Rigó bácsi

Rigó bácsi 15 éve hajtja nálunk a lovakat,
71 éves már és talán 55 éve dolgozik.
A lányok ugratják, kelletik előtte magukat,
a férfiak meg egy-egy fröccsre néha a kocsmába viszik,
mindenki szereti az öreget.
Pipáját szívta a bakon, a nap sütötte, verte szél,
az árut fuvarozta szét a város szélire,
megbízható volt mindig, idejekorán visszatért,
lehetett rá számítani, semmi bajunk nem volt vele,
különb is, mint sok fiatal.
A forgalmunk nőtt. Vidékre küldtük lovait és egy autót
vettünk, egy új GMC-t, nagy amerikai kocsit.
Az egész üzemi bizottság, bizalmiak s igazgatók,
röviden: minden felelős személy azon gondolkozik,
Rigó bácsival mi legyen?
Nyugdíjba kéne mennie, de nincs nyugdíj a vállalatnál.
Ahol nyugodtan elpipázhat, majd olyan helyre tesszük őt,
ahol láthatja, hogy a munka még jól megy az udvariaknál,
néha majd kocsmába viszik, ugratják kedvesen a nők.
És a soffőrök megkérdezik, hogy van.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]