekkel, magasba tekintő és mégis felém |
| forduló arccal, melled finoman ringott |
| áttetsző ruhád alatt, karod már ölelésre |
| moccant, megráztad szép fejed, lobogott |
| fekete, hátadra leomló hajad, csillogott |
| örömödben szemed, megnyaltad nyelveddel |
| húsos ajkad, csillogjon az is nedvesen és |
| üzenje azt, hogy combod között is meleg |
| nedvek buggyannak a vágytól, teljes vagy, |
| ölelni akarsz, ezért változott csábossá |
| mozgásod, lépted, ezért ringatózik kemény |
| csípőd, ezért üzeni felém nyújtott karod |
| és tested minden lázas része, hogy szeretsz. |
|
Titok
| Kimondanám, kikiáltanám valódi, szép |
| nevét, az egyetlent, az igazit, az |
| édeset, a nőt, életet, születést, a |
| gyönyört, anyát, szeretőt, szerelmet |
| jelentő nevet, mely magába rejti fiúk, |
| férfiak, aggok sóvárgását, testük |
| erejét, gyengeségét, észvesztő örömét, |
| vágyakozását. Benne bújik az elfutó |
| idő, őstengerekig vissza a múlt, ahol |
| először kapta meg Ádám, ahol először |
| szívta, fogadta magába a férfi |
| testét, fákon, barlangok odvában, ahol |
| már öltek érte, harcoltak combok közt |
| perzselő szorításáért. Elmondanám, hogy |
| mámorító, igazi neve hogyan rejti |
| magába a nő teljes testét, vállát, |
| mellét, hasát, húsának egészét, a |
| forró és édes nedveket, mirigyek drága |
| párlatát, az utat meleg, utódokat |
| hordó, tápláló méhéig, s nemzedékről |
| nemzedékre életünk folytatását. Hány |
| alakot formált maga köré? Volt s lesz |
| útszéli lotyó, hetéra, megerőszakolt, |
| öngyilkos asszony, őrjöngő boszorkány, |
| királynő, magával kereskedő leány, |
| feleség, anya, szerető, roskatag |
| vénasszony, gyógyító gyönyörforrás, |
| örökké központ az asszonyi testben, |
| örök központja a férfivágynak. |
| Nem mondom ki igazi, csodás nevét |
| hangosan, csak magamban, inkább oda |
| borulok eléje, hogy csókolhassam és |
| kérjem, engedjen magába, adja édes és |
| szorongató húsát, sűrű részegítő, |
| drága nedveit és maradjon enyém örökre. |
|
Tökéletesség
| Édes dombok, dombocskák, halmok, zsemlék, cipók, almák, |
| gömbre, tökéletes formára törekvők, tömöttek, kemények, |
| lágyan ringatózó ringatók, alábiccenők, duzzadók, élet |
| adói, emelkedő rugalmas álmok, testek szép templomának |
| kupolái, eleven hús hatalmas, élő gyöngyei, merészen |
| előre szökkenők, tömött kihívások, szerelem, vágy, végzet |
| csupasz jelei, gyengédek, büszkék, alázatosak, a lélek |
| megtestesítői, dermedt halálból életre hívó hibátlan |
| rózsaszín, barna, fehér, fekete, bronzszínű ikrek, édesek, |
| simák, szelídek, parancsolók, csókot, simogatást, kemény |
| markolást kérők, segítő szépségek, kislányosan kicsik, |
| hatalmasan rugalmasok, mennyei édességek, rajtatok piros |
| pecsét, Isten pecsétje, határtalan gyönyörűségek, örvényt |
| kavarók férfiak fejében, lelkében, testében, párnák fáradt |
| fejnek, enni, harapni való hús a szájnak, szétnyíló, meleg |
| öl üzenetének hordozói, gyönyörök hírnökei, megtestesítői, |
| részegség, mámor, kábítószer forrásai, sötét valóságot |
| semmibe tüntető jósnők, boszorkányok, markoló kezet |
| ellágyító, lágyat művésszé, szobrásszá bűvölők, királynők |
| kibújva selymek, vásznak, gyapjúk, daróc alól, névtelenek |
| és néven szólíthatók: Héliodóra, Kleopátra, Lucrezia, Ágnes, |
| Mária, Zsuzsanna, Imola, Csilla, Zita, Veronika, Gyöngyvér, |
| Ariadné, Natasa, Kinga, Melitta, Matild, Erika, Éva, Gina, |
| Gizella, Katika, Klári, Jolán, Ilona, Lenke, Judit, tízezer |
| és százezer, és millió, és milliárd asszony és leány, hű |
| és hűtlen, szűz és megveszett, olcsó kurtizán, császárnő, |
| apáca, úrhölgy, kocsmai kurva testének pompás ékessége és |
| rajta a simogatástól, száj melegétől megérlelődő erdei |
| gyümölcsök, málna, eper, kökény, szeder, cseresznye drága, |
| kiugró bimbója, édességes tej forrásai, az első öröm |
| emlékhelyei, üvöltő vágyat ébresztő, az öl szorítását |
| kínáló, szavakat összekuszáló, elmét megzavaró, világot |
| széjjel robbantó, jeges olvasztó, vasat izzító, páncélt |
| repesztő, szédítő, vadító, végzetes női hús, hús, hús. |
| Gyere, drága, hívlak, gombold ki ruhád, add a melledet. |
|
Tudás
| Szűzességemet neked adtam, szóltál, |
| s milyen nehezen, hány kudarc után |
| lettem a tiéd. Kegyetlen voltál, fájt |
| a keménységed, el kellett fojtanom |
| erőszakos döféseidtől hangos jajomat, |
| durva idegennek éreztem magamban a |
| tested, méhembe lövellő nedveidet |
| rossznak. Oly tudatlan voltam, csak |
| izmos szád szerettem, finom ölelésed. |
| Gyengédségre vágytam, nem megnyitott |
| testem fájdalmára, csitítottalak, |
| szeress szelíden, lágyan, könyörögtem, |
| de te, azt hitted, csak így juthatunk |
| közös örömhöz, így vagy, így leszel |
| igazi férfi s egyre vadabb lettél, |
| én meg színészkedtem. Aztán barátnőmtől |
| hallottam az igazi gyönyörről, csak |
| dadogni tudott róla mámorosan és |
| olvadozva még emlékétől is. Irigyen, |
| kíváncsian hallgattam, kérdeztem tőle, |
| hogy kell mozogni, mit kell mondani, |
| bizonyítva, hogy csodálatos. Most már |
| tudom. Lefeküdtem volt pajtásommal, |
| kamasz, ártatlan szerelemmel és ő |
| megértett, szeretett, forró mennybe vitt, |
| igazi nő lettem tőle. Gyere, kedvesem, |
| ne fordulj el, ölelj, izzik az ölem, |
| légy erőszakos, döfj, hatolj belém, |
| egészen méhemig. Az életem te vagy. |
|
Újdonság
| Lassan magadhoz tértél, még pihegtél, |
| de szemed már kinyílt. Mi volt ez, |
| kérdezted álmélkodva, hiszen valami |
| egészen más, mint korábban, egészen |
| új, és így százszor jobb, mélyebben jössz |
| belém, én meg, érzem, szorítlak, lüktet |
| a belsőm, nyílik a méhem, sokkal szorosabb |
| leszek, hüvelyem minden nedve ömlik, |
| izmai rángatóznak, veszettül lökdösök, |
| csiklóm minden érintésedtől megvész, |
| sorban élvezek kemény döféseidtől, nem |
| tudom visszafojtani sikolyaimat, és |
| azt ordítom, hogy jaj, de jó, meg azt, |
| teljesen részegen, hogy szeretlek, |
| mi volt ez, valami új, vagy csak azon |
| múlt, hogy nyakadba emelted a lábam, |
| ezt eddig mért nem csináltuk, mért |
| csak most jutott eszedbe, mért hagytunk |
| ki ennyi örömöt? Kérdeztél tágranyílt |
| szemmel, s én nem válaszoltam, hisz nem |
| mondhattam el, hogy ezt az újat én is |
| csak tegnap, bolond éjszaka tanultam. |
|
Útvesztő
| Ki vagy, kérdezed. Ki vagyok, kérdem én |
| magamtól. Kutató szemed választ vár, |
| leküld lelkem mélyére, agyamnak rejtett |
| barlangjaiba, s magam is tudni akarom |
| már, milyen démonok, dühök, angyalok, |
| lobbanó lángok, apró, szelíd mécsek |
| világítanak ott, miket rejt a sötét. |
| Útvesztőben járok, tapogatom falait, |
| eltévedek kanyargós folyosóin, s tudom, |
| az útvesztő magam vagyok, s az is, aki |
| ott tévelyeg, s messze, közepében a |
| bikafejű szörny, az emberevő. Segíts, |
| vezess, hisz nemcsak az enyém ez a |
| labirintus, a tiéd is, szerelmünk |
| kényszerít mélyébe hatolni, akár az |
| őrülésig, ketté hasadásig, összeforrva |
| veled lelkünkben is, hisz testünk tudja, |
| hogy egyek vagyunk, melled, öled, méhed |
| tudja, s nekem is tudja minden vágyó, |
| eleven és meztelen részem, fájó, |
| boldog gyönyörben, ahogy egymás szívét |
