22 [A sírt…]

A SÍRT, hol nemzet… Népek sírnak értünk, utánunk? Vezérek törlik könnyüket? Ágyúk lőnek sortüzet, zászlók lehajlanak? Idegen az emberi érzés, nem lesz gyász akkor sem, az érdekük, hatalmuk, pénzük, mohóságuk, rabló vágyuk örömre, dalra serkenti őket, előjönnek haramiafészkekből késsel kanyarintani az itt hagyott maradékot, falni, zabálni az örökséget teli szájjal, egymást is irigyen leskelődő szemmel nézni, kinek jut több, kinek jut Tokaj nektáros szőlőivel, ki kapja, marja el a Magyar Tengert, a Tisza lágy vizét, a Várhegyet, az olajkutakat, az Alföld termő síkját, melyért csak halni tudtunk, hazánkat, melyért nem tanultunk élni.