Költő vagyok!

Én nem kiálthatok elfúló hangon, megbicsakló nyelvvel, kell, hogy szavam jövendő századok egekig nyúló hegye visszaverje! Azt akarom, hogy benn legyen szavam a gyárak boldogító morajában, traktorok búgásában, nagy folyam zúgásában, hegyi erdők szavában. Lássák meg azt, hogy óriási kor hajtott, mint víz az erőműveket és mondják azt is, hogy világított, fényt sugározott szét és meleget. Ezt szeretném és a lelkem nehéz, akár az ólom, vagy mint a higany fut széjjel, úgy érzem: erőm kevés, mert Sztálinról kell, hogy szóljon szavam.