| csókoljuk, tépjük vad nyugalomban, |
| békés háborúskodásban, nem tudva |
| szétválni, egyszerre közel és egyszerre |
| távol. Miből vagyunk mi? Vízből, marék |
| sárból kevert borzalmak, édességek, |
| rosszak, akik csak együtt jók? Kik |
| vagyunk? Tudom, egyetlen igaz választ |
| kaphatunk: te én vagy és én te vagyok. |
|
Vallomás
| Nézd a hasikám, mondtad kacarászva, |
| nézd, milyen rózsás, szépen domborul, |
| csókold, szeresd, még mielőtt undok |
| tested alá döföd és sárga, ragacsos |
| nedved belém fröccsen, és mint egy hulla, |
| mellemre zuhansz és majdnem eltöröd |
| gyenge bordám. Nézd, ugye szép, gyere, |
| csúszkálj gyöngéden bennem, most nagyon, |
| nagyon szeretnék végenincs gyönyört. |
| Inkább mellemet harapd, ne nyakam, |
| mert ott kilátszik a blúzom alól, és |
| ne siess, el ne kapkodd, szeretnék |
| többször elégni, akár tízszer is, |
| vagy százszor. Tudod, ugye, hogy nagyon |
| szeretlek ott lent, eszed is imádom, |
| mikor magadhoz ölelsz, forr a vérem, és |
| amikor szagod érzem, akkor is. Gyere, |
| ugye milyen finom vagyok bent, rögtön |
| sikoltok, döféseidtől még megőrülök, |
| bár örökre bennem lennél, édesem. |
| Figyelj csak, elárulok valamit, de |
| közben abba ne hagyd, tudd meg, két |
| hónapja nincsen vérzésem. Igen, |
| picinyke másunk, másod, vagy az enyém |
| hordom magamban áldottan. Találkozz vele |
| ott, szívem alatt, hiszen te lennél apja, |
| ha kihordanám. Jaj, most ölelj nagyon, |
| szúrj föl testedre, robbanj, robbanok. |
| De nem szülöm meg a gyerekedet. |
|
Vágy
| Gyere, súgtad reggel a telefonba, gyere, gyere, |
| ha nem jössz, rögtön meghalok… Pokolbeli szomj |
| búgott hangodban, megrázott, átjárt, üvöltő |
| ördög ébredt bennem is, marta, tépte belsőm, |
| hajtott s már rohantam feléd, őrült ámokfutó, |
| hozzád, gyönyörünkön kívül minden mást feledve. |
| Előszobádban vártál meztelen, vállad egyetlen |
| sállal takartan, s ott, az ajtóban öleltél vad |
| éhséggel, szedted le rólam a ruhát, én meg fogtam, |
| és ettem hatalmas melled, ujjammal téptem az |
| öled, markoltuk, haraptuk a zsákmányt, és mohó |
| állatként hörögve, sikoltva már dőltünk is le a |
| szőnyegre, rajtad és benned, aztán rajtam, benned, |
| és mintha semmi sem lett volna elég, bent, az ágyadon |
| folytattuk szájunkkal egymás combja közt, véred |
| kiserkent harapásomtól, utolsó cseppjeimet is |
| kiszívtad belőlem, hogy fürdőkádad jó, langyos, |
| illatos vizében már csak ujjainkkal szeretgessük |
| egymást. Hányszor csináltuk így, járt az eszemben, |
| évek óta hányszor, s hiába akartam szabadulni, |
| lehetetlen volt, váratlan hívásaid, a gyönyörök |
| veled, fékevesztett öled eltörölhetetlen, forró |
| emléke, búgó, hízelgő hangod, eszeveszett vágyad |
| mindig visszahúzott, mindig legmélyebb állati magamra |
| találtam benned, elhagyhatatlan lettél, örök |
| veszedelem és öröm, barbár istennő, maga a Vágy. |
| Eljöttem, ott hagytalak, fáradtan húztam végig a |
| napot s már ágyamban voltam, amikor szólt, csöngött |
| a telefon, s benne a hangod. Gyere, súgtad, |
| gyere meghalok nélküled, ég a testem, szívem |
| dobol, az ölem vulkán, gyere, gyere, gyere… |
|
Verés
| Belém martál. Skorpió lettél, vipera |
| egy pillanat alatt. Mérged végig égette |
| minden sejtemet, marta, tépte, elszakította |
| idegeimet. Már nem láttam, elfeketült a |
| világ, lángba borult, égett. Megmarkoltalak, |
| úgy dobtalak az ágyra, mint egy kócbabát. |
| Féltél, ne bánts, kiáltottad, de megveszett |
| kezemmel lenyomtalak, másikkal lerántottam |
| rólad a szoknyád, letéptem bugyid háromszögét |
| és ütöttelek, teljes erővel, kíméletlenül. |
| Jajgattál, zokogtál, szép dombos fenekeden |
| egyik ütésem csattant a másik után, piros, |
| fájdalmas tenyérnyomokat hagyott, de tovább |
| ütöttelek s hogy lelkedben is bántsalak, |
| beledöftem égő combjaid közé, imádott |
| nyílásodba ujjamat. Fájjon! És megdermedtem, |
| mert csupa csatak voltál odabent, úgy, |
| mint amikor őrülten szeretni akartál s |
| nem bírtál magaddal. Egy pillanat alatt |
| hatalmas vággyá lobbantak düheim és |
| magam felé rántottam ütlegelt farodat |
| és már benned is voltam tövig, őrülten |
| döftelek, te pedig még sírós, maszatos arccal, |
| patakzó könnyekkel, vad ütemben lökted vissza |
| minden lökésemet, jajgattál, sikolyokkal |
| kísérted nászunkat, de már nem a fájdalom, |
| hanem a végtelen gyönyör hangos jajával. |
|
Véletlen
| Becsöngettem. Nyílott az ajtó, barna, |
| kontyos nő nyitotta ki, sárga köntösét |
| összehúzta meztelen mellén, mezítlábasan |
| állt ott a hideg padlón. Mondtam, kit keresek. |
| Fölnevetett. Maga, kérdezte, maga ugye az |
| albérlőm szeretője? Éppen nincs itthon, |
| később jön, de itt megvárhatja, tessék, |
| jöjjön és a konyhába vezetett. Láttam, |
| ringatja farát, láttam izmos lábszárát, |
| nyaka szépségét. Hellyel kínált az asztal |
| mellett, kávét hozott és ahogy a csészét |
| elém tette, köntöse széjjel nyílott, jól |
| látszott alatta nagy, duzzadó melle, teste |
| szinte hasáig. Nevetett, nevetett, beszélt, |
| végül kimondta, mindent tud rólunk, mindent. |
| Hallgattam, mondta, öleléseiket, szerelmes |
| szavukat s fetrengtem az ágyon éhesen, a |
| testem, ölem, mellem, mindenem remegett, úgy |
| irigyeltem az albérlőmet. Mondta, ismételte |
| izgatottan és egyszercsak felült, szemben |
| velem az asztal szélére, szétnyitotta |
| combját, odahúzta kezem, átölelte nyakam |
| és csókolni kezdett éhes szájjal, nyálát |
| belém csorgatva. Hogy tudtam volna ellenállni |
| néki, ölelésének, vágyának, meleg, asztalra |
| hanyatló, szétnyílt testének? Ott lett enyém, |
| ott pótolta a később érkező, irigyelt nőt, |
| ott lett győztes versenytársa, hörögve minden |
| lökésemtől, míg csörömpölve földre hullottak |
| kávéval teli csészék, tányérok, kanalak. |
|
|
Keserű, gyönyörű kezed, csókjaimmal |
| takart édességes kezed, puha, fehér |
| kezed, tested ékessége, beszédes, szép |
| kezed, élő márvány kezed, hallgatag, |
| jó kezed, beszélgetni tudó, mondatokat |
| súgó, simogató kezed, mámorító kezed, |
| részegítő kezed, vadítani tudó, szorítani |
| való, marokká változó, gyönyört adó |
| kezed, testedet jelentő, combjaidat |
| jelző, öledet titkoló, melledet takaró |
| szemérmetes kezed, gyönyöröd kereső, |
| gyönyöröd találó szűzleányos kezed, |
| lágyan aláhulló, ijedten engedő, tiltón |
| emelkedő, lázban melegedő, szerelemre |
| termett, boldogságot nyújtó, számlálatlan |
| csókkal takart édes, puha, fehér kezed. |
|
|
Kiadom néked magam, életem minden |
| titka, rejtélye legyen a tiéd, csak |
| a tiéd, benned, mint távoli, mesés |
| szigeten kalózok rejtett kincse, mint |
| halálra ítélt utolsó gyónása, légy a |
| bűneim: vad vágyakozások, hazugságok, |
| gyönyörök elborzadó tudója és megbocsátó |
| értője, engedd beléd hatolni egész |
| lelkem, múltam legyen múltad, jövőm |
| legyen jövőd, éljek benned éneddel |
| vegyülten, minden sejtedben, minden |
| atomodban, így egyesüljünk, több ez |
| minden ölelésnél, testek gyönyörénél. |
| Világ leszünk együtt, fényvégtelen, |
| ragyogás tengere, izzó csillagokkal |
| teljes, gyönyörű, édes végtelenség. |
|
|
Könnyű érintéstől mellbimbód megfeszült, |
