7 [Távolról…]

TÁVOLRÓL tompán dob pereg, sípok sikoltanak, károgó varjak hullanak hangjuktól a fekete, feltúrt földekre, egykori gyárak betonból rakott tetőire, kihalt falvak kunyhóira, az elhagyott városok töredezett útjaira, fehér kőkeresztekre, a temetők táncoló népére, síp szól, dob pereg, minden élő rakja a lábát, lengeti karját, muzsika tombol, az ország egyetlen, hatalmas ugra-bugra csontváz, még mintha élne, de látni, hogyan hull testéről húsa, fordul ki szeme, lankadnak egykor erős izmai, korhad koponyája, villognak fogai, rekedt hörgés torkából a nóta, eszét veszítve rúgja vadul a port, a drága, barna föld porát, dob pereg, síp szól, táncol az ország.