Én láttam őt!
| a szabadságért Budapest alatt, |
| láttam, amikor lába széttaposta |
| a szűkölő fasiszta dúvadat. |
| Láttam, mikor szétosztotta a földet |
| kék Duna és szőke Tisza közén, |
| mikor a munkásnak adta a gyárat, |
| hallottam, amint pártnapon beszélt. |
| Párttitkárok mondták az ő szavát, |
| öreg parasztok szemében a könny |
| az Ő szavától buggyant, csillogott, |
| mert szívüket átjárta az öröm. |
|
|