23 [Betört…]

BETÖRT kapuk, leomlott bástyák, templomaink égnek, múltunk, jelenünk, jövőnk az idegen, rajtunk röhögő zsoldosok kezében, tapossák legszentebb érzéseink, arcunkba vágják gyalázkodásukat, kábítószert nyomnak gyermekeink lelkébe, betolakodnak kicsiny otthonainkba, együk azt, amit ők adnak, igyuk italaikat, felejtsük el énünket, nincs iskola, nincs kórház, „hallgass”a nevünk, míg belőlük ömlik fortélyos beszéd szennye, úgy öntenek ki bennünket magunkból, mint ürgét a maga ásta menedékből, arcuk diadaltól ragyog, tudják, hogy övék lesz a zsákmány, mert erősek, erejük a végtelen gyűlölet s a gyengeségünk, nem menekülünk.