Kakuk

Kanyarogtam keskeny út hosszán, ledőltem mohán. Fák között szólt a kakuk a víz túlsó oldalán. Ahányat szól, addig él, aki hallja. Hallga csak. Lent a víz állt, fent a szél, hallgattam a madarat. Egy percre a vén mese hangulata megfogott – számoltam, hogy élek-e húsz évet, vagy meghalok. Elvágva kakuk szavát felújjongott tiszta dal: „Fel brigád, munkabrigád!” énekelt tíz fiatal. Szállt a szó, mint száll a szél, a madár elhallgatott. Ki dolgozik – örökkön él, csak az, aki tétlen – halott.