Fásítottuk az utcánkat

Minden este, mikor haza érek megnézem én, vajjon kihajt-e az a fa a házunk elején. Lesem, mint azt, hogy a gyerek már milyen szavakat mond, figyelem, hogy levelet bont-e és ágakat. És megsimogatom a fát, a szemem megpihen rajta s gondolom, nőjj tovább hajts lombot szélesen. Növelj lombot, gyökereid járják a földet át, lombjaidban dalos, szelíd madár verjen tanyát. Fa, te a Tervünk része vagy, nem téphet ki vihar, sem durva kéz. Nem bánt a fagy, van, aki véd s takar. Fácska, kis fácska megeredj, hajts árnyas lombokat. Erőben szép hazánk növekedj s légy mindig boldogabb.