Majd évek múltán,
| vagy visszanéznek a mi harcainkra, |
| úgy lesz az, mint mikor a csillagász |
| nagy távcsövét szegezi a tejútra. |
| Csillaggá válik minden, amit tettünk |
| s világít a távolodó időben; |
| nem csaphat át a feledés fölöttünk, |
| a mában élünk s élünk a jövőben. |
|
|