3 [Nézd…]

NÉZD, hogy emelkedik álmaink, kurta életünk fölé üvegből, acélból, márványból rakott palotája, villogó, áttetsző torony, s mi bámulunk rá, álmélkodó porszemek, kunyhóinkból, bérlakásainkból, ahonnan pénzünk ide csordogál, papírokra iratik s kartonokra, s onnan zajtalan gépek agyába, s mi már névtelenné válunk, még lefoszlott húsú csontvázak sem vagyunk, csak piros, sziporka számok, s így futunk az üvegpalota idegrendszerében, mint alkatrésze már, mint sejtje, mint atomja, és szolgálói ujjuk néhány ütésével elindítanak egy távoli birodalomba, hogy épüljön belőlünk ott új palota.