|
A Világifjúsági Találkozóra
| Egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét, nyolc, kilenc |
| és tíz és százezer, millió s milliárd! |
| Kiáltunk! ég reped, tenger zúg, szikla reng |
| a kisajátított világrészeken át. |
|
| Szemünktől ragyogó világos lesz az ég, |
| széttépjük a ködöt gyorsabban mint a nap. |
| Gyerünk! Pusztuljatok! Félre innen, herék! |
| Akaratunk akár a villám, ha lecsap. |
|
| Mi békét akarunk, nem kell a délibáb, |
| mit nekünk festenek csalárd tőkés kezek. |
| Ha festik, hát legyen övék a túlvilág. |
| Nekünk a termelőeszközök kellenek! |
|
| Véreztünk eleget, teltek a börtönök |
| és a mi testünkből nyertetek olajat. |
| Az imperializmus – a lomha, szörnyű dög – |
| széthullik a csapásaink alatt. |
|
| Egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét, nyolc, kilenc |
| és tíz és millió! Dolgozó ifjúság: |
| vállat vállhoz szoríts, a világ lesz mienk! |
| Harcra a békéért és vezessen a Párt! |
|
|