| merev lett és kemény, beszélt hozzám, szavak |
| kusza sokaságát zúdította felém, |
| idegen és mégis azonnal érthető |
| hívását gyönyörű testednek, felébredt |
| vágyadnak, válaszul ujjam simogató, |
| néma és mégis hangos üzenetére, két |
| test kezdett beszélni, kérő, parancsoló |
| igékkel, váratlan s mégis régóta várt, |
| örömmel, ölelést és csókot kívánó |
| akarattal, mintha szikra pattant volna |
| egymásba belőlünk, néztelek, lángolni |
| kezdett egész valóm, már hajoltam feléd, |
| megmarkolni egész melled, de hirtelen |
| betakartad magad, idegen lett arcod. |
|
|
Szépséged bennem születik, lelkem |
| óceánjának habjaiból emelkedsz. Fehér, |
| gyönyörű kezedből, karcsú combodból, |
| szép fenekedből, mosolygó arcodból, |
| szemed sugarából, tiltó s mégis hívő |
| mozdulataidból, szavaid ízéből, lelked |
| pompájából, szikrázó, fényes értelmedből, |
| kutató kérdéseidből, lépteid üteméből, |
| még ki nem bomlott, titkolt nőiségből, |
| mélybe nyomott vágyból, öled melegéből, |
| szíved veréséből én alkotlak széppé. |
| Édes Vénusz leszel bennem, mohó vágyam |
| gyönyörű teremtménye, minden álmomban |
| megjelenő asszony, szűz, akit nekem |
| kell énjéhez emelnem, nyiladozóból, |
| piros, szép bimbódból legyen csodás virág. |
|
|
Vászon? Selyem? Pamut? Fehér inged takar |
| rózsaszín, gömbölyded nyakadon nyitottan, |
| s lentebb csábítóan fényes gyöngyház gombok, |
| egyetlen mozdulat s megnyílnának, ha te |
| engednél sóvárgó kérésem szavának |
| s megmutatnád édesen domborodó melled, |
| mert tudom, nincsen rajtad semmi más, |
| dobd hát le azt a rongyot magadról, |
| mielőtt leszaggatom rólad, látni akarom |
| drága, barna bőröd, meztelen tested, rántsd le, |
| elegem van a könyörgésből, szédülök, a |
| testem kiugrik helyéből, elhúzódni ne |
| merj, ne tiltakozz, engedj, bújj ki már |
| ingedből, emeld a magasba, lengesd, égjen |
| arcod örömtől, fojtott vágy tüzétől, |
| s rémülten sikoltsad: jaj, megadom magam. |
|
|
Szaladsz, hátra nézel, követ-e üldöződ, |
| megállsz, csábítón megringatod csupasz |
| farod, sikoltsz, futsz… Koccintgatunk, |
| lesütöd szemed, zavartan babrálod ezüstszín |
| táskád, igazgatod ruhád vállpántjait, |
| mellbimbód megfeszül, szép arcod hirtelen |
| elpirul, odébb lépsz, ott hagysz, visszanézel, |
| követ-e üldöződ, néhány ringatózó |
| lépésed megint hív, megyek, de másokkal |
| kezdesz pletykálkodni, húznak kicsattanó |
| energiáid, már minket les az egész |
| erdő, közelre lépek, megérintem karod, |
| beleborzongsz, tudod, úgyis enyém leszel… |
| Kiáltasz, üldöződ már a nyomodban van, |
| megmarkol, leteper, harap, csókol, üvölt, |
| te meg győzelmesen széttárod combodat. |
|
|
Igen, a vércseppek a lepedőn öled |
| vérének cseppjei, beléd döftem magam, |
| egy percnyi fájdalom árán vége eddig |
| nekem őrzött, drága ártatlanságodnak, |
| most már nő vagy, azzá tettelek és |
| igazán az leszel, hogy gyönyört adj s kapjál, |
| hogy egymás szolgái legyünk, testünk, lelkünk |
| egymásért égjen, ha kell, kínozva egymást, |
| szeretni foglak és azt akarom, ölelj, |
| véred minden cseppje, egész tested, egész |
| lényed legyen enyém, vágyakozz utánam, |
| ahogy utánad én, ezek a vércseppek |
| lesznek pecsétjei szerelmünknek, közös, |
| végtelen vágyunknak, tudd, a gyönyör vár rád, |
| más vagy már, mint voltál, nyisd széjjel a combod, |
| töröld le könnyeid, add boldogan öled. |
|
|
Teremtőd leszek, éreztem, isteneddé |
| akarok válni, imádott Uraddá, így |
| fogadtam vágyamnak először megnyíló |
| öled, félő testedet, teljes egészében |
| tagommá merevültem, de vártam, csókod |
| ízleltem, kapud símogattam, felkészült-e |
| befogadásomra, elöntötték-e nedvei, |
| reszket-e a vágytól, már sóhajtoztál, |
| hívtál, de az égbe akartalak vinni, fel |
| idegek pattanásáig, lassan nyomultam |
| beléd, éreztem, ölelsz, húzol, szorítsz, |
| csípőd mozdul, lök, lábad derekamat, karod |
| nyakamat öleli, s robbantál egyetlen kemény |
| lökésemtől, azután még, még, nem tudni |
| hányszor, eszméleted sikollyal vesztéséig, |
| s robbantam én is, csillaggá robbantam veled. |
|
|
Tanítanám kebled gyönyörű pecsétjét |
| lágy simogatással, ezernyi csókkal |
| asszonyi örömökre, testben futkározó |
| kéjes borzongásra, torkot megszorító, |
| sikoltást kiváltó gyönyörök ízére, |
| tapadó, mégis lágy ajkamra, nyálam |
| nedvére, nyelvemnek simogatására. |
| Tanítanám édes, piciny mellbimbóid |
| duzzadásra, büszke megmerevedés |
| jóságára, hogy feledtesse minden |
| gondod, titkos fájdalmad, ébressze |
| mennyei és pokoli tüzes vágyaidat, |
| hogy szabad légy, ne gátolja semmi |
| benned az igazi nőt, a vágyakozó |
| húst, mindeddig szemérmes, szép tested |
| boldog megnyílását a teljes örömnek. |
|
|
Édes, tanulékony tested vágtat, feszül, |
| mint versenyfutóé gyorsuló ütemben, |
| gömbölyű feneked lök, visszahúzódik, |
| magába szív, testem követi parancsát, |
| tanítvány így leszek tanítóból, karod |
| ölel, arcod görcsbe merevül, szép szemed |
| fehérbe fordul, szád, sűrű nyálad íze |
| részegítő, combod átöleli vállam, |
| szorít, mellbimbóid mereven feszülnek. |
| Hol van az egykori szűz, aki hét napja |
| csókolni sem hagyta magát és aki most |
| mindent tud s akiből asszony robban elő, |
| gyönyörért lihegő, sikoltozó asszony? |
| Hol őrizted eddig szerelmi tudásod, |
| táncoló ölednek drága forróságát, |
| hol hallgatott benned a végső sikoltás? |
|
|
Hagynád csak egyszer megcsókolni ajkad |
| nemcsak szememmel, hanem édes nyálad |
| ízére, nedveidre szomjas, vágyaimtól |
| égő, kiszáradó számmal. Hagynád csak |
| egyszer drága melegségét, magadba engedő |
| boldog megnyílását, izmos puhaságát, |
| tapadó gyönyörét érzékelni számmal. |
| Megéreznéd akkor, hogy nemcsak ajkad |
| kapja csókomat, hanem egész valód, a |
| ruhád alá rejtett gyönyörű, kis melled |
| szép bimbói, vállad, hasad drága dombja, |
| bokád, térded, combod, megnyíló ölednek |
| nedves ékessége, gyönyörök kapuja, |
| egyesülés kútja, lényed középpontja, |
| égő vágyam célja kapná lázas számat, |
| ha hagynád egyszer megcsókolni ajkad. |
|
|
Azt szeretem benned, hogy most érlelődő |
| kisleánynak mutat édes, apró melled. |
| Vesd el zavarodat, ne gátoljon semmi, |
| pont így kellesz nekem, így tekintlek szépnek, |
| éretlen kislányra éhes, buja vágyam |
| így lát gyönyörűnek, így kérhetem tőled: |
| mutass, játssz ártatlan szüzet, tiltakozva |
| sikoltozz és közben ölelj, szeress vadul, |
| akár elszabadult őrjöngő hetéra, akár |
| kiéhezett, férfitestre vágyó szemérmetlen |
| asszony. Lökjed izmos farod, nedveidtől |
| tocsogj, hörögj, harapj, engedd szabadjára |
| titkolt vágyaidat, minden nyílásodat |
| nyisd széjjel a kéjnek, dobd oda testemnek. |
| Légy egyszerre kettő, forrjon tőled vérem, |
| tudd meg, mit gyengédnek tartasz, az az erőd. |
|
|
Mint nehéz rögre fehér lepke száll, |
| megpihent kezed könnyen az enyémen |
| lágy simogatással és érintésedtől |
| rohanvást vitték bennem az erek, fel, |
| szívemig, mozdulatod némán is beszélő |
| drága üzenetét, dobbanó morzejeleit, |
| s futott széjjel a hír testem minden |
| részéhez, atomok, sejtek, izmok, csontok |
| teljes rendszerén, futott, vitte boldog |
