Aludjanak csak jól

Künn tél van, az ajtón kapar a fagy, a feleségem s lányom alszanak. Asztalomnál ülök, az óra üt. Hallgatom ismerős lélekzetük. Tudom az álmukat is, merre jár, minek örülnek és ha fáj, mi fáj. Hisz velem eggyek, egy vagyok velük, hallgatom ismerős lélekzetük. Ragyognak kint kéken a csillagok, tél csattintja ostorát, a fagyot. Itt bent valahogy mégis süt a nap, a feleségem s lányom alszanak. Megsimogatnám őket, nem lehet, aludjanak csak jól, pihenjenek.