|
Dimitrov elvtárs emlékére
| Az élet szép. Nézd a hegyek felett |
| göndörödő fehér fellegeket, |
| a patakot, mely csacsog, mint a lány, |
| mocorgó erdőt a hegy oldalán, |
| az érdes nád a szélben hogy zizeg, |
| hogy alszanak s élednek a vizek, |
| az ásitó barlang-hüvösöket, |
| a pázsitot, érett gyümölcsöket, |
| bólintó kalászt, békés barmokat, |
| lányok mellén a kerek halmokat, |
| tiszta szemüket és nézd az anyák |
| bátorító és szelíd mosolyát, |
| favágók eres és bütykös kezét, |
| s hogy levágják a hegyek üstökét, |
| az ácsot, aki iskolát emel, |
| a vasast, aki síneket cipel, |
| a mérnököt, ki tervez vonatot, |
| a költőt, aki megírja dalod, |
| az embert, ki az igazságra néz |
| és szabadsága édes, mint a méz, |
| a gyermekedet, ki rádmosolyog. |
|
| és mint a társadalomhoz a táj, |
| a halál az élethez tartozik, |
| nem kegyetlen, nem vad és nem szelíd. |
| S mert tudod ezt, hát cipeld a vasat, |
| vágd a kalászt, legeltess barmokat, |
| írj verset, dalolj, szépíts kerteket, |
| építs iskolát, nevelj gyermeket, |
| fogd igádba a vizet és napot, |
| formálj boldoggá mát és holnapot, |
| harcold ki mindig igazságodat, |
| és védd halálig szabadságodat, |
| magadét, hazádét, mindenkiét, |
| azét, ki születni fog s aki élt |
| és tisztelegj halottaid előtt, |
| a szabadságért meghaltak előtt. |
| Mint Dimitrov építsd a holnapot, |
| mint Dimitrov, ki két napja halott. |
|
|