Alkotmányunk van!

A történelmünk poshadó mocsár volt, benne a nép szájig merülve gázolt, cipelve bankárt, arisztokratát. Leráztuk őket már és sebeinket begyógyítva, partra vezetett minket a dicső Szovjetunió s a Párt. Most itt állunk. Kezünkben van a törvény. A partról völgyön át vezet az ösvény és kék hegyeknek kanyarog az út. Törvényünk van. Gyönyörű. A mi munkánk és járjuk már a szabad népek útját, a jövőnek feszítve homlokunk. Vasasok Ózdon, alföldi parasztok, kik kovácsoltok, kik kévéket raktok, hol gyár zúg és ahol a kasza cseng. Népünk harcos, alkotó erejének dicséretére csendüljön az ének. Alkotmányunk van! Itt van! A mienk!