| mámorban s egekig röppentette lelkem, |
| s felgyújtotta gyönyörű testedért forró |
| vágyam, melled, öled csókolni kívánó |
| izzó mindenem, óhajtását a hirtelen |
| sikolyba, eszünk vesztésébe, mámoros |
| halálba zuhanó teljes ölelésért, mert |
| fehér kezed azt súgta: szeretlek. |
|
|
Ő volt, aki… mondtad, ujjaid táncosan |
| játszottak ölemben, kacarásztál, szemed |
| csillogott. Ő volt az, aki belém nyomult, |
| elvette huszonegy évig híven őrzött |
| gyötrő lányságomat. Szeretném a nevét |
| kimondani. Lehet? Bólintottam. Igen. |
| Jöttek a főnevek, becéző, nagyító, |
| kicsinyítő jelzők. Közben meleg combod |
| közé húztad kezem s mondtad annak nevét, |
| s hogy örökké enyém, az enyém meg tiéd, |
| s hogy a kettő együtt jól egymásra talált. |
| Suttogtál, fogdostál, én meg kővé váltam. |
| Már nemcsak szép kezed táncolt, hanem egész |
| forró tested rángott. Szeretnék mondani |
| még valamit, súgtad. Bólintottam. Igen. |
| Még egyet kívánok… S kimondtad az igét. |
|
|
Tudd meg, hiába minden, az enyém |
| vagy és örökké az enyém leszel, |
| nem szabadulhatsz tőlem, nincs erő, |
| nincs akarat, mely elvehetne, mert |
| lelkedben vagyok és ott voltam mindig, |
| gyermekként én vezettem öledhez |
| ujjadat, így adtam néked az első |
| sikolyt, én hevítettem később |
| vágyaid, másnak képében mégis én |
| vettem szüzességed vérét, becsukott |
| szemed engem látott és nem azt a |
| másikat, hozzám kiáltottad, hogy |
| szeretsz, és álmaidban mindig ott |
| éltem ezer és ezer éve, bárki voltál, |
| vagy voltam, mi öleltük egymást száz |
| és száz gyönyörben, életben, halálban. |
|
|
Agyad már enyém, gondolataidban, |
| munkádban, terveidben ott vagyok |
| és ott maradok végig, elmúlásom után |
| emléknek, ha porrá válok, akkor is, |
| de ez nem elég nekem, kell teljes |
| egészed, lelked, s vele minden érzelem, |
| égig csapongó vidámság, alaktalan |
| borzongás, színek, érzések szép |
| keveredése, sikerek édes öröme, száz |
| és százfelé forduló szeretet, nyers |
| elutasítás, minden, ami benned forr, |
| hideg és meleg, és kell a hirtelen, |
| hormonok parancsolta ölelési vágy, |
| az éjszakában utánam kiáltó hívás, |
| öled befogadást sóhajtó szomjúsága |
| s a tőlem kapott sikoltó gyönyör. |
|
|
Akarlak! Ne félj, engedj már könyörgő |
| vágyamnak, engedd látni ajkad gyönyörű, |
| édes testvérét, göndör, barna prémmel |
| fedett szép öled, combod között a lágyan |
| domború, drága húst, asszonyi lényed |
| pompás kapuját, engedd széjjel nyílni |
| csókomtól, nyelvem simogatásától, szám |
| érintésétől, engedd külső, belső testét, |
| csókoljon vissza, égjen, gyúljon lángra, |
| ontsa illatos, ízes nedveit, csábítson, |
| szívjon, hisz húsevő virág, bíborszínű |
| kehely, méhedhez nyíló, élő alagút, |
| életed, lényed tökéletessége, eszeveszett |
| vágyam egyetlen célja, engedj, nyílj szét, |
| add igazi lelked mézét, hadd ízleljelek, |
| s elérve vágyam, hadd haljak beléd. |
|
|
Szétnyitnám ujjaimmal drága szemérmed, |
| pompás ajkaid, a védő, védekező nagyot, |
| az édesen izmos, nedvesen önmagát kínáló, |
| csókra, szerelemre, kéjre vágyó kicsit, |
| illatozó virágát ifjú, szép testednek |
| érintéseimtől meleg nedvet ontó gyönyörű |
| száját, éned lényegét, a némán is kiáltót, |
| amely magába hív, s ígér paradicsomi |
| gyönyört, őrült mámort, várja nyelvemet, |
| adja nedvessége fűszeres, jó ízét, s vezet |
| fentebbre, húzza éhes számat öled féltett |
| kincsére, rügyként illatozó, szépen merevedő |
| csiklódra, izzó húsod, egész tested eleven, |
| részegítő üzenetére, az elmúlás ellen |
| tiltakozó, a gyönyör örök pillanatára vágyó, |
| halált elűző, életet adó, édes, jó öledre. |
|
|
Őt szolgálja mindened, lebbenő hajad |
| minden szála, liliomfehér bőröd, ajkad |
| csillanó pirosa, táncos ujjaival simogató |
| kezed, szemed hívása, nyálad édessége, |
| hangod lágy mollja, kihívó kacagásod, |
| melled rózsaszín bimbója, körmöd éle, |
| tüdőd, gyomrod, májad, tested egésze, |
| agyad elektromos töltése, villámló vágyak, |
| verítéked vonzó illata, hasad lapos dombja, |
| térded, libbenő karod, szádat simogató, |
| csalogató nyelved, minden reá mutat, |
| a combjaid között parancsoló öled |
| mélyében, meleg húsodban rejtező igazi |
| énedre, havonként pirosan újuló, örök |
| vágyban égő, időket túllépni, végtelen |
| életet újra szülni vágyó asszonyi méhedre. |
|
|
Itt vagy! Lehunyom szemem s látlak, látlak, |
| mosolyogsz, s tudom, azt jelenti, hogy |
| szeretsz, enyém vagy és enyém leszel, |
| szemed csukódik, puha ajkad nyílik, |
| nyelved is csókol, isszuk egymás édes |
| nyálát, karod vállamon, arcod mellemre |
| bújik, kigombollak, ajkam meztelen, forró |
| melled bimbóját simogatja, merevüljenek, |
| sóhajtasz, megrándul egész gyönyörű |
| tested, már nincs rajtunk ruha, csak |
| bőrünk takar és az sem soká, teljesen |
| csupaszok vagyunk, mellém fekszel, ölelsz, |
| fut rajtam kezed, s rajtad az enyém, és |
| már érzem, ó Hymen, ó Hymenaios, |
| csókolsz, megnyílik meleg, szép öled… |
| Megrázkódom. Hol vagy? Mért nem vagy velem? |
|
|
Beléd hatolnék, forrón felmeredő testem |
| megnyitná édes öled kapuját, lehunyt szemed, |
| félig nyílt nedves, szép szád hörgésbe fúló |
| sóhajjal, vágytól sikamlós ajkad szemérmetlenül, |
| szívó örömmel fogadna, markolnál, szorítanál, |
| lüktetve ölelnél magadba, teljes mélyedbe, |
| méhedig, szívedig, vállamra vetnéd karcsú |
| lábad, táncra perdülne velem egy ütemben |
| izmos, gömbölyű csípőd, egész, lángokba |
| robbanó, gyönyörű tested, egy felejthetetlen |
| percbe villámlana egész életünk, amikor |
| beléd lövellném sűrű, millió élettel teljes |
| nedvemet… Ezt tenném. Könnyekkel szememben |
| könyörgök istenhez, sátánhoz, hogy csak egy |
| napra adja vissza elveszett, másokra pazarolt, |
| neked minden gyönyört megadni tudó, régi erőmet. |
|
|
Átöleltél két gyönge, szép karoddal az |
| éjszakában, engedtél sajgó kérésemnek, |
| mellemhez szorított arcod elpirult, de édes |
| tested, szép melled, hasad hozzám tapadt, |
| s kívántad, hogy kezem derekad simogassa |
| s markolja drága, domború csípőd, és lábam |
| egy pillanatra oda szorítsam combjaid közé. |
| Úgy éreztem, hogy levegővé válnak rajtunk |
| a vastag és meleg ruhák, kabátok, blúzok |
| tűntek semmivé s meztelen testünk fénybe |
| borította körül a sötétet. Összetapadtunk és |
| sugárzott belőlünk a szerelem. Vándorok, |
| ha ezentúl arra jártok, láthatjátok ott ködből |
| szobrunkat, villanó, örök fényünket és elönt |
| benneteket is, ahogy bennünket elöntött a vágy |
| egymás testére, végtelen csókra, ölelésre. |
|
|
Alaktalan, szerelmet kereső, ködfelhő vágyam |
| lényedre talált, gyorsan körül vett, megsimogatta |
| fehér arcodat, szép, piros szádat, a hajadba |
| túrt, könnyű szellőként végig futott egész |
| testeden, hallgatta hangod, nevetésed, kérdő, |
| kíváncsi mondataidat, figyelte fiatal elméd |
| villámló kapcsolásait, érintés nélkül simogatni |
| kezdte egész testedet, karcsú lábad, sima combod, |
| hátad, nyakad, izmos, szép feneked, és egyre |
| közelebb kívánt jutni hozzád és már beléd is. |
| Könnyű felhőből gyorsan egész lelkemmé, egész |
| testemmé változott, kezem keze lett és az |
