Szuronyok hegyén
| Az égre nézett. A falak szűkültek felfelé, |
| A négyszögletes ég, akár iszapos szürke lé, |
| Az égre nézett. A falak szűkültek felfelé. |
|
| Nem süt a nap – gondolta akkor – ázik a tenger és |
| a sikátor, ahol születtem, a sarjadó vetés, |
| nem süt a nap, – gondolta akkor – ázik a tenger is. |
|
| Munkába nem megy ma az asszony, nyöszörög a gyerek, |
| a világ túlsó felén öntözik a rizsföldeket |
| Munkába nem megy ma az asszony, nyöszörög a gyerek. |
|
| Félek. A testem, mint a kazánház tetje remeg, |
| Rágyújtanék, a cigaretta ad egy kis meleget. |
| Félek, a testem, mint a kazánház teteje remeg. |
|
| Most alszanak még fűtött szobák mélyén a burzsujok, |
| vagy képet néz, vagy nőjének vetkőztetésébe fog, |
| Most alszanak még fűtött szobák mélyén a burzsujok. |
|
| Persze ők nem fogják meg a kést és nem a kötelet, |
| az újságírók és bírák és a jól megfizetett |
| Persze ők nem fogják meg a kést és nem a kötelet. |
|
| A börtönőrök nem tudják, hogy börtön ez a világ, |
| hisz híg moslék az agyuk, |
| csillogó szuronnyal védik a tőkések igazát, |
| a börtönőrök nem tudják, hogy börtön ez a világ. |
|
| A hóhér is magát akasztja fel, amikor engem akaszt, |
| sötét ruhában. Otthon talán bélyeget gyűjt s ragaszt |
| Mégis magát akasztja fel, amikor engem akaszt. |
|
| Lúdbőrözik a piszkos tócsa a gumigyár előtt. |
| Morogva köszönnek egymásnak a munkábamenők, |
| Lúdbőrözik a piszkos tócsa a gumigyár előtt. |
|
| Harmincöt embert dobtak ki onnan, tán öt napja csak. |
| vulkánt és pálmafákkal tarkított sárga partokat. |
| Harmincöt embert dobtak ki onnan, tán öt napja csak. |
|
| Vulkán és messzi partok?… A nép fázik és nyomorog, |
| hogy munkát, kenyeret, húst, jogokat, ruhát adjatok! |
| Vulkán és messzi partok?… A nép fázik és nyomorog. |
|
| A kidobottak közül egyik a templomba siet, |
| azt hiszi, hogy az segít, |
| másik a téren ácsorog és szívja a csikkeket, |
| Az ostoba csak ácsorog, a buta templomba siet. |
|
| Lábuk alatt ott van a kő és mégsem szedik fel ők, |
| nem törnek s robbantanak. |
| Gyávák! A statáriumtól és rendőrtől félnek ők, |
| mert lábuk alatt ott a fegyver s mégsem szedik fel ők. |
|
| Statárium! Hirdeti sok ezer óriás plakát. |
| Katonák vonulnak csörögve a szűk utcákon át, |
| fegyverrel kezemben. Halál! hirdeti ezer plakát. |
|
| Az elvtársakkal ültünk együtt. – Valamit tenni kell – |
| bőrsapkás és ez akkor úgy hangzott, mint a jel. |
| s lőttek, de lőttünk mi is, mert nekünk védekezni kell. |
|
| Közönnyel ültek a bírák, fejük felett feszület, |
| Valahol hátul ott ült az asszony, ölében a gyerek |
| Közönnyel ültek a bírák, fejük felett feszület. |
|
| Most kidobják a munkából őt, nem lesz mit enniök. |
| Igen, az majd ad ebédet és szobájukba befűt. |
| s kiverekszik olyan rendet, hol lesz mit enniök. |
|
| Gyárban, bányában, földeken az igazság győzni fog, |
| Tovább harcolnak a gyermekek, férfiak, asszonyok, |
| bár még meg fog halni sok |
| és sok börtönökbe kerül. Az igazság győzni fog. |
|
| A piros zászlók lengenek majd és május elsején, |
| emelt ököllel az utcán mennek s a házak tetején |
| és piros zászlók lengenek majd május elsején. |
|
| Zeng az ország. A világ egyesült proletárjai, |
| olasz, angol, meg francia, hindu, svéd, kínai |
| és zeng a világ, dolgoznak egyesült proletárjai. |
|
| Az égre nézett. A kötél már a nyakán megfeszült. |
| A négyszögletes ég recsegve-ropogva összedült. |
| Az égre nézett és az ég recsegve összedült. |
|
| Gépek dobogtak. A rendőrök szuronya csillogott, |
| Barrikáddá álltak a kövek, gurultak a napok, |
| Gépek dobogtak. A rendőrök szuronya csillogott. |
|
|
|