Kenyér

Anyám valahol lisztet szerzett, kovászolt, gyúrt és szaggatott, több legyen, – krumplit tett bele, s hogy jobbízű – köménymagot. A pékhez ketten vittük el, a négy-éves öcsém meg én, fülünket csipte a hideg. Hó volt a házak tetején. És hogy a kenyér meg ne fázzon, anyám kendőjét tette rá. A péknél meleg duruzsolt. Apám otthon járt fel s alá. Mikor kisült, a kenyeret a kövér pék nem adta ki. – Duruzsolt nála a meleg. – Azt mondta, hogy pénz kell neki. Mentünk haza a kenyér nélkül, anyánk éppen padlót mosott; a függönytelen ablakon beragyogtak a csillagok. Holnap elhozzuk – szólt apám. Öcsém a fülemhez hajolt: – Holnapra kihül a kenyér. – Éppen karácsony este volt.