Siettem haza
Siettem haza fél városon át, |
hogy minél hamarabb öleljelek |
s elmondjam azt, mit mondtam annyiszor, |
hogy boldog vagyok és elégedett. |
|
Már sokszor mondtam, de még nem elég. |
Hogy szeretlek, mért volna ez titok? |
Akarnám, sem tudnám elrejteni, |
hisz mint az üveg, átlátszó vagyok. |
|
Mint üvegbura őrizi a fényt, |
úgy őrzöm ezt az érzést, tiszta láng. |
Nem kormozza össze az üveget |
és megvilágítja az éjszakát. |
|
Siettem haza fél városon át, |
tudtam, hogy otthon szeretet fogad. |
S az ajtóban hallottam siető |
lépteidet és szárnyas hangodat. |
|
|
|