| arca arcom, a szeme szemem, s már látta: gyönyörű |
| vagy, már nyúlt volna feléd, hogy igazán és |
| nemcsak képzeletben csókoljon, simogasson és a |
| ködfelhő eltűnt s testi vágyammal én maradtam ott. |
|
|
Az a mondatod vissza-visszatér, bárhol |
| vagyok, bármit csinálok, megállít, mosolyt |
| bűvöl arcomra, fel-felugrik, mint patak csillogó |
| vizében sziporkázó pisztráng, fölemelkedik |
| s repül szitakötőként egy pillanatig, |
| törött üvegcserépen hirtelen megvillanó |
| fénypötty lesz, zsúfolt utcai forgalomban |
| áteresztő lámpa, felnyíló könyvben pont a keresett |
| idézet, feneketlen mélybe tuszkolt test neve |
| tér vissza s vele hangod halk s mégis kihívó |
| duruzsolása, s látlak, előttem állsz tengerzöld, |
| frissen vásárolt selyemruhádban, kezed a |
| vállamon, arcodon feszülő, ígéretes mosoly, |
| szemed belém kutat, könnyű simogatást |
| érzek s hallom, hallom hívó csodás mondatodat: |
| nyúlj a szoknyám alá, nincsen rajtam bugyi. |
|
|
Elveszítettem józanságomat, feltámadt bennem |
| szövetségesed, lelkem ördöge, s mondja megállás |
| nélkül a szerelem és a fékezetlen vágy tízezer |
| szavát, biztat, öleljenek meg, te is akarod, ha |
| közben hangosan tiltakozol is, mert lelkedben már |
| magadba fogadtál, egészen enyém vagy, hiszen |
| minden mozdulatod, kívánságomra megmutatott melled, |
| elfojtott sóhajtásod, félig érthető szavad, |
| felcsillanó, vagy lesütött szemed, ajkaid közül |
| kibúvó, simogató nyelved, lágyan felém induló |
| s visszahúzott kezed, mellbimbóid trikódon |
| átütő keménysége, egymásra kulcsolt két combod |
| vágyakozó, szemérmedre hívó, szorító, szétnyíló, |
| táncoló játéka, félénk ölelésed, hátra vetett |
| hajad, szíved dobbanása, arcod pirulása, mind |
| azt mondják, kívánsz, egyesülni vágyol. |
|
|
Csordultig töltelek, te leszek húsodban, |
| rángatózó öled nedveivel sűrű |
| nedvem összevegyül, eggyé válik forró |
| méhedben. Millió s millió sperma fut, |
| csúszik, kúszik benned, űzi egyesülés |
| vágya, gyilkos hajsza, s míg eszméletlenül |
| ölelkezünk, elszánt akarat. Gyönyörünk |
| így lesz ismeretlen erők szándékának |
| tetté változása, hatalmi erőszak |
| tudatlan rokona. Ne engedj ki combod |
| közül, kívánj újra s újra, lucskosan és |
| szédülten maradjunk együtt, suttogj, ölelj, |
| sikolts, egész tested járjon nászi táncot |
| ész nélkül, részegen, aztán menj, mosakodj, |
| öblíts, csorgasd közös nedvünk fürdőkádad |
| szappanos habjával le, a csatornába. |
|
|
Mit akarsz, ostoba, kérdezem magam, |
| mért hiszel elszabadult képzeleted |
| eszelős játékának, agyad mélységéből, |
| feneketlen kútjából előmerészkedő |
| szörnyeidnek, csalfa reménynek, ostoba |
| hitnek, életed zabáló szerelmednek? |
| Nem látod mekkora s milyen szakadék |
| nyílik közted s közte, reménytelen, |
| tátongó távolság, s nincsen híd, amely |
| átvezetne rajta. Meg kéne vakulnia |
| néki, hogy ne lássa rajtad az elmúlt |
| időt, az elporlasztó éveket, eszét |
| kellene vesztenie, hogy szeressen és |
| ifjú testével, a tiéd legyen. Igen? |
| Akkor kívánom, vakuljon belé, s akarom, |
| úgy szeressen, hogy veszítse eszét. |
|
|
Szaladtál, nem raktál rendet, az ágyadon |
| gyűrt párna őrzi még tested lenyomatát, |
| nedves, odavetett kendő éjszakai |
| ölelésünk nyomát, ott hever kék, selyem, |
| tenyérnyi nadrágod, öled göndör prémjét, |
| domború szépségét mutogató reklám, |
| s úgy, ahogy magadról lerántottad piros |
| kombinéd, ráncokat vet lágyan, oda omlik, |
| mintha magad volnál, s hirtelen megtelik |
| éhes szemem előtt napsütéstől barnult |
| gyönyörű testeddel, már feszíti melled, |
| hasad, izmos farod, kilátszik alóla |
| édes, szép ágyékod, érzem jó illatát, |
| féktelen melegét, nyílását nedveid, |
| s már vágytól, emléktől reszketve borítom |
| arcomra, s eszemet veszítve csókolom. |
|
|
Fogadd el, Kedvesem, nemcsak az Univerzum |
| első három perce marad örök titok, az lesz |
| a miénk is, hiába kutatok, mi volt, ahogyan |
| történt, csak vakító robbanást találok |
| agyam mélyében, bénító sugárzást, néma, |
| hangtalan bámulatot, fénylő látványodat. |
| Becsukott szemmel idézem, lépegetsz felém, |
| mintha táncolnál, karcsú, könnyű tested |
| muzsikál, régen felejtett szavakat súg, |
| tüzes tűket szúr lelkem alvó mélyébe, ébreszt |
| vágyat és csodálatot, dermeszt, süketít, vakít, |
| és nem látok mást, csak bokád, lábadat, |
| térded és feljebb, csípődön megfeszült, |
| rövid szoknyád alatt a csodát, gyönyörű, |
| gömbölyűn karcsú, drága, mámorítóan |
| vonzó, öledbe mutató combjaid varázsát. |
|
|
Száz nőt szerettem, hajtottam őket, mint éhes |
| farkas a bárányokat, haraptam édes testüket, |
| ittam fűszeres ízű nyálukat, faltam puha, drága, |
| megadó testüket, mellüket, combjukat, fogaim |
| nyomát ott hagytam csípőjükön, nyakukon, nem |
| futhattak el, nem is futottak, adták magukat és |
| végül ők ettek engem, magukba szívtak, öleltek, |
| szeretlek, suttogták, nyeltek, csókolták egész |
| mindenem, lelkemen hagyták körmeik nyomát, s így |
| nem tudni, hogy ki kit, miért és hogyan evett, |
| mivel és miért szeretett. Nézlek, érezlek egész |
| lelkemmel és most már tudom, farkasénemet az |
| éhség hajtotta, vakon a női hús utáni vágy, a |
| menekülés egy részeg pillanatba. Utánad nyúlok |
| gyengéden, ámuló, tiszta lélekkel, s tudom, hogy ami |
| nem voltam soha, tudom, most beléd szerelmes vagyok. |
|
|
Futnak, szaladnak, rohannak, elmúlik tíz év, |
| húsz év, harminc, rég por leszek már, pulvis |
| et umbra, ülsz majd egyedül, árnyék villan a |
| falon, elhomályosul könnyedtől szemed, fájdalom |
| villan válladba, tükör mutatja karod, lelked |
| mély homályában hirtelen apró fény csillan, |
| nevem emléke, tétován az arcom, ámuló, tested |
| simogató, esztelenül vágyakozó szám, sóhajom, |
| kérlelésem: légy enyém, hisz minden elrepül, |
| és értelmetlen a tartózkodásod, így bukkan fel |
| benned a múlt, s nem emlékszel, hogy enyém |
| lettél-e, és talán össze is keversz másokkal, |
| volt szeretőkkel, de hallod hangomat, tétován |
| összeálló szavaim, vagy csupán egyetlen egyet, |
| sóhajba fulladót, könyörgéssel kevertet, azt |
| az egyet, mit innen üzenek: szeretlek. |
|
|
Nézem asztalodra halmozott tárgyaid |
| értelmes, jó rendjét: jegyzetek, cédulák, |
| dobozban kartonok, színes, aláhúzó |
| filctollak, órarend, naptáron pirossal |
| megjelölt napjaink, ölelkező, veszett, |
| torkos éjszakáink, s hogy hányszor sikerült |
| nagy keresztjelekkel beróva s másféle |
| ismeretlen ábrák, vizsgák jelzései, |
| havi vérzéseid, nézem az egészet |
| s mint épülő város terve bontakozik |
| ki a képből jövőd, előre megrajzolt |
| pályád, doktorátus, egyetem, tanárság, |
| idegen ösztöndíj, szerkesztés, könyvírás, |
| gyönyörű kártyavár. Édesem, hol leszek? |
| Eljössz-e halottak napján megköszönni, |
| hogy én voltam, aki asszonnyá tettelek? |
|
|
Száz nőt szerettem? Nézlek, mint óceáni, kis |
| sziget hajladozó, karcsú pálmáját, mint erdei, |
| éppen virágba boruló, lombosodó, szép fát, és csak |
| játéknak tekintem a hasonlatot, mert lélek vagy, |
| hús vagy, eleven asszony vagy, nézem ölelésre |
| termett tested friss szépségét és nézem arcod |
