Ajándék

A hegytetőn egy dús-virágú fáról ágacskát vágtam kedvesem, Neked. Neked, akivel vállat összevetve töltöttem elröppenő éveket. Az ágon épp öt rózsaszín virág volt, virág, amilyen nálunk nem terem. Illatos, mint a tavaszi hegyoldal, rózsaszín, mint a boldog szerelem. Öt kis virág! Öt évünk jár eszemben, emlékezel-e még mindenre, mondd? Hogy hogyan vártuk Jutka születését s hogy közös volt az öröm és a gond. A virágból, ha nem fagy meg, gyümölcs lesz s nem fagytak el a mi örömeink, mint két szomszéd fa gyökere a földben, úgy fonódtak össze gyökereink. Ha mégis sírtál néha, most bocsásd meg rossz tetteimet, rossz szavaimat. Végigkutattam magam és magamban Téged mindenütt megtaláltalak. Most beszélgessünk együtt a jövőről, de ne feledjük az emlékeket. Grúziából egy dús-virágú fáról ágacskát hoztam kedvesem, Neked.