Búza közt

Zápor után a búza közt mentünk, kicsiny csapat, vígan, a nap sugára széttörött keréknyomok tócsáiban. Látod kedves, az ért kalász az izmos aratókra vár, nézd – mondtam – hogyan dolgozik nekimelegedve a nyár. Látod a népünk erejét? Bányák, gyárak, érett vetés. Mondatta eredményeink velem tovább a büszkeség. Az öröm és a büszkeség, hogy én is ide tartozom. Gyémánt esőcsepp csillogott búzavirágon, pipacson. S egészen kitisztult az ég, mert minden felhő elfutott. S az út mentén vitték a fényt a barna villanyoszlopok.