4 [Markukban…]

MARKUKBAN vannak bankok, gyárak, földek és minden, ami tiéd volt egykor, mert két dolgos kezeddel raktad magasra gyermekeidnek, s már semmi másod nincs, hát lelkedért nyúlnak, vezetnek, formálnak, terelnek, mint a barmot, korlátok között, ne lásd, amit látsz, ne hidd, amit hittél, elszedik könnyed mozdulattal, savakkal maratják, kalapácsokkal tördelik emlékeid márványát, bronzát, nem kímélnek semmit, nem szent nekik, mi néked szent volt, felejts el mindent, hiszen bohócok és bolondok voltak nagyjaid, hőseid, királyaid, szemétre valók dalaid, verseid, cseréld hát idegenre szép nyelvedet, múltad nincs már, holnapod nincs már, hallgass, nem vagy, nem voltál, nem leszel soha.