25 [Ég…]

ÉG az erdő, láng fut karcsú fenyők, öreg, göcsörtös tölgyek törzsén, ágain, fekete halom lesz a zöld levél, madarak fészke, mókusok menedéke, hangyák országa, Mohács és Mohi kísértete fúj, viszi tovább a tüzet, ismeretlen Szolimánok haragját, és már égnek a szomszéd tanyák nádfedelű, kis házai, hamvadnak falvak, templomok, rohan a szörnyeteg, lecsap a sikollyal ébredő városokra, átugrik kék Dunán, szőke Tiszán, nincs megállás, nem lankad, lobog, süvölt, lobbannak könyvek, könyvtárak, iskolák, serceg szép anyanyelvünk, ikes ragozásunk, a hét vezér, a mama, a papa, a tőszavak, pernye lett zászlónk vászna, hamu a nevünk.