| és megújul tőle énem, elönt eleven vágy, ne |
| riasszon el eszeveszett és zavaros múltam száz |
| nője, nem látom őket másnak, csak szeretkezni |
| vágyó, bódult testek kavarodásának, lüktető vérem |
| kívánságának, futásnak mámor, felejtés után, mert |
| nem találtam igazi szerelmet náluk, nem kaptam |
| azt, amit irántad érzek, a mindent elöntő |
| fájdalmat és boldogságot, az életedben magamra |
| találó embert, az elmémet kitöltő robbanó érzést, |
| újjá változó énem teljességét, az igaz szerelmet. |
|
|
Mexikó napja tűz, ég, izzik fölöttem, |
| állok a romtemplom kövein, hiányzol, |
| idegenvezetőm hadar áldozatról, |
| vérről, hova lettél, kivel ölelkezel, |
| kinek nyitod édes öled, alig értem, |
| csak minden második szavát vezetőmnek, |
| porque no tiene, porque no tiene, |
| itt ölték meg őket, kőkéssel, kortyolták |
| vérüket, lángol a nap, tudom, hogy lefekszel |
| az első suhanccal, engedsz vágyaidnak, |
| hiányzom, hiányzol, kivel szeretkezel? |
| kinek nyílsz meg? kinek veszed szádba testét? |
| ha volna hatalmam, ide hozhatnálak, |
| s mint egyszer a papok, meztelen melledbe |
| éles pengét döfnék s kitépném szívedet. |
|
|
Rábámultam, vonzott az érzékien dús |
| virág, megállított, bámuljam szépségét, |
| kérdezzem, mit akar tőlem bibéivel, |
| szétnyíló ajkával, ezer finom érrel |
| hálózott hüvelye mézes illatával, |
| szirmainak lassú széttárulásával, |
| mit akar, nem vagyok bogár, sárgacsíkos |
| darázs, nem repülök kábult zümmögéssel, |
| hogy beléje haljak s megtermékenyítsem, |
| néztem gyilkos nászát, ahogy nyílásába |
| vonzotta, szívta és lassú rángásokkal |
| magába zárta a szerelemtől részeg |
| mámoros állatkát Tabasco piacán. |
| Néztem s te lebegtél ott, pucér kísértet, |
| táncoltál, combod közt szétnyílott mézízű, |
| virágpiros öled s hívott, fussak feléd. |
|
|
Miféle kábítószer bódít, részegít és |
| vetít elém vágyammal teljes, valóságnak |
| tűnő látomásokat, miféle varázslat árad |
| szépséges lényedből, karcsú testedből, |
| meleg pillantásodból, hogy egyszerre |
| látlak fényben lebegő angyalnak és |
| ágyadon karod kitáró, meztelen öledbe |
| hívó, gyönyört kínáló és gyönyörre szomjas |
| nőnek, kitárulkozó szemérmetlennek és |
| szemed lehunyó szűzi ártatlannak? Egyedül |
| makacs vágyam bódítana, vérem és agyam |
| lüktetésének tudjam, hogy téged érezlek, |
| látlak, kívánlak látni minden percemben, |
| hogy nyúlnék érted és fájón tudom, az |
| üres levegőt simogatom, csókolom részeg |
| kábulatban. Miféle kokain és ópium bódít? |
|
|
Beborítanám lágy, hóvirág-fehér, drága |
| bőrödet százezer gyengéden éhes, reszkető |
| csókkal, megsimogatnám egész testedet |
| meleg nyelvemmel, kezdeném homlokoddal |
| és lassan, arcod szépségein át, eljutnék a |
| nyakadig, válladig, s végig karodon ujjaid |
| hegyéig, s vissza, hónodalja édes ízéig, |
| ujjongva felfedezném melledet, számba |
| fognám, nyalnám, szorítanám kimerevedő, |
| örömre vágyó, szép bimbóidat, tested két |
| csillagát, s egyre hevesebb, szomjazó |
| szájjal megtalálnám hasad, köldököd és |
| rejtőzködő combjaid közét, és megnyíló |
| pompás, illatos ajkad, falnám piros húsod, |
| elveszítve már egész eszemet ennélek és |
| innálak és beléd halnák örökkön örökké. |
|
|
Hátulról bújtam beléd, sikongó öled |
| szorított, robbantam egyszer, kétszer, |
| nem engedtél ki nedves mélyedből, így |
| szunnyadtunk el benned, átöleltem |
| verítékező tested, csókoltam, nyaltam |
| hátadat, nyakad s már álmodtam is, keskeny |
| csónakban ültünk végtelen vizen, vidám |
| delfinek ugráltak körülöttünk s azt mondtad, |
| minden delfin én vagyok, aztán egy dombról |
| néztünk virágos völgyet, én lehajoltam és |
| megsimogattam, aztán asztalnál ültem |
| egyedül, előttem tál, te feküdtél benne |
| csupaszon, én meg kést, villát emeltem, |
| erre ébredtem fel és arra, rázkódik |
| egész tested, sírsz, ki akartam húzódni |
| belőled, de nem engedtél, véget ért az álom. |
|
|
Szalmaszálam vagy, nyúlnék, kapaszkodnék |
| beléd, ne engedj önnön mélyeimbe vesznem, |
| segíts, nyújtsd felém egész magadat, ifjú, |
| szép tested, űzd messze lelkem bujkáló, |
| titkos félelmét, a minden percben támadó |
| árnyat, a pusztulás könyörtelenül közelgő |
| rémét, nélküled nem tudok szabadulni tőle, |
| hallom, vonít bennem, nyúlkál szerveim |
| után, homályosítja elmém, emlékeim kitörli |
| s visszakergetne gyermekkoromba, gyere hát, |
| ments meg, ments meg magamtól, ölelj át, |
| szoríts, engedd édes ajkad inni, csókolni, |
| add nekem tiszta, ártatlan lelked is, ne |
| félj tőlem, legyél menedékem, hadd fussak |
| el magamtól, feledtesd félelmeimet, kérlek, |
| engedj kapaszkodnom beléd, halni jó öledbe. |
|
|
Ne, ne, súgtad, hangod remegett, lágy, |
| drága ajkad reszketett, szétnyílt lassan |
| és sóhajjá lett szava, hívón tiltakozó jel, |
| míg csókoltam nyakad, arcod, lehunyt szemed, |
| kagylós szép füled, simogattam leomló, puha |
| fürtjeid s elindult hozzám ölelt testeden, |
| válladon, végig gerinceden kezem, hogy |
| karcsú, meleg derekadról engedelmesen |
| meg-megvonagló csípődre leljen, így |
| találtam végre éhes számmal szádra, csapkodó |
| nyelvedre, szívtam jóízű nyálad és te |
| is szívtad az enyémet, karod forrón ölelte |
| vállam, nyakam, tested mindent elfelejtett |
| már, ellenállása megtört, megadta magát mert |
| minden sejtjével, minden idegével szeretni |
| akart és némán kiáltotta: igen, igen, igen. |
|
|
Hason feküdtem, egyetlen mozdulattal |
| hátamra fordítottál, néhány csók és már |
| kőkeményen álltam, széttárt combokkal |
| ugrottál ölembe, magadba nyomtad testem, |
| nyers szavakkal kimondtad, mit akarsz, |
| lökni, lökni kezdtél, hátra vetetted szép |
| hajad, pupilláid tágultak, már nem engem |
| néztél, valami mást láttál, be kellett |
| hunynod a szemed, lökéseid gyorsultak, halk |
| sóhajaid egyre hangosabb jajokká váltak, |
| tested megfeszült, szád kinyílt, arcod |
| görcs rántotta össze, löktél, vágtattál, |
| én is löktelek, nem tudtam nyitva tartani |
| szemem, melledhez kaptam, feszesen síkos |
| öledhez feszültem, te húsomba téptél és |
| betöltötte szobád üvöltő jajgatásunk. |
|
|
Most ne, mondtad könyveddel kezedben, most ne, |
| tanulnom kell, meg a szakdolgozat. Csókoltam füled, |
| de te mondtad, mondtad az intenzionális szigorú |
| kontextusait, az episztemikus kvantifikációt és, |
| hogy bizonyos harcias nők a férfiakat disznóknak |
| bélyegzik s a prezentálás formáját a beágyazott |
| mondatnak. Ettől a szótól veszetten ágyadra |
| nyomtalak, kapálózó combod vállamra vettem, az |
| apró selymet lehúztam öledről és már benned is |
| voltam tövemig, mélyen, haraptam blúzodon át |
| melled kirobbanó bimbóit, úgy éreztem, ilyen jó, |
| ilyen veszedelmes, veszett nem volt még soha, te |
| is löktél már, kiáltoztál, nyögtél, számtalan, |
| lüktető orgazmusodat sikolyokkal kísérted, végül |
| rád zuhantam. Lassan, bágyadt mosollyal magadhoz |
| tértél, vizsgáztam, mondtad és könyvedért nyúltál. |
|
|
Milyen fűszerek, milyen édességek, |
| kábítószerek milyen párlata, távoli |
| világok milyen fűszerszámai keveredtek |
| hormonjaid laboratóriumában nyálad |
| ízévé, hogyan lehet, hogy tested minden |
