Gyerünk tovább!

Szavam, szuronyként hasítsd a jövőt, omoljatok lábunkhoz, kárpitok! Maradjon, kinek lába földbe nőtt, maradjon, aki tétlenül nyafog! Kocogjanak lovon, ússzanak tutajon, ballagjanak csak, akik nem sietnek. Mi sietünk! A sétákból elég volt! Nem kell a cammogás a bolseviknek! Aki énje szemétdombján kapar, kaparjon csak és maradjon magára. Mi a történelem hegyére hágunk, kitágul szép jövőnk látóhatára. Nem várjuk azt, hogy majd cipőfa nő, s tunya ábrándozással be nem érjük. Mi tudjuk, hogy fán nem terem cipő és gyárakat magasítunk az égig. Gyárat, hogy legyen gépünk, legyen traktor, s hogy tanulhass, tízezer iskolát, és acélból és betonból rakunk folyók habos szájára zabolát. Mi megmondtuk már, hogy mit akarunk, megmondta ötmillió szavazat. Most piros arccal dolgunkhoz fogunk, költő és munkás, mérnök és paraszt. Kiáltásunktól megdördül az égbolt, öt évet négy év alatt lépni át, ezt akarjuk. A sétákból elég volt! Mi sietünk! Tovább! Tovább! Tovább!