27 [Isten…]

ISTEN elhagyta templomainkat, elszállt, ha volt, kupolák, gótikus boltozat alatt kongó üresség, fakó festmények, orgonák recsegő hangja, fából faragott szobrokról pattogzik a máz, szú perceg padok málladozó deszkáiban, repedezik a talapzat köve, fényét veszti az oltár, kitördelt színes ablakok helyén vak, homályos üveg, porlad tokjában a szent vértanú csontja, oszlopokon rianás, mint a jégen, az örökmécs pislog haloványan, nem mártja senki kezét szenteltvízbe, nem jön felvirágzott mátkapár esküdni örök hűséget, nem hoznak keresztelni gyermeket, nem térdelnek gyónni, áldozni, bűneiket bánni, elhagyta Istenét a nép és az Isten elhagyott bennünket örökre.