| nedvének, verítékednek, könnyeidnek, |
| öled síkosságának, sós vérednek, melled |
| jövendő tejének ezer zamatát érzem, ha |
| igazán engedsz csókomnak, ha teljes |
| lényed megnyílik s átadja magát és kér |
| és követel és kibújik minden jólnevelt |
| ruhából, felejti felvett szokásait és |
| sikoltozik eszét vesztett meztelenségben, |
| vonaglik őrülten a vágytól és szét is |
| tépne, mint egykor thrák leányok, asszonyok |
| Orheuszt tépték széjjel vad orgiájukon. |
|
|
Te is akartad, szemed párája, tested |
| moccanásai, táncos vetkőzésed, suttogó |
| vágyad, számban kutató nyelved, félig |
| kimondott szavaid, mindened vágyadról |
| beszélt, elkezdted csókolgatni meztelen |
| mellemet, kíváncsi, szerelmes kislány |
| lettél, szűz feleség a nászéjszakáján, |
| megnéztél, becéztél, simogattál, aztán |
| megkérdezted, szádba vehetsz-e és már |
| szádba is vettél, lágyan, kedvesen, egyre |
| mélyebbre és egyre mohóbban, én drága |
| öledet simogattam, már futottam a gyönyör |
| pillanatához s futottál te is, mintha |
| versenyben rohannánk, aztán hördülés, |
| szádból öled lett, nyelted magomat, |
| magadba fogadtál én meg mélységbe zuhantam. |
|
|
Mindent kívánok, mondtad, mindent, amit |
| eddig másoktól meg nem kaptam, tedd hát |
| magadévá egész testem, hátam, hasam, |
| bőröm minden centijét, simogass végig |
| meztelen tagoddal, combom közé szorítlak, |
| vagy hónom alá, ott kapj örömet, vagy |
| mellem között, számat már ismered, szám |
| nagyon szeret, ölelj, csókolj, nyúlj |
| ujjaddal ölembe, akarj elölről, hátulról, |
| kezeddel, száddal, bújj belém, várj, lüktet |
| a méhem, nem bánom azt se, zúzz szét, |
| harapj, ha akarsz, ha kell a vérem, legyen |
| a tiéd, néha azt kívánom, hogy szaggass, |
| tépj, eszemet vesztve meghalni vágyom |
| ölelésedtől, gyere, hatolj belém keményen, |
| kíméletlenül, döfj, haljunk meg együtt. |
|
|
Már nem reméltem, megnyúzott állatként |
| véreztem, elhagytak szavaim, elutasított |
| követőd lettem kínzottan, némán, lelkem |
| legmélyebb mélye sajgott, kopár, szomorú, |
| lombját hullató őszi fa álltam magányom |
| dombján, szürke felhők alatt, és akkor |
| könnyedén, arcodon édes, megadó mosollyal |
| úgy lettél enyém, oly egyszerűen, olyan |
| tiszta s önzetlen szerelemmel, ahogy egy |
| virág kinyílik, ahogyan a Nap süt, úgy adtad |
| magad, mint pohár vizet a szomjanhalónak, |
| feltámasztottál, mint kriptából Lázárt, |
| szelíden megöleltél, eltűntek kínjaim, így |
| lettem újra férfi, erőm lett erődből, test |
| és forró vér, fellobbanó vágy, életre kelő |
| boldog magamra ébredtem virágos öledben. |
|
|
Simogattam öled japán kertecskéjét, |
| szeretlek, súgtam, s te hirtelen eltoltál |
| magadtól, felültél, feszülő melledet |
| messze húztad. Hazudsz, mondtad, hazudozó, |
| légy legalább egyszer őszinte és valld be, |
| becsaptál, hozzám írt verseid hazudtak. |
| Nem akartál semmi mást, csak megszerezni, |
| megenni ártatlan testem, hazug, hazug |
| minden szavad. Szemed szikrákat szórt, |
| haragtól remegett hangod, megborzongott |
| tested, elhúzódtál ölelésem elől. |
| Sírni kezdtél. Ettől lángba robbant agyam, |
| testem megmerevült, ütni támadt kedvem, |
| de kezed ölembe tévedt. Megmarkoltál, |
| néztél csodálkozva, s látom, kívánsz, mondtad, |
| hát mégsem hazudtál, hát igazán szeretsz? |
|
|
Édesem lassan, lassan, ne siessünk, megáll az |
| óra ketyegése, nem is hallunk mást, csak körül a |
| csendet. Szelíden simogattam öled háromszögű |
| bozótját, gyengéd ujjaimmal lüktetőn nyitom szét |
| nagyajkadat, aztán a kicsi nedveset, megkeresem |
| lüktető, kibúvó csiklódat, érzem, nyílik öled |
| piros kapuja, előbb nyelvemmel hatolok beléd, |
| aztán megránduló combjaid köze nyomulok, de |
| lassan, lassan, hosszú szerpentinen kívánok |
| veled együtt feljutni a hegyre, a fényes ég alá, |
| nem vágtató perceket, órákat szeretnék tölteni |
| benned, ernyedten érezni lágyan szorongató öled, |
| hunyt szemmel nézni arcod, hunyt szemed, inni |
| szomjasan fahéjízű nyálad, szívni kimeredő, barna |
| mellbimbódat, bárcsak megállna az idő, az óra |
| ketyegése. Édesem, lassan, lassan, ne siessünk. |
|
|
Meghitten ölembe nyomakodtál izmos, szép |
| faroddal, álmodban melegedni takarónk |
| alatt testem melegétől. Szám a nyakadon, |
| kezem a melleden, aludtunk összebújva szobád |
| feneketlen sötétjében, szuszogtál halkan |
| s egyszercsak felriadtam. Jaj, meghalok, |
| futott át agyamon a villám. Ki mondhatta |
| bennem, ki, miért kiáltott? Nem mozdultam, |
| néztem a nagy, fekete semmit, az ablakban az éj |
| ismeretlenségét, néztem riadtan, moccanás |
| nélkül, csak lélegzésed halk hangja tudatta |
| velem, hogy élek, hogy vagyok, csak tested |
| melege fojtotta vissza kiáltozásomat. |
| Így feküdtem ott, sötét riadalomban, néztem |
| a semmit. Odakint, az ablak előtt, szürkülni |
| kezdett, felfénylett az ég és megjött a hajnal. |
|
|
Búcsúzásnál lágyan tenyerembe adta |
| puha, meleg kezét Anyád s úgy éreztem |
| egész teste, erős, domborodó melle, |
| széles, szép csípője, hasa, izmos combja, |
| combja között öle keresi moccanva |
| helyét a kezemben, egy pillanat alatt |
| ölelkezést ígért, teljes odaadást, |
| hozzám bújt, felmérte egész testem, egész |
| lényem és azt súgta, kellek neki, adná |
| rögtön teljes magát, beszélt hangtalanul, |
| néztem, arca hívott, ajkai szétnyíltak, |
| felcsillogott szeme, akár sziklás tenger |
| hullámai fölött égő, világító |
| fáklya, gyere hajós, itt örömre találsz, |
| ölelésre, csókra, jobbra, mint lányomnál, |
| kóstolj belém, hajós, forrón vár az ölem. |
|
|
Ha vágyaimra vagy kíváncsi, tudd meg, neked, |
| izzó szerelmednek, befogadó végzetes ölednek, |
| szívó csókjaidnak, szorító combjaidnak, mély, |
| nedveim nyelő torkodnak, hörgő jajongásodnak, |
| véges gyönyöreid végtelenjeinek, lágy, kemény, |
| apró mellednek, simogatásomtól málnává meredő |
| bimbóidnak, neked, neked, neked köszönhetem, |
| mert erdőtüzet lobbantottál bennem és mikor |
| veled égbe robbanok, száz nőt kívánok, vágyom |
| húgodra, teljes, szűzi testére, tiednél dúsabb |
| mellére, öleléstől torzuló arcára, sikolyára, |
| s arra, hogy lásd, jó vagyok neki, hogy akar és |
| szereti, ha belényomulok, és vágyom barátnődre is, |
| és benne rád, s a szőke barnaszeműre, őt verném, úgy |
| szeretném, de mindenkinél jobban vágyom anyád dús, |
| befogadó méhére, ahonnan téged nekem világra hozott. |
|
|
Bomlottam szűzlányos, rejtőző melledért, |
| csókoltam, szoptam, haraptam volna két |
| almádat s a rajtuk feszülő, kibúvó, barna |
| bimbókat, nőiességed, érésed rügyeit, százszor |
| és százszor ettem képzeletben őket, százszor |
| és százszor faragtam róluk szobrot, festettem |
| izgató képet, szavakért kapkodtam, tudjam |
| kimondani milyen gyönyörűek a blúzod alatt, |
| hogyan merevülnek kiáltozva forró kezem |
| markolása után, hangtalan jajdulnak nyelvem |
| simogatásáért, fogaim éléért, adnák vérüket |
| is. Enyém lettél, meztelen emlőid enyémek, |
| markolásomtól tüzelni kezd öled, alélsz, |
| befogadsz, lángolsz, szeretlek, kiáltod. |
| Én meg azt kérdezem, mért nem örökölted |
| Anyád észveszejtő csöcsét, tejmelegű tőgyét. |
|
|
Őrült örömmel nyomultam anyád özvegy |
| combja közé, megmondtam neki, szeretőd |
| vagyok s már vetkőzött, nyitotta blúzát, |
| dobta szoknyáját, feküdt, magára engedett, |
| ölelt húsos karjával, fekete bozonttal |
| takart mohó barlangjába húzott, és már |
| hüvelyében voltam, még párnát csúsztatott |
| feneke alá, felhúzta lábát és lökött, lökött |
| velem egy ütemben, csókolta arcom, szám, |
| halk nyögései gyorsan jajduló kiáltások |
| lettek, farkaséhesen minden sejtjét |
| megtömni akarta testemmel, minden sejtje |
| falt, habzsolta méhébe lövellt nedvem és |
| ki nem engedett magából, újra s újra akart, |
| s megkapta táplálékát, tudd meg, kedvesem, |
| ha anyád öcsikét szül, az apja én leszek. |
|
|
Ostoba a húgod. Durván és goromba |
| szavakkal elküldött. Magyarázd el neki, |
| mit kaphatna tőlem tudatlan öléért, |
| domború melléért, mondd el, hogy, miért |
| lettél enyém, hogyan öleltelek szűzi |
| magadból asszonnyá, hús-vér nővé, teljes |
| gyönyört hogyan kaptál tőlem, számtól, |
| kezemtől, testemtől eszed megvonagló |
| vesztéséig, egyre növekedő vágyad |
| öröméig, mondd meg, legyen velünk, hárman |
| szerethetjük egymást. Ha kell, parancsold meg, |
| kérje bocsánatom sóvárgó szavakkal, |
| mondja, kellek neki, vetkőzzön, mutassa |
| meztelenül testét, nyújtsa mellét, tárja |
| széjjel szép combjait. Mondd meg, parancsolom, |
| légy a kerítője, szolgáló leányom. |
|
|
Ha pénz kell édes ölelésedért, ne légy |
| szemérmes, ne titkold, mondd meg nyíltan |
| simogatásod, csókod, melled, öled árát, |
| bárkinél többet kínálok értük, mert azt |
| akarom, már eszemet vesztve, légy teljesen |
| enyém, de követelem, hogy szolgálj, ha |
| kívánom, borulj előttem térdre meztelen, |
| kínáld magadat, öled forró Édenét, csókold |
| egész testemet, sóhajts, dadogj szerelmes |
| szavakat, vegyél szorosan szádba, szívj, |
| ölelj, kérd könyörögve, hatoljak beléd |
| gyengéden, vagy erőszakosan, sikoltozz, |
| jajgass, kívánj újra s újra, játszd el, hogy |
| eszméleted veszted a gyönyörtől, kiáltsd: |
| senkivel nem volt jó soha, egyedül velem. |
| Hazudj. Ez a parancsom. Kifizettelek. |
|
|
Barátom rád nézett, villanó szemével |
| végig tapogatott, piros ruhád alá |
| túrt, tépte, szaggatta rólad, nyalta melled |
| málnaszín bimbóját, szétnyíló combodat. |
| Belevörösödtél, öledtől lucskossá |
| nedvesedett bugyid, zavartan fordultál, |
| ne lássam hirtelen feltámadt vágyadat. |
| Nyugodj meg, Picikém, tudom, megkívántad |
| merev testét, legyél övé, neki adlak, |
| mutasd, mit tud farod, járjon táncot csípőd, |
| nyisd szét öled, szívd be, harapjon hüvelyed, |
| gyorsulj ütemesen, sikoltozz, vedd szádba, |
| szopd, tudja meg, milyen szerető vagy, mivé |
| idomítottalak, légy égő bujaság, |
| hazudd, hogy senkitől nem kaptál így gyönyört. |
| Amit érted kértem, megkaptam pénzemet. |
|
|
Kurvát csinálsz belőlem, kiáltottad, kínálgatsz |
| barátaidnak, dícséred rugalmas csípőm és |
| kétértelműen a tudásomat. Számolgatod, hogyan |
| jutsz feljebb, ha testemre hágsz s rám lépve |
| emelkedsz? Mindegy neked, mekkora undor |
| fog el magamba engedni, szívni idegent? És |
| közben mennyire utálnálak, míg vizsgázva |
| táncolok fenekemmel? És mivel tudnál erre |
| kényszeríteni? Rendben van, megbeszélhetjük. |
| Mit kapok tőled, ha mint hentesnél kiárusítom, |
| kilóra adom combom, mellem, ölem, nedveim és |
| felejtem őszintének hitt szavaid? Hát hogyan |
| szeretsz te? Csupa hazugság, képmutatás vagy? |
| Nézd, folyik a könnyem. Jól van, kurvád leszek, |
| használsz, kihasználsz úgyis, aztán eldobsz. |
| Legyen. Megteszem érted. Gyűlöllek. Imádlak. |
|
|
Eltoltál magadtól. Nem kívánom, mondtad, |
| fáradt, ernyedt vagyok. Ne tekints gumiból |
| felpumpált babának, ne bánj úgy velem, mint |
| bábúddal, akit, ha kívánsz, magad alá |
| fektetsz és gyömöszölsz. Vannak idegeim, |
| nem lángolok mindig, fáradt is lehetek, |
| rosszkedvű, vagy beteg, vérzésem is lehet, |
| idegenné válhatsz egy pillanat alatt. |
| Rosszakat hallottam rólad, kinevetett |
| az anyám, vagy húgom, azt hiszed, csak ölem |
| létezik és tocsog s mindig vágyakozom? |
| Ne nézz rám könyörgő szemmel, ne nyúlj felém. |
| Miért sóhajtozol, játszod a szomorút, |
| mért nem tudsz kihagyni egyetlenegy napot? |
| Annyira tele vagy? Látom, görcsbe torzul |
| arcod, feszül rajtad nadrágod. Na, gyere. |
|
|
Ne vetkőzz, kérlek. Értsd meg, hogy nem kellesz. |
| Hiába dobálnád szoknyád, inged, bugyid, |
| hiába kínálnád előre hajolva izmosan |
| gömbölyű, szép combjaid között hívogató, |
| göndör, puha prémmel fedett szemérmedet. |
| Idegen lettél már, nem is tudom, miért |
| s hogyan történt, hideg jéggé fagyott bennem |
| hirtelen a vágyam, mikor kötelesség |
| lett az ölelkezés s nálad is megszokás. |
| Elveszett belőled s belőlem valami, |
| úgy hiszem, jobb lesz, ha szépen elbúcsúzunk, |
| ne melegítsük fel azt, ami már kihűlt. |
| Megvádolni egymást? Minek? Ki hibázott, |
| ne keressük. Csukjuk emlékeink ékszer- |
| dobozába egymást s ki ne nyissuk. Tudom, |
| ércfedele egyszer magától felpattan. |
|
|
Nemi szervek vagyunk csupán, azzá lettünk, |
| vagy mindig csak azok voltunk, érzelmek ködébe |
| burkoltuk vágyaink nyers valóságát, szép |
| szavak mögé rejtve húsunk gyönyörvágyát? |
| Hol van egünk fénye, hazug volt az egész, |
| két egymást megkapni kívánó akarat |
| hamis játéka és csaló önbecsapás, |
| amelyből már semmi igaznak nem maradt? |
| Hiszen mikor ölelsz és átadod magad |
| csak vágyódó öled parancsának engedsz, |
| forró nedveidnek, kinyíló méhednek, |
| csak beléd nyomuló testemet kívánod, |
| szép szavaink helyett jajdulást és sikolyt, |
| s így vagyok magam is, kiröppen a lélek |
| belőlem s fröccsenő magommá változom, |
| üzekvő állattá, puszta földi sárrá. |
|
|
Itt a tükör, nézd meg, tudd meg, hogy mi lettél, |
| lásd karikás szemed, sápadt, nyúzott arcod. |
| Ezt láttam én szépnek? Őrjítő vággyal ezt |
| akartam magamnak, gondoltam végtelen |
| mélységnek, mennyekbe vezető boldogságnak, |
| ezt a kiürített testet, nyafka lelket? |
| Minden szavad, minden mozdulatod kopott, |
| ölelésünk szokás, nincs benned semmi új, |
| ismerem és unom melledet, combodat, |
| széjjelnyíló öled. Bár maradtál volna |
| elutasító szűz, vad vágyam szítója, |
| mint üres megszokás, bár ne adtad volna |
| magad, tested, lelked, mert olyan kevés vagy, |
| mint egy cigaretta. Értsd meg, unlak, unlak, |
| menj már, menj magadtól, hátha betanított |
| tested felébreszti valakinek vágyát. |
|
|
Elfeketül minden, összezsugorodik a tér, |
| szétesnek az idő mozaikszemcséi, |
| megáll, megmerevül mozgásod emléke, |
| táncos, határozott lépted, emelt karod, |
| hívó mosolygásod, nyers elutasító |
| legyintésed, minden, minden sötétbe hull, |
| arcod fakul, ajkad, öled szép pirosa |
| árnyékká halványul, temetői homály |
| fellege borul rád, csillagtalan az ég, |
| nincs hang, némaságba hördül suttogásod, |
| korom rakódik rád, szénné égett emlék |
| lettél, pedig élő élet voltál, mindent |
| sötét felhő borít, nem találok semmit, |
| csak tapogatózom, feledlek, léteztél, |
| vagy csak múló, színes káprázatban hittem, |
| hogy életed nekem halálig világít. |
|
|